Melyeket látja az európai parlamenti választás legfontosabb, legforróbb kérdéseinek a mostani választásban?

Most, 2024. május végén nagyon-nagyon fontos válaszút előtt áll mind Európa, mind Magyarország. Elképesztően gyorsan változik a világ körülöttünk, és egyre jobban egy nagyhatalmi logika alapján működő rendszer felé sodródunk. Nagyon fontos az, hogy az Európai Unió egy erős, egységes és összetartó közösség irányába indul el, vagy pedig gyenge lesz és szétesik. Mi, a Momentumban egyértelműen azt képviseljük, hogy Magyarország csak egy erős Európában tud erős lenni és a gyenge és széteső út, amit Orbán Viktorék is képviselnek, az nem a magyarok, hanem kizárólag Európa ellenfeleinek, Vlagyimir Putyinnak, Hszi Csin-pingnek és mindenki másnak az érdekeit szolgálja, akinek nem érdeke az, hogy mi, európaiak erősek és gazdagok legyünk a világban.

Látja, hogy Európában más országokban is ez a kampány fő kérdése? Van egy európai országokon átívelő fő probléma, amit a politika próbál valahogy a választók elé tárni, és ez az?

Szerintem alapvetően ennek a kérdésnek a leágazásai azok, amikről nagyon sokat beszélünk. Mit tudunk tenni a klímaváltozással, például? Mit tudunk tenni abban a helyzetben, amikor a szomszédunkban háború dúl egy kiszámíthatatlan gazdasági környezetben? Vagy akár mit tudunk kezdeni közösen Európában a jogállamiság válságával? Az európai kérdések nekünk, magyaroknak is sorskérdések. Az például, hogy meg tudjuk-e védeni Magyarországot egy olyan helyzetben, amikor egy brutális agresszor lerohanta a szomszédos országot, az nyilvánvalóan Magyarországon is sokakat foglalkoztat, csak egy kicsit sajnálom, hogy a kormány ezt rossz oldalról fogta meg. Az is sokakat foglalkoztat, hogy hogyan tudunk mi olyan egyenlő feltételeket garantálni a magyar embereknek, legyen szó akár törvény előtti egyenlőségről vagy akár egészségügyről, oktatásról, ami sok más európai országban adott. Mi azt gondoljuk, hogy igenis szükség van arra, hogy európai ellensúlyokat alkossunk az Orbán-rendszernek, és akár egy európai zöldhatósággal, európai gyermekvédelemmel vagy uniós ügyészséggel küzdjünk azért, hogy mi, magyarok is jobban és boldogabban tudjunk élni.

Látja ezeket a témákat a hazai európai parlamenti kampányban, ami kívülálló számára, minthogyha kizárólag belpolitikai kérdésekről szólna, arról, hogy ki lesz a miniszterelnök majd valamikor, sokkal később? Ilyen téteket tesznek a belpolitikában működő pártok a választók elé?

Ez egy izgalmas választás, az tény és való, nem is csak európai parlamenti választás van, hanem önkormányzati is zajlik egyszerre, és nyilvánvalóan egy választásnak nagyon sok belpolitikai dimenziója van. Szerintem is fontos tétje ennek a választásnak, hogy hogyan fordulunk rá 2026-ra, hogy meg tud-e erősödni az ellenzék, ezt a hihetetlen turbulenciát, amit az elmúlt időszakban a politikában láthattunk, be tudjuk-e csatornázni egy konstruktív, építő, a változást közelebb hozó folyamatba. Ugyanakkor én azt szeretném hangsúlyozni, hogy ennek a választásnak van nagyon konkrét és a nagyon pillanatnyi belpolitikai kérdéseken túlmutató tétje is. Az, hogy kik fogják képviselni Magyarországot az Európai Unióban, kik fogják alakítani a közös sorskérdéseinket. Kik fognak dolgozni azért, hogy európai szinten is küzdjünk-e a magyarok jogaiért és lehetőségeiért, vagy pedig esetleg olyan politikusokat küldünk oda, akik ezt az arénát elengedik, akik itt nem akarnak küzdeni vagy akik adott esetben a magyar érdekekkel szemben dolgoznak egy gyenge Európáért és a jogállamiság további szétveréséért.

De látja az emberek Európa képét? Mit gondolnak például a magyar emberek arról, hogy mi az Európai Unió?

