Kapu Tibor küldetése a magyar innovációt, az űrutazást a puszta tényen kívül, hogy végre megint van, ez mivel tudja meglendíteni?

Ha innovációról, kutatásról beszélünk, akkor mindenkinek az űrkutatás, az űrtechnológia, az űrtudományok jutnak az eszébe, azok a legkiválóbb innovációk közé tartoznak. Már az is, hogy a HUNOR kezdeményezésére 2018 után eljutottunk oda, hogy magyar űrhajós van a világűrben, ez egyben a magyar kutatást is meglendíti. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy most az űrben körülbelül 140 olyan műszer kering, amely magyar kutatókhoz, magyar fejlesztéshez kapcsolódik. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a HUNOR program keretében 21 egyetemen indult el valamilyen űrrel kapcsolatos oktatás. Hétfőn kilenc egyetemmel és a Magyar Kutatási Hálózattal aláírtunk egy olyan közös megállapodást, amelyben űrkutatásokat fogunk végezni. Egy harmadik elemet is hadd hozzak ide, a 25 kísérlet mellett, amit Kapu Tibor fönt a súlytalanság állapotában elvégzett, az valami csoda volt, hogy 300 iskola kapcsolódott be, miniszteri biztos asszonynak és a BME rektorának segítségével, közös kutatásokba. Nagyon érdekes volt megnézni, hogy az egyes kísérlet a súlytalanság állapotában, és itt lent a Földön hogyan és miként zajlik, és jó volt azt látni, hogy számtalan olyan fiatal vett ebben részt, aki a jövő kutatója lehet. Magyarország számára ez alapvetően fontos, hiszen ezzel az élő és élettelen természettudományok iránti vonzalmat erősítettük meg.

Azt mondta, hogy most írtak alá egyetemekkel egy megállapodást űrkutatásra. Ilyenkor megmondják az egyetemeknek, hogy mit kell csinálni, vagy az egyetemek találják ki, hogy mit kell csinálni? Azért kérdezem, mert mostanában a termékközpontú kutatás az irány. Az egyetemeknél ugyanígy van?

Természetesen. Ha megnézzük azokat az államokat a világon, amelyek hasonlítanak a kutatási eredményességükben, ott mindig termékközpontú kutatás van, gondoljunk csak akár az ázsiai államokra, vagy gondoljunk az Egyesült Államokra. Az érintett egyetemek együtt élnek a piaccal, éppen ez a megújult magyar egyetemi szisztémának a lényege. Tudják, hogy milyen irányba, hogyan kell kutatni.

Az ember, ebben az esetben Kapu Tibor kellett ahhoz, hogy a magyar kutatás jobban tudjon kapcsolódni a nemzetközi űriparhoz? Ő a kapu a nemzetközi űriparhoz? Mert korábban is volt Magyarországnak űrkutatása. Voltak fönt műszereink akkor is, amikor éppen nem volt fönt az elmúlt 40 évben magyar ember a világűrben.

A BME volt diákjáról beszélünk, és ahogy mondta, számos BME-s kutatás, meg más egyetemi műszer is kering fönt most is az űrben. De kell egy sztár, kell valaki, aki mögé, mellé oda tudunk sorakozni, ő most Kapu Tibor. Ő az, aki a fiataloknak megtestesíti, hogy igenis megvalósítható mindaz, amiről álmodunk, olyan kutatásokat végzett ott el, amelyek egyrészt kézzelfoghatók, másrészt a kiválóságot is jelentik a kutatások vonatkozásában.

Amikor innovációról beszélünk, például az űripari innovációról, akkor Magyarország esetében ezek állami programok, mint régen, amikor csak államok csináltak űrkutatást, vagy most már egyre inkább magánprogramok lesznek, ahogy mostanában csinálják az űrkutatást? Az eszköz, amivel fölmentek, az is magáneszköz volt.

Is-is. Erre is ugyanaz jellemző, mint amit az innovációs finanszírozásra tudunk mondani, ha megnézzük, Magyarországon nagyjából 1042 milliárd forintot fordítunk kutatásra, innovációra, ennek egyharmada állami finanszírozás, kétharmada pedig piaci. Egyes kutatási ágakban más és más az arány, az űriparban magasabb jelentőségű a külső piaci forrásbevonás, de nagyjából ezt a kétharmad-egyharmad arányt mondhatjuk az innovációk esetében.

Ha kétharmados a piaci forrás az innovációban, akkor mivel lehet a piacnak megmagyarázni, hogy ez működni fog? Mert az innovációknál szokták mondani, hogy nem mindegyik sikerül a végén. Kockázatvállalási hajlandóság kell hozzá, vagy mi?

Természetesen, éppen ezért fontos például az, hogy a kockázati tőke bevonzása milyen egy országnak, milyen egy kutatásnak. A térképre nézve azt látjuk, hogy a globális kockázati tőkének az 5 százaléka van az Európai Unióban, 52 százaléka az USA-ban, 40 százaléka Kínában, ez azt jelenti, hogy az európai kutatásoknak termék- és eredményorientáltabbnak kell lenniük. Amikor a magyar kutatásról és a magyar innovációról beszélünk, az egy lényeges elem, hogy az elmúlt időszakban egyre több olyan innovációs pályázatot írunk ki, amelynek az elsődleges kedvezményezettje ipari szereplő. Nagy ipari szereplő, vagy kis- és középvállalkozás. Neki kell innentől táncba hívnia, randira hívnia az egyetemet, ezáltal is segítve azt, hogy az egyetemeken olyan kutatási, innovációs gondolkodások alakuljanak ki, amelyek a kimenetet, a termék sikerességét jelölik. Éppen ezért helyezünk például az egyetemeknél is olyan indikátorokat, olyan eredményességi elvárásokat a célpontba, mint éppen a most átalakuló BME-nél is, amely nemcsak a szabadalmat, hanem a szabadalomból származó bevételt nézi, mert igazán ez a komoly indikátor.

