A szerzetesek korábban egy kobrával osztották meg templomukat, mellette meditáltak, de végül elfogták és egy közeli erdőben engedték szabadon.

A most gondot okozó tűzhangyák a templom szent fájáról potyognak az imádkozókra.

A szerzetesek vezetője nem törődik a tűzhangyák fájdalmas harapásaival, de tekintettel arra, hogy az imádkozók közül nem mindenki jutott ilyen messzire a megvilágosodás útján, külső segítséget vár.

A kísérlet, hogy porszívóval gyűjtsék össze a hangyákat, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A buddhisták nem bátoríthatnak senkit arra, hogy ártsanak a hangyáknak, de a szerzetesek vezetője szerint, ha valaki hívatlanul beállítana, és a szerzetesek bevonása nélkül intézné el a hangyákat, akkor az szerinte a világmindenség akarata lenne.