Szerintem nagyon sokfajta Európa-képük van az embereknek, lehet, hogy az öné is teljesen más, meg az enyém. Én azt látom, hogy mi, magyarok évtizedeken keresztül küzdöttünk azért, hogy ebbe a szabad, nyugati közösségbe tartozhassunk. Az én szüleim és nagyszüleim is úgy nőttek fel, a nagyszüleim úgy élték le az életüket, hogy a Szabad Európa rádiót hallgatták, és abban reménykedtek, hogy mi is részesei lehetünk ennek a szabad és boldog közösségnek, és nyilvánvalóan sokak számára megrázó látni azt, hogy a kormányunk egyre jobban szembefordít minket ezzel a közösséggel, ami nemcsak a mi természetes otthonunk, hanem a boldogulásunknak a garanciája is. Én azt gondolom, hogy minden Európa-ellenes kampány és hergelés ellenére, ami az elmúlt években folyt Magyarországon, a magyarok alapvetően szeretik az Európai Uniót. Ez a mérésekben is látszik, Magyarország egy eléggé nyitott ország az európai értékrend felé, 70 százalék fölött van azoknak az aránya, akik értékelik azt, hogy mi az EU tagjai vagyunk. Ez egy jó arány, és azt kell megmutatnunk a következő években is, hogy Európa rólunk is szól, mi vagyunk, mi is formáljuk. Ez nem egy távoli dolog, ami esetleg csak annyit jelent, hogy nem kérik el az útlevelet a határon, ami nyilván egy szép dolog, de hogy ez egy óriási lehetőség is nekünk, magyaroknak, amit eddig nem jól használtunk ki. Csak egy példát hadd mondjak! Az, hogy az európai uniós támogatásokat hogyan használjuk fel itt Magyarországon, létkérdés a magyar gazdaság számára, és az, hogy el tudtuk érni az elmúlt ciklusban azt, hogy 40 milliárd euróval több közvetlen támogatást lehessen lehívni az Európai Uniótól a kormány kikerülésével, ez lehetőséget tud adni a helyi közösségeknek is a politikától mentes fejlődésre.

Melyik Európát tartja ön szerint vonzónak a magyar ember? Emmanuel Macron Európáját, Marine Le Pen Európáját, Olaf Scholz Európáját, az AfD Európáját? Melyiket? Ezek néha egymásnak szöges ellentétben álló jövőképeket is jelentenek.

Nem vagyok biztos benne, hogy a magyar emberek különböző nyugat-európai politikai vezetők Európa-képéhez szabják a sajátjukat. Szerintem, egy ilyen alapvetően bizonytalan világban, ekkora átalakulások közepette, a legtöbb ember annyit szeretne, hogy jól tudjon élni, hogy reggel, amikor felkel, bizodalommal tudjon tekinteni előre a napjában. Azt tudja érezni, hogy a saját kezében van a sorsa kovácsolásának a lehetősége, hogy a tehetsége alapján tud érvényesülni, nem azon múlik, hogy valaki előre tud jutni, hogy be van-e kötve valahova a kormányzati szinten, vagy hogy jó helyre született-e az országban. Szerintem a magyarok vágynak arra, mint minden ember Európában, hogy biztonságban, békében és jólétben élhessenek, és hogy ne érezzék azt az óriási különbséget, amit, mondjuk, egy magyar kórház meg egy osztrák kórház között lehet érezni. Ezért küzdünk mi azért, hogy sokkal erősebb legyen az európai szociális háló is és sokkal több európai garanciát tudjunk adni azoknak a magyar embereknek, akiket a kormány hibája miatt megfosztanak az európai lehetőségektől.

Hogy látja, valós a magyar emberek képe Európáról? Például elég információt kapnak a migráció jelenségéről, ami nálunk nem nagyon van, de van olyan európai ország, ahol ez már kézzelfogható.

Én nagyon szomorú vagyok, hogy az elmúlt évek során az Európáról szóló vita kicsit elfordult a valódi témáktól, és leegyszerűsödött egyszerű propagandisztikus hergeléssé a kormányoldal részéről. Hogy Európában vagy Nyugat-Európában akkora szegénység van, hogy kutyakaját esznek az emberek, meg nem fürdenek, mert annyira drága a meleg víz. Ezek nyilvánvalóan butaságok, és én nem hiszem, hogy ez túl sok embernek reális képet adna arról, hogy mi van Nyugat-Európában. De az hasonlóan szomorú tendencia, hogy az úgynevezett Brüsszelt, ami egy város, mindenféle olyan blőd butasággal támadják, elnézést, hogy jönnek ide a gender migránsok és átoperálják az óvodásokat, meg tücsköket akarnak etetni velünk. Szerintem pont emiatt nem zajlik kellően informált vita a közös európai sorskérdéseinkről. Szerintem elég kevés magyar ember hiszi el azt, hogy Németországban kutyakaját esznek az emberek. Pont ezért kellene egy kicsit a valóság talajára visszavinni a vitát és a beszélgetést. Én nem azt mondom, hogy Nyugat-Európában minden jó, azt azonban állítom, hogy Magyarországon lehetne minden sokkal jobb, és ha mi kitűzzük célul azt, hogy egy erős Európában szeretnénk élni, ami támogat minket, magyarokat, és amit mi, magyarok is közösen formálunk, az egyszerűen sokkal jobb és sokkal járhatóbb út lenne a jövőre nézve.

Mitől látja erősebbnek Európát? Mik azok az intézkedések, intézmények, változások, amelyek, ha megvalósulnak, az tán azt lehet mondani, hogy itt az erősebb Európa?