A hazai nagyipar szereplői, amelyek jellemzően többségükben külföldi tulajdonúak, rákaptak a magyarországi innováció ízére? Szokták mondani, hogy általában azért a gyártás van itt, a tervezés, a dizájn, meg a fejlesztés nem itt szokott lenni.

Egyre erőteljesebbek vagyunk ebben. Hadd mondjak egy-egy példát. Nemzetközi szinten a Bosch példáját, amely kutatásfejlesztési innovációban meghatározó. Hazai példaként pedig a Richterét, amely a gyógyszeripari innovációban meghatározó.

Ha valaki épít, mondjuk, egy tesztpályát, egy tesztrendszert, mint mondjuk a Bosch, az azt jelenti, hogy akkor itt is fog innoválni?

Ez így van, innentől minél többet innoválunk, annál több hozzáadott értéket teremtünk, annál inkább a magyar tudásgazdaságot erősítjük. Tulajdonképpen ez a magyar gazdaságnak azon iránya, amely azt a maximumot tudja kihozni, amely bennünk, magyarokban, a tudásban, a kreativitásban rejlik.

Egy európai uniós államnak, mint mondjuk Magyarországnak a kormányzata, mit tud tenni a nemzeti innováció érdekében, amikor van nekünk egy Draghi- meg egy Letta-jelentésünk, amelyek azt mondják, hogy rettenetesen le vagyunk maradva, mert az Európai Unió rendszere nem olyan jó, mint az ázsiai, meg az amerikai? Ebben mi is benne vagyunk. Lehetnek eltérő, kedvezőbb szabályaink?

Vannak is. Amikor a budapesti nyilatkozatot tavaly az uniós elnökségünk során elfogadtuk, akkor egyrészt azt mondtuk, hogy a kutatás-fejlesztés, az innováció finanszírozását a GDP 3 százalékára emeljük 2030-ra, másrészt azokat a bürokratikus terheket, amelyeket az innovációt gátolják, lebontjuk. Éppen ezért startupok, kezdő vállalkozások, spin-offok, amelyeket az egyetemi kutatókkal együttműködve alakítanak ki, megfelelő adókedvezményeket kapnak. Ezek mind olyan bevett gyakorlatok, amelyekkel szeretnénk a magyar innovációt erősíteni, amivel szeretnénk a magyar innovációt gyorsítani. Ha megnézzük, a magyar kkv-k egyharmada innovál termék- vagy folyamatinnovációban. Az uniós átlag 52 százalék. Ide kell az elkövetkezendő években eljutnunk. Éppen ezért, amikor innovációs pályázatokat írunk ki, azt várjuk a magyar kkv-tól, hogy termék- és folyamatinnováció legyen, ebben együtt dolgozunk a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával, hiszen ebben tudunk még innovációs előnyt, ebben tudunk még innovációs potenciált erősíteni.

Mennyire kell a magyar kkv-k innovációs potenciáljának felturbózásához visszamenni a kályhához? Olvastam olyan jelentést, hogy jelentős részüknek még honlapja sincs. Nehéz elvárni, hogy az innovációban jeleskedjenek, ha még a közönséggel sem kommunikálnak.

Éppen ezért a Demján Sándor-programban erre különösen is figyelmet fordítunk. Amúgy pedig, hogyha innovációs összehasonlítást nézünk, a digitalizációban összességében jól áll Magyarország.

Mert az infrastruktúra jó?

Mert az az európai szintet messze meghaladó. Szóval kell a kkv-kkal dolgoznunk, éppen ezért az egyetemi kkv-kapcsolódásokat erősítjük, éppen ezért az egyetemeken már egyre több olyan képzés van, amely ezt erősíti. Éppen ezért hoztuk létre a Nemzeti Innovációs Ügynökséget, amelynek az a célja, hogy a kezdő vállalkozásokat és a kezdő kutatási ötleteket egymással összehozza, ami innentől a magyar innováció kulcsa lehet.

A kockázati tőke elég potens ahhoz, hogy beszálljon a magyar innovációba? Szokták mondani a Szilícium-völgyet, ahol az ember nem tud kettőt lépni úgy, hogy egy kockázati tőkeajánlatba bele ne futna. Nálunk azért meg ez ritkásabb.

Éppen ezért alakítottuk át a magyar egyetemi rendszert, éppen ezért alakítottuk át a magyar innovációs rendszert. Amikor science parkokról beszélünk, innovációs helyekről beszélünk, amelyek az egyetem és az ipar együttműködésével jönnek létre és ezt támogatjuk, akkor olyan laborinfrastruktúrákat támogatunk, olyan helyeket hozunk létre, ahol a kutató és az ipari szakember találkozik. Ha kimegyünk az Egyesült Államokba, kimegyünk Bostonba, azt látjuk, hogy a legnagyobb innovációs potenciál, amikor különböző területen lévő kutatókat, szakembereket, innovátorokat, ipari szakembereket egy helyre hozunk, akár egy kávégép mellé, és ott aztán megszületnek a dolgok. Pont Bostonban, vagy akár az MIT-ról beszélhetek, az egyik legfontosabb szabály az, hogy a kávégépből sosem szabad kifogyni a kávénak.

Nálunk hol vannak ilyen helyek? Az egyetemeken, az ipari parkokban, ahol vannak olyan emberek, akik nem kutatók, mert arra ott vannak a kutatók, nem egyetemi vezetők, oktatók, mert arra ott vannak az oktatók, hanem menedzserek, akik meglátják abban a dologban a menedzselnivalót?

