A plakáton Hulot úr, a generációkat meghatározó művész híres figurája látható, amint a nézők által ismert, kissé merev fejtartással, szájában elmaradhatatlan pipájával kerékpározik, miközben mögötte, a csomagtartóról egy kisfiú nevet a világra.

A Franciaországban kultusznak számító fotó azonban alig jelent meg a falakon, a közlekedési vállalat, a Metrobus vezetése rögtön leszedette azokat, mondván: a pipás fotó sérti az 1991-ben elfogadott, a dohányreklámokat teljesen betiltó úgynevezett Evin-törvényt.

A kiállítást rendező Francia Filmmúzeum végül kénytelen volt egy újabb plakátot nyomtatni, melyen a kifogásolt pipát egy sárga színű szélforgóval kitakarták. A filmes szakma azonban nem hagyta annyiba a dolgot, és minden lehetséges fórumon tiltakozott a törvény szerintük "röhejes alkalmazása" ellen, mondván: az ominózus plakát nem dohányreklám, és Jacques Tati hőse pipa nélkül olyan, mint Charlie Chaplin kalap nélkül. Mindez azonban a Metrobus vezetését nem hatotta meg.

Sőt, egy hétre rá leszedette az ugyancsak legendaként tisztelt Gabrielle "Coco" Chanel életéről szóló film plakátjait is, mert azon a francia divattervezőnőt megszemélyesítő Audrey Tatu cigarettával a kezében volt látható. A plakát készítői ezúttal is hiába magyarázták, hogy a dohányzó Coco a franciaországi női emancipációt szimbolizálta az 1920-as években.

Az általános felháborodást jól mutatja, hogy az ügyben Claude Evin egykori egészségügyi miniszter, a dohányreklámokat betiltó törvény megalkotója is megszólalt, mondván: a Metrobus vezetése a plakátok betiltásával valójában kiforgatta, és ezzel nevetségessé tette a törvény eredeti szellemét.

Lehet szívni - ha...

A Reklámszabályozó Hatóság mostani döntése végre tiszta vizet önt a pohárba és kimondja: a művészeti rendezvényeket hirdető reklámokon ezentúl megjeleníthető a cigaretta, a szivar vagy a pipa. Mindezt persze feltételhez kötik: például ahhoz, hogy a reklámkampányokat olyan szervezeteknek kell készíteniük, amelyeknek semmilyen kapcsolatuk sincs a dohányiparral vagy kereskedelemmel.

Emellett azt is kikötik, hogy a plakátokon megjelenített személyek vagy hősök csak akkor ábrázolhatók cigarettával vagy pipával, ha az "elválaszthatatlanul hozzátartozik az adott személyről kialakult képhez".

Costa Gavras filmrendező, a Filmmúzeum igazgatója immár azt reméli, hogy a döntést követően megszűnnek a túlkapások. A dohányreklám elleni törvény merev és dogmatikus értelmezése ugyanis évek óta "szedi áldozatait" Franciaországban.

A Francia Posta például 1996-ban egy olyan bélyeget hozott forgalomba, amely a híres író és politikus André Malraux-t ábrázolta, ám kiretusáltatta a szájából a cigarettát, 2005-ben hasonló módon járt el Jean-Paul Sartre filozófus fényképével a Francia Nemzeti Könyvtár, sőt, a buzgalom a fiktív hősökre is átcsapott. A rajzfilmekből ismert Lucky Luke, a vadnyugat flegmatikus hősének szájából eltűnt a cigaretta, és helyére a készítők egyszerű fűszálat rajzoltak.