Nagyon fontos az, hogy átgondoljuk, mi az a közösség, amely tényleg biztonságot, békét és gyarapodást tudna garantálni minden európai állampolgárnak, így, nekünk, magyaroknak is. Azt látom, hogy óriási különbségek vannak, például az egészségügy, az oktatás vagy akár az alapjogok terén európai országok között. Azt mondják most, hogy ezek tagállami hatásköri kérdések. Én ezzel nem értek egyet. Sokkal erősebb Európára lenne szükség az oktatásban, hogy adjunk lehetőséget minden magyar fiatalnak, hogy versenyképes tudjon lenni azokban a digitális ágazatokban, amelyek a jövőt fogják jelenteni, vagy hogy legyenek olyan egészségügyi minimumsztenderdek, amiket minden magyar kórházban be kell tartani, ahogyan be kell tartani őket az észt meg a portugál kórházakban is. És igen, ezért gondolom helyesnek például a jogállamisági mechanizmust is, ami a magyar emberek alapjogainak a garanciáját tudják megadni európai szinten, még akkor is, ha a kormány ezeket nem tartja be, akkor az ujjlengetésen, meg az ezzel nem értek egyet kommenteken túl, más szankció is fel tud vetődni. A magyar állampolgárok európai állampolgárok, az ő jogaikat európai szinten is védeni kell. Ezért küzdünk azért, hogy több olyan uniós intézmény legyen, amely tud Magyarországra is szabályokat kivetni, akár a környezetvédelem tekintetében egy európai zöldhatóság. Ezért szeretnénk elérni azt, hogy ratifikálják az isztambuli egyezményt uniós szinten, hogy a magyar nők nagyobb védelmet kapjanak, és ezért gondoljuk azt, hogy az unió alapvető működését is át kell alakítani. Én nem tartom fenntarthatónak ezt a vétózási rendszert például a külpolitikában. Látjuk azt, hogy a döntéseknek nagyon gyorsan kell megszületniük, és nagyon szomorú, hogy egy-egy vétó meg tudja akasztani az egész közösség sorsát. Főleg pedig láttuk azt is, hogy mennyire visszaél a magyar kormány a vétójával, gyakorlatilag Vlagyimir Putyin trójai falovaként vétózgatott Orbán Viktor a tanácsi asztal mellett, amikor pedig az európai és a magyar emberek biztonságáról kellett nagyon fontos kérdésekben szavazni. Sokkal többet kell költenünk a gazdaságunk támogatására is uniós szinten.

De bocsánat, az uniós szinten sokkal többet költés, az végül is kinek a pénzéből lenne sokkal több költés? A miénkből, mert van egy adófizetői lehetőség, akkor az én fizetésemből megy vagy van egy másik lehetőség, hogy valaki más pénzéből, azt általában mindenki szívesebben veszi. Tehát kinek a pénzéből lenne?

Nagyon jó kérdés, és örülök, hogy beszélhetek arról, hogy miért kell sokkal több bevételi forrás az Európai Unió számára. Menjünk tovább azon az úton, amin a helyreállítási alappal elindultunk, legyen lehetőség újabb európai kötvénykibocsátásokra, vagy legyenek, mondjuk, olyan közös adók, amiket az Európai Unió központilag szed be, akár a nagy techcégekre kivetett adó, a kriptovalutákra kivetett adó, új környezetvédelmi adók, amiket már ebben a mandátumban is felvázoltunk, például az egyszer használatos műanyagokra. Számos olyan lehetőség van, amivel meg tudjuk erősíteni a központi európai gazdasági képességeinket és ezt közvetlenül tudjuk kiosztani a vállalkozóknak, a településeknek meritokratikus alapon. Hiszem azt, hogy Európa lehet a legjobb hely arra, hogy valaki egy jó ötlettel boldogulni tudjon, hogy előre tudjon jutni, hogy tudjon tőkét szerezni, hogy megvalósítsa az álmait. Hogy új ágazatokban tudjunk előretörni mi, magyarok is, de ezt meritokratikus alapon kell meghatározni, még egyszer mondom, nem azon az alapon, hogy ki hova van bekötve, vagy hogy ki fekszik jól a kormánynál vagy ki fekszik rosszul. A saját európai gazdasági kapacitásaink fejlesztésére eddig nem fektettünk elég energiát, és azért mentek el a riválisaink mellettünk, de ezt a következő évek során meg kell fordítanunk.

Hogyan lehet, például, egy egységes adóztatási rendszer része a versenyképesség növelésének? Egy vállalkozó azt fogja mondani, hogy oda megyek, ahol alacsonyabb az adó. Ha az unió egységes adót csinál, nem fog idejönni, elmegy valahova máshova. Ha környezetvédelmi szabályszigorítás van, azt is meg fogja nézni, kiszámolja, papíron mennyibe kerül és elmegy máshova. Ez rontja a versenyképességünket, nem?

Erre több válasz is van, egyrészről ezért fontos az európai globális minimumadónak a támogatása, hogy ne az legyen, hogy egymás alá ígérjenek a különböző országok és különböző közösségek.

De akkor Európán kívülre megy. Nem Európa a világ.