Az egyetemeken létrehozzuk, lépésről lépésre, a science parkokat. Beszélhetnénk Győrről, a zalaegerszegi tesztpályáról, a Műszaki Egyetemen kialakított innovációs térről, beszélhetnék a Semmelweis Egyetem előrelépéséről, vagy akár a Debreceni Egyetem innovációs parkjáról. Létrehozunk úgynevezett technológia transzfer központokat is, ahol ennek a gondolkodásnak az elősegítése a cél. Az ide allokált pályázatokkal ezt az innovációs teljesítményt akarjuk erősíteni, gyorsítani.

Mi fogja azt megmutatni, hogy melyik modell a jobb? Amit a BME csinál, az teljesen más modell, mint az alapítványi. Charah Hassan hosszasan elmagyarázta, hogy az mitől lesz jobb. De a végén milyen mérőszámok fogják megmutatni, hogy melyik modell a működőképesebb?

Tulajdonképpen ez egy autonóm rendszer, minden egyetem más és más, minden kutató más és más, minden egyetemi és kutatási ökoszisztéma más és más. Mi, kormányzati szempontból, ilyenkor néhány meghatározott indikátort várunk el az intézménytől. A BME esetében is egy hosszú távú teljesítményszerződést kötünk, egy hatévest, mint a megújult, modellváltott intézmények esetében is. Ebben szerepel számszerűsítve, hogy mennyi ipari bevételt hoz, mennyi szabadalma van, a szabadalmából milyen bevételt termel, milyen olyan ipari együttműködések alakulnak ki, amelyben ipari együttműködésből közös, úgynevezett kooperatív doktori képzésben részt vevő diákok vannak. Ezek azok a célszámok, amelyeket mi ösztönözni akarunk. Az elmúlt öt évben meghétszereztük a szabadalmak számát. Az elmúlt időszakban a megújult egyetemeknél 68 százalékkal emelkedett az ipari bevételnek a száma. Azt lehet mondani, hogy az elmúlt évben már kétmilliárd körül járt az egyetemeknek a szabadalmi bevétele. Ezek mind-mind olyan előrelépések, amelyek az előbb említett irányt segítik. Még ehhez kapcsolódik és fontos, hiszen ez is ipari és egyetemi együttműködés: nyolc egyetemen javult a térségi megtartóerő. Azok a diákok, akik ott elkezdtek dolgozni, utána ott is maradtak. Jelentősen előrelépünk a doktori képzések megújításában is. A következő javaslattal éltünk: a kutatási programokban, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, a legtehetségesebb fiatal doktoranduszok vegyenek részt. Ez az eddigi 140-180 ezres nettó ösztöndíjat minimum bruttó 650 köré fogja emelni. A 300-350 legkiválóbb doktorandusz! Másik: kooperatív doktori képzések és kooperatív doktoranduszok, ami azt jelenti, hogy részben az egyetemen, részben az ipari szereplőnél dolgozik. Itt is egy sokkal jelentősebb doktori ösztöndíjat, 240 ezret tudunk biztosítani, miközben ő a fizetésének a másik felét az ipari szereplőtől kapja meg. Így is az alkalmazás, az innováció irányába tudunk előre lépni. Szerintem ugyancsak jelentős előrelépés, és segítjük a folyamatot, ahogy zt mondjuk, hogyha a fiatal doktorandusz a négyéves képzésnél hamarabb végez, megkapja a teljes időszakra vonatkozó doktori ösztöndíját. Azaz kutatás és versenyképesség.

Ha meghétszerezik a szabadalmi bejelentések számát, abból milyen arányban lesz termék? A szabadalmi bejelentés esetében nem mindig akarunk belőle terméket csinálni, csak a tulajdont akarjuk magunknál tartani.

Itt is először azt a logikai lépést kellett az elmúlt időszakban az egyetemeinknél meglépni, hogy a publikációs teljesítmény előtt és mellett, hogyha az adott tudományos közlésben olyan elem is van, ami ipari szempontból védettséget kell, hogy élvezzen, akkor egy kicsit várjon a kutatónk a tudományos közléssel, és először történjen meg a szabadalmi védés. Ebben tudtunk előrelépni, megjegyzem, 48 százalékkal nőtt az elmúlt évek során a magyar kutatók a legkiválóbb tudományos lapokban történő nemzetközi közléseinek a száma. Azt látjuk azért, hogy egyre több szabadalmunk van. Itt még a szabadalmak jövedelemtermelő képességében hagytunk magunknak fejlődési teret. Azt lehet mondani, hogy a szabadalmi szám körülbelül a hétszeresére növekedett. A szabadalmi bevételeknek a száma ennek nagyjából a felével nőtt, azért még van a szabadalmak jövedelemtermelő képességében előrelépésre lehetőség. Amúgy most már minden innovációs pályázatban ez az a célparaméter, amit vizsgálunk, vagy amit kérünk.

Az alapvető hozzáállásunk az az, hogy ami saját és ami új, azt mindenképpen szabadalmaztatni kell? Hogy nálunk legyen az elsőbbség?

Ide jutottunk most el, a tudományos közlési vágyat sikerült úgy alakítanunk, hogy fontos, de előtte védjük le.

Hogy sikerült rávenni a kutatókat? Azt mondták, hogy hát jó, elismerem, hogy az ipar, meg a nemzetgazdasági érdek fontos, ezért várok és reménykedem abban, hogy nem előz be Kaliforniából egy kutatótárs, aki ugyanezen dolgozik?

