Az egészségügyben, az igazságszolgáltatásban, az oktatásban, illetve a kutatásban dolgozó aláírók úgy látják, hogy a Nicolas Sarkozy kezdeményezésére az utóbbi időben "kapkodva" bevezetett reformok katasztrofális társadalmi következményekkel járnak. A "Felhívások felhívása" címet viselő dokumentum megállapítja: a változásokat a kormány a "gazdasági ember" ideológiája nevében igyekszik bevezetni, amely kivétel nélkül minden intézményt ki akar tenni "a piac természetes törvényeinek", és ami - az aláírók szerint - nemcsak az egészségügyet és az oktatást, hanem a kultúrát és az igazságszolgáltatást is csődbe viszi.

A helyzet komolyságát mutatja, hogy a felhívást éppen egy héttel a legnagyobb francia szakszervezetek által január 29-ére meghirdetett országos tiltakozó nap előtt tették közzé, a tanácskozás napját pedig közvetlenül azt követően tartják meg.

Az érdekvédelmi szervezetek egyébként még tavaly év végén meghirdették a mostani megmozdulást, és azzal a kormányt a gazdasági válság következményeire akarják emlékeztetni, és azt hangsúlyozzák, hogy bár a munkavállalók nem tehetnek a krízis kialakulásáról, mégis ők szenvedik meg leginkább annak következményeit.

Politikai elemzők szerint Nicolas Sarkozy komolyan tart egy társadalmi robbanástól, ez egyebek között az oka annak, hogy december végén leállította a diákok és a tanárok által egyaránt bírált oktatási reformot, illetve hogy az elmúlt két hétben elérte, hogy az állam által megsegített bankok vezetői lemondjanak mozgóbérükről.

Kérdés azonban, hogy mindez elegendő lesz-e az egyre növekvő elégedetlenség kezelésére, annál is inkább, mivel a megfigyelők szerint a francia államfő nincs igazán formában. A tekintélyes Le Monde napilap például úgy véli: Nicolas Sarkozy "iránytű nélkül" vergődik a hazai politikában, amióta lejárt Franciaország soros Európai Uniós elnöksége, és haza kellett térnie a nemzetközi porondról. A lap megállapítja, hogy az államfő ismét elővette kedvenc stratégiáját, az újabb és újabb intézkedések bejelentésének a politikáját, ám az szerinte mára hatástalanná, sőt egyre inkább zavartkeltővé válik.

A politikai ellenfelek ennél lényegesen sarkosabban fogalmaznak. A hihető alternatívát felmutatni akaró Szocialista Párt nemrég megválasztott főtitkára szerint az államfő valójában olyan gazdag ügyvédként viselkedik, akit a bankok látnak el tanácsokkal.