Globális minimumadóról beszélek. Ez egy kezdeményezés volt, már több évvel korábban az Amerikai Egyesült Államok részéről, és ez egy olyan intézkedés, ami szerintem Európát is szolgálja. Én nem gondolom azt, hogy nekünk olcsóságban és a piacaink teljes kiszolgáltatásával kell olyan riválisok alá menni, akik teljesen más sztenderdek alapján gazdálkodnak. Nekünk európaiaknak pont egy közös alapot kell megteremtenünk, hogy ne egy lefelé tartó versenyt alakítsunk ki a tagállamok között. Ugyanakkor egy másik szempont itt, hogy ne becsüljük alá az európai piac erejét sem. Én nem gondolnám azt, hogy ezt a 450 millió elképesztően versenyképes fogyasztót maga mögött hagynák a vállalatok, egyszerűen csak azért, mert kicsivel több szabálynak kell megfelelni. Nem lehet lemondani Európáról gazdasági szempontból, ez egy illúzió. Pont az, hogy az uniónak jobban kéne használni a piaci erejét és jobban kéne használnia ezt arra, hogy azokat a szabályokat globálisan is kialakítsa, amelyek mentén mi, európaiak élünk. A környezet védelme, az emberi jogok védelme, a munkások védelme érdekében. Az elmúlt időszakban amúgy már sok ilyen szabály született, akár a klímavédelmi határadó kérdése vagy a vám kérdése, ami nagyobb vámterhet ró azokra a termékekre, amelyek az unió határain kívül lettek legyártva alacsonyabb környezetvédelmi sztenderdek mentén vagy akár az emberi jogok kérdésének a határozottabb beemelésére a különböző kereskedelmi egyezményeinkbe.

Mennyire látja jól szabályozottnak és egyértelműnek az Európai Parlament működését? Most már öt éve benn ül, használja ezt az intézményt. Úgy működik, ahogy kell?

Az Európai Parlament, szerintem, egy folyamatosan átalakulófélben levő szerv.

Honnan, hova megy most éppen?

Bízom abban, hogy egyre jobban erősödik. Ursula von der Leyen a mandátumának az elején ígéretet tett arra, hogy a parlament törvényalkotási jogát előre fogja mozdítani, ezt nem tette meg.

Társjogalkotónak mondják az Európai Parlamentet.

Társjogalkotó, igen, de a bizottságnak a parlament felé tett ígéreteiben az is szerepelt, hogy önálló jogalkotásokat is nagyobb mértékben tud majd kezdeményezni a parlament, ahogyan amúgy a legtöbb parlament ezt meg tudja tenni.

Jó, de azok nemzeti parlamentek.

Igen, de mi is egy hasonló logika mentén, közvetlenül választott testület vagyunk, és én hiszem azt, hogy az Európai Parlamentnek kell hogy legyen jogosultsága arra, hogy törvényeket alkosson.

Ilyenkor szorongatják a bizottság elnökét, mondjuk, a Renew Europe részéről, hogy tessék nekünk megadni a jogalkotási lehetőséget?

A parlament abszolút tud nyomást kifejteni a bizottságra, vannak olyan jogosítványaink nekünk is, amelyekkel meg tudjuk mutatni az erőnket pár olyan kérdésben, ami számunkra fontos. Én abban is bízom, hogy a következő bizottsági elnök megválasztásánál a korábbinál sokkal szigorúbb feltételeket fognak szabni a többséget alkotó frakciók arra, hogy pontosan mire is adnak felhatalmazást. Én hiszem azt, hogy a parlament szerepének megerősítése javítja az európai demokráciát és közvetlenül jobban be tudja csatornázni a törvényalkotásba a választópolgárok szavát.

Ki az önök jelöltje most a bizottsági elnöki tisztségre?

A liberális frakció három jelöltet is felmutat, Sandro Gozi olasz-francia politikust, Marie-Agnes Strack-Zimmermann német politikust és Valérie Hayert, a frakciónk jelenlegi vezetőjét. A csúcsjelölti rendszer sajnos egy kicsit gyenge lábakon áll most.

Megbukott, finoman fogalmazva.

Átmenetileg. Én hiszem azt, hogy ezt vissza lehet még hozni. Ha közvetlenül választanánk a bizottság elnökét, talán a legfontosabb politikai pozíciót Európában, óriási előremozdítása lenne, szerintem, az európai demokráciának. Valóban egy-egy megegyezés fog valószínűleg születni arról, hogy ki lesz a bizottság elnöke, és én hiszem azt, hogy az Európa-párti centrista koalíció tovább fogja kormányozni a parlamentet a szociáldemokratákkal, a Néppárttal és velünk, liberálisokkal, és mi olyan koalíciós szerződést tudunk terjeszteni bárki elé, aki a mi támogatásunkat kéri, amely tartalmazza a számunkra fontos prioritásokat. Nekünk, liberálisoknak az emberi jogok védelme, a jogállamiság védelme, a környezet védelme, a versenyképesség növelése és a bürokrácia csökkentése, biztos vagyok benne, hogy a fontos szempontjaink közé fognak tartozni, és erre fogunk garanciákat követelni attól, aki a mi szavazatunkat kéri.

A jelöltállításnak ebben a folyamatában még tartani kell a saját jelölteket, vagy már készülni kell arra, hogy, mondjuk, Ursula von der Leyennek ezekkel a portfoliókkal mennek neki és azt mondják, hogy akkor lesz meg a mi szavazatunk, ha ezt meg ezt meg ezt megcsinálod?