Ezekben a hosszú távú megállapodásokban, amiket kötöttünk az egyetemekkel, pont azt a célrendszert alkottuk meg, hogy a tudományos közlés és a szabadalmak jó arányát alakítsuk ki. Ugyanezt tesszük a Magyar Kutatási Hálózatnál. Amikor a HUN-REN-nek a szerkezetéről beszélünk, ott is két év alatt a jelenlegi 48 milliárdról 97 milliárdos összegre történik meg a magyar kutatási hálózat finanszírozásának az emelése. Ott is tudományos és innovációs célparamétereket határoztunk meg, aminek az volt az oka, hogy míg a Magyar Tudományos Akadémia alatti működése az intézményrendszernek jellemzően a tudományos közlésre fókuszált, manapság már az innováció, a termék a meghatározó.

A négy társadalomtudományi kutatóintézet az ELTE-hez kerülésével most a végső állapotába került a kutatási hálózat? Azért kérdezem, mert az Akadémia elnöksége azt mondja, hogy kell most majd egy új közgyűlési döntést hozni, mert az eredeti közgyűlési döntés az a kutatóhálózat egyben tartásának feltételével született meg.

Hétfőn is egyeztettünk erről a Tudományos Akadémia elnökével, de érdemes megnéznünk, hogy mi történt. A Magyar Kutatási Hálózat a tavalyi évben nemzetközi szakértők segítségével áttekintette a működését. Ez alapján látszott, hogy egy új működési modell, az államháztartás rigiditásán kívüli működési modell lenne számukra kedvező. A kormány ezt a javaslatot megtárgyalta, támogatta, az Országgyűlés pedig elfogadta. Ezt követően a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése, hiszen az ingatlanok az Akadémiánál voltak, hozott egy olyan döntést, hogy ezeket az ingatlanokat 80 milliárd forintért, amit az állam biztosít, átadja a Magyar Kutatási Hálózat részére, a maga teljességében, logikus módon, hogy a kutatók használják az infrastruktúrát, az ő tulajdonukba kerüljön az infrastruktúra. Voltak olyan akadémikusok, akik megtámadták ezt a döntést. Mi több, ez a megtámadás nagyjából egy időre esett azzal, hogy az Európai Bizottság is számos kérdést tett föl a Magyar Kutatási Hálózat átalakítása kapcsán, aminél megint hangsúlyozni kell azt, hogy van egy autonóm elnöksége, irányító testülete a Magyar Kutatási Hálózatnak, amit mellesleg a Magyar Tudományos Akadémia elnökével közösen javasoltunk, mi több, valamennyi főigazgató támogatásával valósult meg ez az átalakulás.

Ekkor mondta Freund Tamás elnök, hogy neki meg kell várnia a bíróság döntését, majd akkor fogja tudni aláírni.

Mindeközben az történt párhuzamosan, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorválasztásánál, az új rektor programjában szerepelt az, hogy az ELTE-nek szorosabb együttműködést kell kialakítani a Magyar Kutatási Hálózattal. Az ELTE kinevezett rektora olyan javaslattétellel élt a Magyar Kutatási Hálózat irányító testületének irányába, hogy a négy humántudományi központot az ELTE örömmel átvenni. A Magyar Kutatási Hálózaton belül ezen humántudományi központoknak a többi tudományos területtel olyan 0,8 százalék közös teljesítménye, publikációja volt. Ez az ELTE vonatkozásában 13 százalékos volt, eleve jobb volt az együttműködésük. Megfelelő garanciális szabályokkal, ami azt jelenti, hogy ezek a humántudományi központok, belső jogi személyként, teljes önállóságot élvezzenek, kapjanak olyan finanszírozást, amely a Magyar Kutatási Hálózatban való folytonos finanszírozást biztosítani tudja, illetőleg az ingatlanhasználat kapcsán megfelelő garanciák legyenek. Az ELTE szenátusa ezt támogatta. Mindemellett meg a Magyar Kutatási Hálózat irányító testülete is támogatta a javaslatot. Mi történik? Van az autonóm kutatási hálózatnak a vezetése, ami hoz egy döntést, s van az ELTE szenátusa, ami hoz egy döntést. Ez, azt lehet mondani, tudománypolitikai szempontból is jó, az illetékes miniszter a két autonóm döntést támogatta, kellett támogatnia, és így azt gondoljuk, hogy jó együttműködés indul el az ELTE és a humántudományi központok között az új szervezetben. A 14 központ pedig, amely élő és élettelen természettudományokat tartalmaz, a HUN-REN-ben fog tovább működni. A vonatkozó kormányhatározat is rögzíti, ez a végleges működési forma.

Önnek meg kell várnia a Magyar Tudományos Akadémia új közgyűlését?

Nem kell megvárni, az az ingatlankérdéssel összefüggő döntés, majd meglátjuk, hogy az Akadémia közgyűlése ezt az egészet hogyan fogja kezelni. Álláspontom szerint és a jogi álláspont szerint is tulajdonképpen a jelenlegi forma is kiteljesíti a Tudományos Akadémia döntését, hiszen maga a teljes kutatási infrastruktúra a HUN-REN tulajdonába kerül, amiért a kormány biztosítja a 80 milliárd forintot, és innentől az ELTE négy humántudományi központja a vonatkozó ingatlanokat és ingóságokat, úgynevezett vagyonkezelésben, hasznosítási céllal kapja meg.

Mi történik, ha a bíróság úgy dönt, hogy az eredeti közgyűlési határozat nem jó, vagy a következő akadémiai közgyűlés úgy dönt, hogy ők a teljes kutatási hálózati intézményhálózatra gondoltak, amikor átadják ezt. Akkor minden visszaáll az eredeti állapotba?

