A lázadó Laurent Nkunda tábornok erői körülvették a kelet-kongói Goma városát, és azt mondják, a néhány száz főből álló ENSZ-kontingenssel is összecsapnak, ha támadás éri őket. Nkunda a Kongóban is megtalálható tuszi népcsoport védelmezőjének mondja magát, és azt állítja: annak ellenére, hogy a tuszik jelentős szerepet játszottak a korábbi diktátor, Mobutu Szesze Szeko elüldözésében, az ország demokratizálása során nem részesültek annak javaiból.

A konfliktusban kulcstényező a tizennégy évvel ezelőtti ruandai népirtás is. A lázadó vezér azt mondja: a vérengzéseket elkövető hutu milíciák menedéket találtak Kongóban és szövetségre léptek a helyi hadsereggel. Nkunda ugyan tűzszünetet léptetett érvénybe, és azt mondja, visszaengedi Gomába az elmenekült több tízezer lakost, félő, hogy ismét feléled a Kongói Demokratikus Köztársaságban csak az ezredforduló után megfékezett masszív konfliktus.

Az afrikai világháborúnak nevezett válságban a harcok és betegségek nyomán több mint ötmillió ember halt meg. A harcokban nyolc afrikai ország és az általuk támogatott helyi milíciák vettek részt, amelyek legfőképp a helyi lakosok meggyilkolásával, elüldözésével és megerőszakolásával osztották befolyási zónákra az országot.

A Kongóhoz képest morzsányi méretű Ruanda például a hutu milíciák üldözésének ürügyén az ország keleti, Uganda pedig északi területeit ellenőrizte. Az érintett országokat többször megvádolták azzal, hogy szabadon exportálták Kongó természeti kincseit, többek között gyémántot, kobaltot és faanyagot.

A feszültséget fenntartja, hogy az egyes csoportok attól félnek, riválisaik népirtást akarnak végrehajtani ellenük. A Gomából most elmenekült kormányerők például több civilt megöltek az éjszaka folyamán.

Az EU országok közül Franciaország azt szeretné, ha az EU 1500 katonával támogatná a helyi ENSZ erőket. Az ENSZ 17 ezer katonával van jelen Kongóban, de a lakosság körében roppant népszerűtlen: úgy tartják, hogy az ENSZ-katonák sem képesek megvédeni őket a különböző fegyveres csoportoktól.