A választások után, az eredmények függvényében kezdenek majd el zajlani a tárgyalások a különböző parlamenti frakciók, a különböző pártcsaládok között, és ebben a folyamatban meggyőződésem, hogy a korábbinál sokkal hatékonyabban kell érvényesíteni az érdekeinket nekünk, liberálisoknak is. Ez nemcsak portfoliókról szól, vagy hogy ki milyen szerepet kap egy új bizottságban, hanem arról is, hogy milyen elvek mentén szeretnénk kormányozni Európát. És abban az időszakban, amikor láthatóan egyre jobban háttérbe szorulnak olyan számunkra fontos kérdések, mint az emberi jogok, a jogállamiság védelme vagy a környezetvédelem, nekünk követelnünk kell azt, hogy igenis, ezek biztosítva legyenek az a jelölt által, akit mi támogatunk.

Egy európai parlamenti képviselő milyen technikával, hogyan képes befolyásolni az Európai Parlament működését, a tematikáját? Föl tud-e vetni saját ügyeket az Európai Parlamentben?

Az Európai Parlament egy olyan munkahely, amit nagyon eltérő módokon is lehet használni. Vannak olyan kollégáim, akik sajnálatos módon az elmúlt öt évet azzal töltötték, hogy nem csináltak semmit. Nyilvánvalóan nekik kicsit kevesebb a napirendet befolyásoló erejük, de én büszke vagyok arra, hogy Donáth Anna képviselőtársammal mi azért meg tudtuk mutatni, hogy komolyan lehet venni ezt a parlamentet. Ez egy elég meritokratikus parlament. Ha valaki dolgozik, ha valaki kapcsolatokat épít, ha valaki megbízható tárgyalófélnek bizonyul, elég messzire lehet jutni, csak kemény munkával. Én az európai parlamenti pártcsaládunknak, frakciónknak az egyik alelnöke vagyok, és ezen keresztül nagyon nagy lehetőség volt, hogy a magyarországi pártom közjogi súlyán messze átlépve tudtam hatást gyakorolni az európai politika formálására.

Ez miben nyilvánul meg? Jelentésekben, módosítókban, hozzászólásokban, tárgyalási, formális és informális fordulókban?

Ez egy folyamat. Hadd mondjak egy példát, amin keresztül talán ez jobban megérthető. Nekünk a mandátumunk kezdetén prioritásunk volt, hogy lehessen egy feketelistát felállítani azokról a cégekről, amelyek visszaéltek uniós támogatásokkal, hogy ne lehessen második, harmadik meg tizenkilencedik esélyt kapni, ami után valakit, mondjuk, az OLAF bűnösnek talált, mint például a miniszterelnök egyik rokonát Magyarországon. Azt szerettük volna, hogy ennek az elképzelésünknek a mentén törvényt lehessen alkotni, hogy ez megvalósuljon egész Európa-szerte. Most ennek az első lépése az volt, hogy a Költségvetési Ellenőrzési Bizottságban először felszólalásokban, aztán módosításokban felvetettük ennek szükségességét, és akkor ennek kapcsán jött egy jelzés, hogy igazából tulajdonképpen van már valami feketelista Európában, csak az kizárólag a közvetlen forrásokra vonatkozik, amit nem a tagállamok osztanak, és egész Európában, mondjuk így, rajta volt 18 darab cég és mindegyik Nyugat-Európából. Senki sem tudott róla, elképesztően elrejtett, egy nem jól működő rendszer volt. Ezt követően azt céloztuk, hogy ezt a meglévő rendszert, ezt az úgynevezett EDES-rendszert kibővítsük és a hatásköreit megnöveljük, a kapacitásait pedig ehhez hasonlóan alakítsuk. Ezt több, egyrészről saját jelentés és módosító során tudtuk parlamenti állásponttá tenni, és utána én lettem az egyik társjelentéstevője a pénzügyi szabályozási rendszernek, ami egy nagyon átfogó pénzügyi reform, és ennek keretén belül végül a háromoldalú tárgyalásoknál sikerült elérnünk azt, hogy a kormányokon keresztül osztott pénzekkel való visszaélések esetén is fel lehessen kerülni erre a feketelistára. De ez egy hosszú tárgyalási folyamat volt. Az Európai Parlament nem egy olyan rendszer, ahol valaki felébred és másnap reggelre tud egy törvényt alkotni. Itt kemény munkára van szükség, sok elhivatottságra, munkaórákra, tárgyalásokra, jó lobbierőre, jó, ha valakinek van egy erős frakciója, viszont a végén igenis lehet sikereket elérni. Amúgy én ezért érzem nagyon szomorúnak azt, hogy a 21 jelenlegi magyar képviselőből 13 független. Az Európai Parlamentben függetlenként semmit sem lehet elérni. Az ember súlya a frakciója súlyához van kötve. Azt látom, hogy vannak olyan politikustársaim a kormánypárt részéről főleg, akik itthon nagyon hangoztatják azt, hogy mennyire harcolnak Brüsszel ellen és mennyire védik a magyar érdekeket, közben meg egész mandátumuk alatt egy darab jogalkotáson sem dolgoztak és semmi erejük nincsen befolyásolni a törvényeket, és meg sem próbálják azt. Ez számomra borzasztóan szomorú.

