1947. január 4-én a brit megszálló hatóságok engedélyével 30 oldal terjedelemben új hetilap látott napvilágot Hamburgban Spiegel címen. Ahogy elnevezése is meghatározta, kezdettől fogva tükröt tartott a társadalom, kiváltképpen a politika irányítói elé.

A lapot Rudolf Augstein alapította, aki évtizedeken keresztül állt a szerkesztőség élén, és meghatározta a magazin baloldali beállítottságát.

Ugyanakkor ügyelt arra, hogy a Spiegelben megjelent írásokat alapos kutatás előzze meg, így a pellengérre állított közszereplők csak a legritkább esetben mertek sajtópert indítani.

Így 1950-ben, az első országos botrányt kirobbantó cikk ellen sem lehetett fellépni, noha a lap nem állított kevesebbet, mint hogy csak a képviselők megvesztegetése tette lehetővé Bonn megválasztását Nyugat-Németország ideiglenes fővárosává.

A hatvanas évek elején a Spiegel leleplező írása is hozzájárult a nyugatnémet közélet egyik legmarkánsabb egyénisége, Franz Josef Strauss végleges távozásához a bonni politikából, és később csak szűkebb hazájában, Bajorországban játszott vezető szerepet.

Ugyancsak a hatvanas évek elején egy NATO-manőverrel kapcsolatban a rendőrség átkutatta a szerkesztőséget, és több mint három hónapon át őrizetben tartotta Rudolf Augsteint és több munkatársát, de a hazaárulás vádját nem tudták bebizonyítani, és a Spiegel a demokrácia védelmezőjeként került ki az ügyfél.

Változó idők

A hírmagazin szellemi egyeduralmát 1993-ban a Focus megjelenése döntötte meg.

A Münchenben kiadott jobbközép beállítottságú Focus rövidebb cikkeivel felismerte a változó korízlést, és tömegesen hódította el az olvasókat a továbbra is baloldali laptól.

Ennek ellenére az időközben jóval kevésbé harcias Spiegel ma is egymillió példányban jelenik meg, és becslések szerint legalább hatmillió olvasóhoz jut el.

Cikkeire hatvanadik születésnapján is odafigyelnek nemcsak Berlinben, hanem a világ más politikai központjaiban is.