A hat francia és négy külföldi műépítésznek valójában arra a kérdésre kellett válaszolnia, hogy milyen legyen Párizs húsz-negyven év múlva, és az eredmény ismeretében nem lehet azt mondani, hogy hiányzott volna belőlük a merészség és a fantázia.

A francia Jean Nouvel például azt akarja, hogy Párizs nőjön az ég felé. A műépítész, akinek egyik leglátványosabb műve a Barcelonában 2003-ban megépült 38 szintes, 144 méter magas Agbar-torony, úgy véli, a jelenleginél sokkal több felhőkarcolót kell építeni a fővárosba - ráadásul egyenesen a központba.

A szintén francia Antoine Grumbach horizontálisan terjeszkedne, és Párizst "egyesítené" a csaknem 200 kilométerre fekvő északnyugat-franciaországi Le Havre kikötővárossal, és az új régió gerincének a szőke Szajna folyót tenné meg.

A brit Richard Rodgers és csapata olyan negyedeket alakítana ki, ahol "megfelelő arányban" keverednének a gazdagok és a szegények, a francia Yves Lion viszont a fenntartható fejlődésre helyezné a hangsúlyt, és egyebek mellett 40 százalékkal emelné a Párizs környéki erdők felületét.

A francia sajtó szerint a kezdeményezés a nagy felhajtás ellenére meglehetősen komolytalannak tűnik, a mesterek ugyanis csütörtökön ismertették elképzelésüket a kormány mellett működő Gazdasági és Szociális Tanács tagjaival, ám a több hónapos munka eredményének összegzésére egy-egy meghívottnak mindössze harmincöt perc állt rendelkezésére. Az esetleges megvalósítást ráadásul a francia régiók tervezett átalakításával kapcsolatosan kibontakozó politikai vita is meglehetősen kétségessé teszi.

Ezzel együtt az elképzelések látványterveit a nagyközönség már március 17-én megtekintheti az egyik párizsi színházban, a makettekből pedig április 29-e és november 22-e között kiállítás nyílik a főváros Műépítészet és Örökség nevű telepén.