Nagyon megváltozott az Európai Unió életkörülménye az elmúlt öt évben. Minden szavazást ugyanúgy nyomna most is, visszagondolva, mint ahogyan akkor nyomott?

Hú, ez egy jó kérdés. Mi lelkiismeretesen álltunk minden szavazáshoz hozzá. Donáth Anna kollégámmal egyenként végig is néztünk minden szavazólistát, és ha olyan volt, akkor nem féltünk eltérni a frakciónktól. Ezt például környezetvédelmi kérdésekben elég gyakran meg is tettük. Szerintem nem szavaznék máshogyan, de azért vannak problémás pontok. Hadd mondjak egy példát arra, hogy milyen dilemmákkal szembesül egy EP-képviselő a munkája során. Az elmúlt hónapokban, az egyik utolsó plenáris ülésen került szavazásra egy olyan törvény, amiért nagyon sokat küzdöttünk, a nők elleni erőszakot szankcionáló európai törvény. Fantasztikus fejlemény, hogy van ilyen jogszabály, ugyanakkor a tagállamokkal való tárgyalások során többek között a magyar kormány ellenállása miatt is, a nemi erőszak kimaradt a szankcionálható bűncselekmények sorából, ami amúgy számomra egészen megdöbbentő fejlemény. Tényleg az az egyik legborzalmasabb bűncselekmény, és kihúzatták.

De a nemzeti törvények szerint a nemi erőszak egy súlyos bűncselekmény.

Természetesen igen, csak ha mi hozunk egy európai uniós jogszabályt, ami egységes szankciókat ró ki egész Európában különböző, nők elleni bűncselekmények esetén, és ebből valaki azt mondja, hogy a nemi erőszakot ennek nem kell tartalmaznia, az számomra nagyon nehezen magyarázható. Nőjogi szervezetek elég komoly nyomást helyeztek ránk, hogy próbáljuk meg ezt valahogyan utólagosan beletenni, amivel én maximálisan egyetértettem. Ugyanakkor úgy került szavazásra ez az utolsó plenáris ülésen, hogy ha ez most nem megy át, akkor nem tudjuk, hogy lesz-e ebből valaha törvény. Volt egy módosító, ami kinyitotta volna ezt a törvényt úgy, hogy visszaküldje tárgyalásokra annak érdekében, hogy a nemi erőszak is belekerüljön a szankcionálható bűncselekmények körébe. Erről a módosítóról kellett szavazni, hogy támogatjuk vagy elvetjük. Ha elvetjük, akkor abban a formában kerül szavazásra a törvény, ahogyan volt. Ha meg kinyitjuk, az tartalmazza azt a rizikót, hogy esetleg nem születik meg a törvény. Ezt a módosítót én megszavaztam.

Hogy legalább legyen belőle valami, ha nem is jó?

Nem, azt szavaztam meg, hogy próbáljuk meg újratárgyalni. Nagyon nagy dilemma volt számomra, hogyan szavazzak ebben a kérdésben, de én úgy éreztem, hogy egyszerűen minden esélyt meg kell adni arra, hogy megpróbáljuk újra kinyitni.

De látva azt a kockázatot, hogy lehet, hogy így viszont nem lesz belőle semmi.

Igen. Végül a módosító nem ment át, és a végszavazáson támogattam a szöveget, de ez pont egy olyan pillanat volt, amikor az embernek a között kell dönteni, hogy legyen valami, ami nem tökéletes vagy küzdjünk egy kicsit tovább. Nagyon nehéz szavazás volt számomra, ugyanakkor én úgy éreztem, hogy ebben a kérdésben egyszerűen muszáj jelzést küldenem, hogy nem elfogadható az, hogy különböző kormányok blokkolják ezt a nagyon fontos kitételt, és úgy éreztem, hogy itt is ki kell állnom a magyar nők jogaiért. Örülök, hogy a végén azért átment valami ebből, ugyanakkor bízom benne, hogy előbb-utóbb valaki azt a morális felelősséget fel fogja vetni azoknak a kormányzatoknak, akik ezt a kitételt blokkolták, hogy ez nem elfogadható.

Ha egy mandátuma lesz a Momentumnak, elképzelhető bármi a mai világban, akkor ki megy, Donáth Anna vagy ön?

Én nagyon bízom abban, hogy lesz két mandátumunk és mind a ketten tudjuk folytatni a munkánkat.

De van valami megállapodás vagy van valami szokásjog? Az egy bevett dolog, hogy nem feltétlenül a listavezető megy ki, de azt általában előre meg szokták mondani.

Nyilván egy stratégiaalkotás folyamán minden kimenetre készülünk, és éppen ezért van egy megállapodásunk Annával, hogy amennyiben egy mandátum van, akkor ezt a mandátumot megosztjuk egymás között.