Nem fog visszaállni az eredeti állapot, mert a kutatási hálózat újraalapítása megtörténik, az ELTE meghozta a döntését, az alapító okirat változik, itt akkor egy olyan vitás helyzet alakul ki, amely nem használ a magyar tudománynak.

De az MTA is megkapja a pénzét, az ingatlanok is átkerülnek, és mindenki marad azon a helyen, ahol van, a humán tudományok az ELTE-nél?

Ez lenne az ideális állapot, amelyet, azt gondolom, hogy a kutatók kértek maguknak.

Hogy fog alakulni, ha már látszik, az államilag finanszírozott helyek aránya a magyar felsőoktatási rendszerben?

Kiemelkedő a magyar felsőoktatás ebben is, Európában is, mert olyan 10/7,5 vagy 10/8 az állami ösztöndíjas helyek száma. Persze ez tudományterületenként eltérő, hiszen mondjuk egy gazdaságtudomány esetében 10/5, a jogi tudományok esetében alacsonyabb, de mondjuk egy tanár-tanítóképzés esetében majdnem 10/10, az orvos-egészségtudományi képzés esetében is ez így van, hiszen ez az adott állam társadalmi, gazdasági felelősségvállalásával és az ehhez kapcsolódó tudományterületek, szakmák összefüggésével írható le. Ez azt jelenti, hogy immár harmadik éve rekordszámú felvételire jelentkezőnk van, idén 129 750-en jelentkeztek. Tavaly 75 ezer állami ösztöndíjas helyet biztosítottunk. Most az előzetes jelzések alapján 87 ezer férőhelynél vagyunk. Mi, a magyar gazdaság szempontjából, az élő és élettelen természettudományok irányába próbáljuk az állami ösztöndíjas helyeket fókuszálni, de ez egy többkörös egyeztetés az egyetemek, valamint az egyetemek hosszú távú finanszírozási szerződése vonatkozásában a minisztériummal egészen addig, míg el nem jutunk július 23. este 8 óráig.

Ponthatárhúzás.

Ponthatárhúzás. A tavalyi helyszíne Debrecen volt, az ideié Veszprém lesz.

Akarja az állam az úgynevezett érzékeny ágazatok szakemberellátását biztosítani, mint mondjuk az oktatás, az alsó- és felsőoktatás és például az egészségügy, beleértve az operáló orvostól egészen a műtőtakarító személyzetig? Mert egymás nélkül nem mennek.

A megújult felsőoktatásban a hosszú távú szerződéses rendszer pont erről szól. Amikor mi egy-egy egyetemmel végigtárgyaltuk a hosszú távú finanszírozását, akkor pont ezeket a munkaerőpiaci szempontokat vettük figyelembe, hogy Nyíregyháza és környékén, Debrecen és környékén, Győr és környékén, Pécs és környékén, Szeged és környékén milyen munkaerőpiaci viszonyrendszerek vannak, mi a várható igény a tanár-, a tanítóképzésben, az orvosképzésben. Mi Debrecenben a betelepülő iparvállalatok vonatkozásában a várható igény, vagy mi Szegeden? Persze vannak olyan képzési területek, mint például az Állatorvostudományi Egyetem, ahol a teljes országra, teljes Kárpát-medencére nézzük ezeket a várható munkaerőpiaci igényeket, és ebből alakul ki az, hogy egy-egy adott év vonatkozásában mennyi állami ösztöndíjas és mennyi költségtérítéses hallgatói hely van. Ez a meghatározás évről évre megjelenik ilyenkor a felvételi vonatkozásában is.

Hogy tudja ma a magyar állam biztosítani azt, hogy a nagyon drága, nagyon magas hozzáadott értékű végzettek, tipikusan például az orvosképzésben a végzett orvos, itthon maradjanak? Nehéz röghöz kötni bárkit, de minden kiváltható, és kapva kapnak utánuk, mert nagyon jó a képzésünk.

Több szinten tesszük ezt meg. Egyrészt ösztönözzük az egyetemeket az itthon tartásra. Ez azt jelenti, hogy a képzési idő alatt legyen minél több olyan ipari partnerrel duális együttműködés, ami azt mutatja a végzett fiatalnak, hogy jó itthon maradni. Kettő: a magyar diploma értékes, átlagosan másfélszeres bérszorzóval is szinte azonnal elhelyezkednek. Három: ha megnézzük azokat a területeket, amelyeket éppen említett, az orvos-egészségtudományi területet, vagy a tanárok területét is, az elmúlt időszakban óriási bérfejlesztés zajlott le. Egy átlag orvosbér 2,2 millió forint, a tanárok eseténél is már közel egymillió forintról, a szakképzésben lévő oktatók esetében, átlagosan, 705 ezer forintról beszélünk. Az elmúlt néhány évben két és félszeres béremelkedés történt meg, mindemellett a keresetek is folyamatosan emelkednek. Ez egy olyan vonzó képet alakít ki, amely az itthon maradást erősíti azzal, hogy mi még az egyetemi évek alatt a Pannónia programunkkal azt a fajta nemzetközi tapasztalatot is biztosítjuk, amelyet az ellenérdekelt fél, az Európai Bizottság, el akar venni a magyar diákoktól.

Az Erasmus ezzel, ön szerint, ment a levesbe? Nem érdemes tovább tárgyalni? Nincs már miről tovább tárgyalni?