Azt hogy lehet? Ha egy európai parlamenti mandátuma lesz a Momentumnak, én még ott tartok, hogy akkor ki ül be az Európai Parlamentbe? Most mind a ketten ott vannak.

Igen. Egyrészről bízom abban, hogy erre nem kerül sor, másrészről a megállapodás értelmében az idő elfelezésre kerül kettőnk között.

Olyan, mint a társminiszterelnök, a ciklus felében egyik ül, másik ciklus felében pedig másik? Ki kezdi?

Donáth Anna a listavezetőnk.

Akkor ott a papírforma működik.

De még egyszer, én bízom benne, hogy erre nem kerül sor, és tudjuk folytatni a munkánkat mind a ketten. Remélem, hogy a választók díjazzák azt a munkát, amit az elmúlt évek során elvégeztünk. Azt, hogy szerintem megmutattuk, hogy az Európai Parlamentből többet is ki lehet hozni, mint amit korábban más politikusok tettek, hogy ez nem egy politikai elfekvő vagy egy pihenőhely vagy pedig egy olyan pozíció, ahol még nyugdíj előtt lehet valakinek adni egy kis bónuszt. Mi tényleg küzdöttünk ebben az öt évben, elértük, hogy Európa felvegye a kesztyűt, akár a jogállamiság kérdésében, elértük azt, hogy 40 milliárd euróval több közvetlen forrás jusson az önkormányzatokhoz, és bízom benne, hogy a választók látják, hogy mi nem biankó csekket kérünk, hanem a korábbi munkánkat szeretnénk folytatni.

Mi a hozzáállás a Momentumban az Európai Parlamentből hazajövő képviselőhöz? Van benne öt év európai parlamenti tapasztalat, de nem európai parlamenti képviselő, akkor azzal most mit kell csinálni? Van erről előzetes elképzelésük? Iszonyú tapasztalata van már, akkor az itthon európai ügyekkel fog foglalkozni?

Bízom benne, hogy az Európai Parlamentben fogok európai ügyekkel foglalkozni.

Jó, csak a hozzáállásra voltam kíváncsi, hogy ilyenkor ezt veszni hagyják és mindenki visszamegy orvosnak, vagy egészségügyi közgazdásznak, ha úgy alakul, vagy a politika már egy egyirányú utca, onnan nem lehet kijönni?

Szerintem semmi sem egyirányú utca, de még van körülbelül tíz nap a kampányból, és én ebben a tíz napban azon fogok dolgozni, hogy folytathassam azt a munkát, amit elkezdtem. Nagyon sok tervem, nagyon sok ötletem van, például én vagyok a jövő évi európai költségvetésnek az egyik tárgyalója a parlament részéről. A munka felét már elvégeztük, és itt sikerült elérnünk azt, hogy hivatalos parlamenti álláspont legyen az, hogy még több közvetlen forrást biztosítsunk az új költségvetésből, és a következő fél év dolga lenne az, hogy az Európai Bizottsággal és a tagállamokkal pontos összegekben is megállapodjunk, hogy mennyivel több közvetlen forrás kell. Én ezt nagyon szeretném folytatni.

184 milliárd forint európai uniós pénz lehívását jelentette be néhány nappal ezelőtt a pénzügyminiszter. Ez kinek a sikere? És ha valakinek a sikere, van-e valaki, akinek ez a kudarca?

Szerintem mindenképpen a kormány kudarca az, hogy azok után, hogy a legtöbb tagállam, sőt, Magyarországon kívül mindegyik tagállam már évek óta költi a helyreállítási alapot, költi az összes elérhető uniós pénzt, a magyar kormánnyal szemben még mindig jogállamisági eljárás zajlik, és még mindig nem tudták az összes kérdést tisztázni. Úgy, hogy kétharmaddal kormányoznak és gyakorlatilag egyik napról a másikra tudnak törvényt alkotni, ha éppen úgy tartja kedvük.

De ez a pénz azt jelenti, hogy valamilyen ügyet tisztáztak? Mert ha nem tisztázták volna, nem jön.

Valóban volt egy részleges megegyezés, de a pénz jelentős része még a mai napig be van fagyasztva, és ez egyértelműen a kormány hibája. Ugyanakkor én azt is egy kicsit szürreálisnak tartom, hogy miért kellett megvárni az európai uniós pénzt azért, hogy meg lehessen emelni a tanárok fizetését, amikor pont ugyanebben az időszakban hasonló összegből sikerült megvásárolni a Vodafone-t, meg repteret vesznek. Fogalmam sincs, hogy kinek jó és miért jó, belpolitikai költéseket abszolút ki tudnak szorítani a magyar állam büdzséjéből, a tanárok béremelése meg, úgy látszik, olyan dolog, amit Brüsszelnek kell elintéznie, amit amúgy meg kéne állítani.

Mi a jó testtartás egy itthon ellenzéki európai parlamenti képviselőnek, ha Magyarországot alaptalan információk és ha alapos információk alapján marasztalják el? Ez két külön eset.