Nem, tárgyalni folyamatosan kell, csak addig, ameddig olyan irreális feltételeket kér Brüsszel a megegyezés kapcsán, minthogy Brüsszel mondhassa meg, hogy milyen összeférhetetlenségi szabályok legyenek a magyar rektorokra, vagy az új fenntartó testületek esetében Brüsszel az NGO-kon keresztül beleszólást kér a jelölési folyamatba, ezek szuverenitási szempontból nem megengedhetők. Az összes többi kérdésre, hogy politikus ne legyen, hogy határozott ideje legyen a kuratóriumi tagoknak, hogy legyen úgynevezett lehűlési idő, erre az Országgyűlés által elfogadott törvény van. Amúgy innentől érdekes, hogy amikor a Tisza azt mondja, hogy az Erasmust hazahozza, akkor ezzel azt is mondja, hogy csak egy kis szuverenitás, azaz neki belefér az, hogy majd Brüsszelből mondják meg, hogy kik azok, akik rektorok lehetnek, meg kik lehetnek kuratóriumi tagok. Tárgyalunk. Hat egyetemünk perben van. Azok a magyarországi politikai szereplők, akik az Európai Bizottság mellett vannak, a saját magyar egyetemeikkel állnak szemben. Meglátjuk, bízunk benne, hogy a húzás-halasztás után végre az egyetemek pereinek tárgyalására ősszel sor kerül, no meg a magyar kormány is perben van a bizottsággal ennek kapcsán. De a Pannónia meg hasít. Itt is mindenféle összevissza adatok vannak. Mi most azt látjuk, hogy az első félév után, nagyjából augusztus végéig olyan 7800 egyetemista, fiatal oktató jut el a világ vezető egyetemeire, csak hogy össze tudjuk hasonlítani, az Erasmus még teljes évében olyan 4500-5000 körül volt.

Mi számít vezető egyetemnek? Mindenki azt szokta mondani, hogy biztosan a nyugati egyetemek a vezető egyetemek, de vannak más irányban is egyetemek. Hol vannak vezető egyetemek?

Itt is az látszik, mint amit előbb a kockázati tőkénél mondtunk. Vagyis, hogy a kockázati tőkének meghatározó része már Ázsiában van. A vezető egyetemeknek is egy meghatározó része már Ázsiában van.

Akár egy szingapúri, egy, kínai egyetem? Ilyen helyekre kell menni?

Szingapúr a top 10 között van, az Egyesült Államok, Kína, Dél-Korea, Japán… Kapunk kritikát, hogy a türk országokkal segítjük az egyetemek együttműködését. Az elmúlt öt évben a top 10 legnagyobb kutatási, innovációs együttműködést, fejlődést mutató ország közül öt türk.

De akarnak a magyar hallgatók türk országokba menni tanulni?

Egyre több az együttműködés. Hadd mondjam az Óbudai Egyetemet, amely Üzbegisztánban hoz létre science parkot. Egyre vonzóbb az a környezet. De mindemellett persze ott vannak az Egyesült Államokbeli együttműködések is, amelyben már közel száz magyar diák vesz részt a Pannónia programon keresztül. Sokkal rugalmasabb, mert teljes kreditális mérést ad, jobb ösztöndíjat ad. Igazán jó megoldás mindarra, amelyet a magyar egyetemisták szerettek volna. Rangsororientált. Olyan egyetemekkel van együttműködés, amelyek az adott egyetem képzési tudományos profiljába illeszkednek.

Ha csupán a bérszorzót nézzük, akkor mi a jobb befektetés? A szakképzésben részt venni? Vagy a felsőoktatásban részt venni? Ha a hallgató képességét sztenderdnek vesszük.

A hallgató képessége nem sztenderd, mindenki a saját képességei szerint kell, hogy a lehető legtovább eljusson. Nagyon nem szoktam örülni azoknak a megközelítéseknek, amikor uniós jelentésekben generalizált módon azt mondják, hogy 40 százalék diplomás kell. Nem. Olyan munkaerőpiaci mixnek kell összeállnia egy adott országban, ami az ország gazdaságához illeszkedik, ami az ország társadalmi igényeihez illeszkedik. A magyar szakképzés és a magyar felsőoktatás megújítása pont ezt képezi le. Az OECD-ben bronzérmesek vagyunk a szakképzés munkaerőpiaci megfelelése kapcsán. Persze, ha már előbb az Európai Bizottság aknamunkájáról beszéltem, akkor itt is érdemes elmondani, hogy az országjelentésben képesek azt leírni, hogy a magyar szakképzés nem felel meg a munkaerőpiaci elvárásoknak, amikor egy OECD-bronzérmünk van ebben. Mindamellett, hogy Európában ezüstérmes volt a magyar szakképzés, ha megnézem, a svájciak voltak az első helyen, az unióban elsők voltunk. Ezek után ilyen jelentéseket kapunk. A magyar szakképzés megújult a hároméves szakképzéssel, olyan szakmát kapnak, amely minden területen, a turizmus, a vendéglátás, az építőipar területén, és mehetnék tovább, fontos. Az ötéves technikumi képzésben érettségit és szakmát lehet szerezni, itt is az elektronika vonatkozásában vagy a gépészet vonatkozásában a legkiválóbb szakképzéseink vannak, aki pedig szeretne a szakképzésből is továbbmenni, az egyetem irányába tud továbblépni. Az okleveles technikusképzésből az idei évtől már 156 együttműködés lesz szakképző és egyetem között. Mindenki a saját képességeinek és a lehetőségének megfelelően jut el szakmához. Éppen ezért racionális a felsőoktatást és a szakképzést, és a felnőttképzést együtt tartanunk, hiszen ezek azok a képzési formák, amelyek olyan hivatást adnak, amivel rögtön meg lehet jelenni a munkaerőpiacon.

A családok igényeinek megfelelőnek tűnik? Azt szokták mondani, hogy tanulj fiam, mert az a jövő, és minél tovább tanulsz, annál több lesz a pénzed. De az államnak van lehetősége a bemeneti kapuk tágításával vagy szűkítésével a családok döntéseit befolyásolni? Tetszik ez a családoknak, többen jelentkeznek duális képzésbe?

Nézzünk arányszámokat! Nyolcadik után tízből hatan választják a szakképzést. Ez néhány évvel ezelőtt 10/5 alatt volt. A megújított szakképzés azért sikeres, mert olyan munkát is ad a diáknak, amivel látja a családja is, hogy előrelép. Már a szakképzési ideje alatt ösztöndíjrendszer van. 8000-60 000, minden második fiatal duális képzésben vesz részt, munkabért kap, 160 ezer forintért, aztán ha a szakmát kézhez kapja, 300 ezer forintos szakmakezdési támogatás van, mi több, ott a munkáshitel, amelyet most már 25 ezren kaptak meg, és innentől egy 4 milliós szabad felhasználású, 0 százalékos hitel van. Százmilliárd forintért újul meg 34 szakképzési intézményünk, 700 digitális tananyagunk van a szakképzésben. Öt ágazati tudásközpontot hoztunk létre, ami az egész szakképzésnek a logikáját jelenti, mert a szakképző centrum, az egyetem és az ipari partner működik együtt. Milyen területeken? Informatika Budapesten, gépészet Dunaújvárosban, élelmiszeripar Szerencsen, elektronika Balatonfüreden, járműipar Győrött indul. Természetesen innen is, ha szeretne továbblépni a fiatal, van lehetőség az egyetemre. A szakképzés utolsó éve könnyebbséget jelent az egyetemen. Azt mondjuk már, hogy a szakképzés a mérnökképzés előszobája.

Hogy lehet szakképzési kimeneteket tervezni egy olyan világban, ami olyan, mint egy hullámvasút? Ha csak az akkumulátorgyárak sorsát nézem, egyik pillanatban úgy tűnik, hogy abszolút ez lesz a jövő, a másik pillanatban meg állunk, mert nem tudjuk, hogy ez lesz-e a jövő?

Jó pap holtig tanul.

Módosítják?

Aa digitális tananyaggal olyan ágazati készségtanácsaink vannak, ahol az adott képzési tartalomért nemcsak a szakképzés szakemberei felelősek, hanem az ipari szereplők is be vannak vonva. Ennél közvetlenebb ráhatás, minthogy az ipari szereplő is befolyásolni tudja az ágazati képzési tartalmat, nagyon kevés van. Amikor az Egyesült Államok oktatási miniszterével tárgyaltam idén tavasszal, pontosan ezt a szakképzési gyakorlatot beszéltük át, amely egyedülálló, hiszen a világ számos országában, így az Egyesült Államokban is a szakképzés ilyen irányú megújítására van szükség, hogy olyan szakképzett munkaerő legyen, ami az adott ország gazdaságát erősíti.

Előbb kell a szakképzett munkaerő, vagy előbb kell az ipar, amelyik felveszi a szakképzett munkaerőt?

Kéz a kézben fejlődnek. Hadd mondjam, hogy éppen ezért kell a predikciós rendszer, az előrejelző rendszer, amit a szakképzésnél is, meg az egyetemeknél is láttunk, hogy várhatóan milyen képességekre, milyen munkaerőpiaci készségekre van szükség.

Az Innovációs és Kulturális Minisztériumnál van a családokért felelős államtitkárság is. Van dolguk a szinte pillanatról pillanatra változó családi otthonteremtési adókedvezmény, ingatlanvásárlási feltételekkel? Most láttam, hogy szombaton kijött egy új hír, és a gazdasági portálok már azt számolgatják, hogy Budapesten hol és mekkora házat lehet venni ennyi hitelből.

Az Otthon Start program megoldást kínál nemcsak fiataloknak. A 40 év alatti fiatalok 60 százaléka nem rendelkezik önálló otthonnal. Másfél millió fiatalról beszélünk. Ezért egy olyan új program indult, ahol nem feltétel a gyermekvállalás, ahol nem feltétel a házasság, viszont 50 millió forintig van lehetőség olyan hitel felvételére, ami 25 év fix 3 százalékos kamatozás, 10 százalék önrész. Ez egy egyedülálló lehetőség szerte az országban, Budapesten is. Mi az, amit ehhez még érdemes hozzávennünk? Látható ez a fix 3 százalékos kamatozás az eddig elérhető hitelek vonatkozásában 50 millió maximum hitel esetében is havi szinten 150 ezer forint megtakarítást jelent. Ez azt jelenti, hogy akár egy havi törlesztőrészlet a mostani albérleti díjakkal vethető össze, csak a lényeg az, hogy a nap végén itt saját otthonnal fog rendelkezni a fiatal. De hogy ez hogyan kapcsolódik a családi otthontámogatásokhoz? Ez úgy kapcsolódik a családi otthontámogatáshoz, elég, ha csak két már meglévő támogatást említek, hogy akár a Babaváró programból az önrész is teljesíthető. Tudjuk, a Babaváró program, ami szabad felhasználású, 11 millió forint. A hölgyek esetében 35 év a korhatár, házassághoz kötődik a Babaváró hitel, de ezt már innentől tudja kombinálni, a lakáshoz, a családi házhoz való jutást a babaváró támogatással, és ott a CSOK+, amely esetében szintén a meglévő és a vállalt gyermekek vonatkozásában még 15-30-50 millió forintos hitellehetőség is van. Úgy, hogy a második megszületett gyermek esetében 10-10 millió forint hitelelengedés van, de itt jön a lényeg, hogyha ezt ugyanarra az ingatlanra veszi föl, márpedig ugyanarra az ingatlanra veszi föl a hitelt, akkor illetékmentes lesz.

Milyen piaci folyamatokkal kalkulálnak, amikor megterveznek egy ilyet? Akinek mondjuk 130 milliós eladó családi háza van, az most fel fogja kalibrálni 150-re, mert úgyis addig tart a hitelkeret, vagy akinek 155-öse van, az le fogja kalibrálni 150-re, hogy mindenképpen elvigyék, mert szorítja az idő? Az első CSOK-nál mindenki fölfele kalibrált. Megjelent a rendelet, abban a pillanatban mindenki az ingatlanhirdetéseket átírta drágábbra.

Hadd lépjek egyet vissza! Itt egy meglévő lakhatási igényre kínálunk egyedi megoldást. Eddig olyan támogatások voltak, amelyek gyermekvállaláshoz, házassághoz kötöttek. Nincs életkori határa az Otthon Start programnak, de azt gondoljuk, hogy jellemzően a fiatalok fognak ebben lépni. Vagyis fiatalok számára, otthonteremtési programot indítottunk el ezáltal. Ez volt a legfőbb szempont.

Első otthonról van szó.

Az első otthonról van szó természetesen, átalakult ma már a fiatalok gondolkodása, először legyen biztonságos otthon, és a biztonságos otthon esetében történik meg aztán a családalapítás, történik meg a házasság. De azt is láthatjuk, hogy az elmúlt időszakban, ha az első félévét nézzük, a különböző Babaváró, CSOK+, falusi CSOK, családtámogatási, otthonteremtési programoknak tulajdoníthatóan elindult egy növekedés, 30 százalékkal többen vették föl, mint az előző év hasonló időszakában.

Egy kultúráért felelős miniszter, mint ahogy ön, a nemzeti kultúra állapotán mit tud lendíteni vagy rontani, ha valami nem sikerül? Milyen eszközei vannak?

Bízom benne, hogy lendítek és nem rontok.

A kultúra elképesztően tág fogalom. Ha ketten zenélünk a művelődési házban, az is kultúra, meg a Nemzeti Filharmonikusok játéka is kultúra.

Ez így van. Éppen ezért számomra a legfontosabb, hogy ebben is a hazaszeretet vezessen minket. Mindaz, ami a magyar kultúrát, mindaz, ami a klasszikus kultúrát előrébb viszi, azt támogatni kell, ha megnézzük Magyarországon a kulturális támogatásokat, az uniós átlagtámogatásnak a dupláját biztosítjuk. Elmondhatjuk, hogy évente 7,7 millióan látogatnak el múzeumokba, olyan programokra, mint a Múzeumok Éjszakája, amikor egy éjszaka alatt 337 ezren látogattak meg kiváló magyar múzeumokat. Az elmúlt egy évben számomra kifejezetten fontos volt kultúráért felelős miniszterként, hogy minden olyan program, amit elindítottunk, az a Kárpát-medencei magyarság kulturális támogatását biztosította. A Déryné-programban ezért indult el a Határtalan alrész, ezért van innentől már Lázár Ervin-program, amivel a teljes Kárpát-medencében juthatnak el színházba a magyar iskolások. Éppen ezért a vallásos könnyűzenei program is nyitott most már Kárpát-medencére, a Csoóri-programmal a népművészet, a népművelődés vonatkozásában teljes Kárpát-medencére nyitunk, és igen, a színházi támogatásokkal is most már Kárpát-medencei dimenziót vettünk. Ez egy másik olyan szempont, ami a magyar kultúra határokon átívelő egységét hivatott biztosítani.

Hogy lehet a magyar kultúrához való hozzáférés esélyét legalább közelítőleg azonossá tenni az ugyanabban az országban élők számára? Itt Budapesten könnyű dolgunk van, két lépést teszünk, és mindjárt szembejön valami. Mondjuk, Battonya környékén ezt hogy lehet megcsinálni? Szegedhez persze közel van, de azért nem olyan közel, mint két budapesti kerület egymáshoz.

Hadd mondjak erre is néhány programot, néhány példát. Sokat beszéltünk a közös működtetésű színházakról. Az év során 30 vidéki és 7 budapesti színház esetében sikerült úgy közös működtetésre színházi szerződést kötni, hogy 6 milliárd forinttal előrébb jutunk. 30 százalékkal emelkedett a forrás. Itt is megjelentek olyan szempontok a vidéki színházak esetében, mint a tájolás. El kell jutni a vidéki színházaknak is a lehető legkisebb településekre, és ezáltal a kultúrát elérhetőbbé kell tenni. A Déryné-programban is ott van mindaz, amivel ezt támogatjuk, vagy ott a Pajtaszínház, amivel ezt támogatjuk. Vagy ott van a Petőfi kulturális programunk, ami pont ezt segíti, hogy itt is olyan kulturális kiállítások, képzőművészeti, előadóművészeti, zeneművészeti előadások vannak, amelyek a teljes Kárpát-medencében való elérhetőséget biztosítják. Színházszeretők vagyunk, 7,7 millióan mennek múzeumba egy évben, 7 millióan látogatnak meg kőszínházakat, ezzel európai bronzérmes Magyarország.

Az online vagy az offline kultúrafogyasztás a fontosabb az ön megítélése szerint? Azért kérdezem, mert a Covid idején elterjedt az online kultúrafogyasztás, de az nem ugyanaz az élmény, mint amikor a zene meg a színház egy méterre van.

Ahogy a családnál is alapvetően fontos, hogy a legalapvetőbb társadalmi közösségünk, ugyanígy a kultúrának a kultúrával való együttlét, a kultúrában való ott lét, ez is egy közösségi forma. Fontos az online, de fontos az, hogy a kultúrát, a kulturális élményt közösen együtt meghallgathatóan, megfoghatóan, közösségként éljük meg. Ez az, amire a leginkább szükségünk van akkor, amikor számtalan atomizáló erőhatás ér minket.