Én azt gondolom, hogy magyar európai parlamenti képviselőnek lenni valamilyen szempontból misszió. Én azt látom, hogy szétverik a hazánkban a demokráciát, egyre jobban sérülnek az emberek hétköznapi jogai és nem biztosítják számukra azokat az egyenlő lehetőségeket, amikre európai állampolgárként jogosultak lennének. Amikor azt látom, hogy magyar embereket vihet el a rendőrség azért, mert a Facebookon kommentelnek a kormánnyal szemben, vagy amikor valakire rendőrt hívnak azért, mert egyedül ül egy padon és hallgat egy politikai műsort, akkor látom azt, hogy olyan mérhetetlen jogsértések zajlanak Magyarországon, ami ellen fel kell emelni az embernek a hangját, mindegy, hogy hol képviselő. Szerintem fontos az, hogy tükröt tartsunk az Orbán-rendszer elé Európában, és hogy európai szinten is küzdjünk azért, hogy legyen valamilyen ellensúlya ennek a rendszernek kint. Ha alaptalan vádak hangzanak el, az nyilvánvalóan egy más kérdés, de erre az elmúlt időszakban nem nagyon láttam példát. Egyre tisztábban látja az Európai Bizottság, hogy milyen mérhetetlen jogsértések vannak Magyarországon, és mi azért küzdünk, hogy ezekkel szemben a magyar embereknek védelmet tudjunk biztosítani.

Mi az álláspontjuk az európai haderőreformról? Erről egyre többet beszélnek, a saját hadsereg, sőt, még a sorkötelezettség lehetősége is felvetődött.

Szerintem az, hogy európai szinten legyen sorkötelezettség, teljesen no-go mindenki számára. Én nem tudom, hogy ki vetette fel.

Manfred Webernek tulajdonítják az ötletet, de vannak olyan európai uniós országok, ahol ezt egészen komolyan veszik és még társadalmi támogatottsága is van.

Európai szintű sorkötelezettségnek?

Nem, nemzeti szintűnek, de abból adódik össze az európai szint.

Jelenleg is vannak olyan európai országok, ahol van sorkötelezettség, ez az ő döntésük, nyilvánvalóan az ő szuverenitásuk kérdése. Magyarországon nincsen sorkötelezettség, ez maradjon is így, és Európában eddig ötlet szintjén sincs arról szó, hogy európai sorkötelezettség legyen. Ezt nem is támogatnánk, erre nem is lenne semmilyen jogköre az Európai Uniónak, és én nem gondolnám, hogy ezt bárki komolyan meg akarná teremteni.

Európa védelméről milyen elképzelésük van? Erről egyre többet beszélnek arról, hogy fejleszteni kell a nemzeti hadseregeket, fegyvert kell gyártani meg vásárolni, mert a környékünkön, a közvetlen szomszédban éppen háború van.

Szerintem az nagyon fontos, hogy az Európai Unió meg tudja magát védeni, függetlenül attól, hogy, mondjuk, az Egyesült Államoknak ki az elnöke, hogy megerősítsük saját magunkat, hogy tudjunk közösen cselekedni ilyen esetekben, hogy ne legyünk ráutalva arra, hogy, mondjuk, Donald Trump az elnökké választása esetén mit kezd a NATO-val. Ez egy racionális felvetés szerintem pont abban az időszakban, amikor egy brutális háború dúl a szomszédunkban, amikor egy népirtó agresszor lerohanta a szomszédos országot, és gyerekeket és nőket lő halomra teljesen megalapozatlanul és ártatlanul. Az, hogy meg tudjuk magunkat védeni, meg tudjuk védeni az állampolgárainkat, közösen, szerintem közérdek, közügy. Nagy kihívása lesz a következő időszaknak, és erről sokfajta gondolkodás is megy, hogy ezt hogyan lehetne megoldani. Bízom abban, hogy a magyar kormány el fog távolodni attól az orosz propagandára alapuló agyatlan vétózástól, amit az elmúlt időszakban felmutatott, és komolyabban veszi azt, hogy igenis a közös biztonság nekünk, magyaroknak is az érdekünk.

A liberálisok mit gondolnak arról, hogy mit fognak csinálni, ha Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke, akinek markáns nézetei voltak első elnöki ciklusa alatt a NATO és az európai uniós országok együttműködéséről? Mi az elképzelésük?

Bárki is lesz az amerikai elnök, nekünk meg kell erősítenünk magunkat, mind gazdaságilag, mind döntéshozásban és védelmileg is, hogy tudjuk biztosítani a gyarapodást és a biztonságot az európai állampolgároknak, függetlenül attól, hogy mi zajlik a világban.

Minden állam kezdjen többet költeni a hadseregére, csináljuk azt, mint a lengyelek, akik már 4 százalékos GDP-aránynál tartanak? De azt a pénzt valahonnan el kell venni. Honnan vegyük el?

Szerintem egyrészről fontos, hogy ebben legyen valamilyen európai koordináció, ne egymással szemben fejlesszünk, hanem egymást kiegészítve, sőt, a NATO-t kiegészítve. Abszolút nem a NATO-val versengés irányába kell ezt elvinni, hanem a NATO-t és a közös biztonságunkat megerősítő intézkedésekre van szükség. Volt szó már például egy európai védelmi alapról, ami az európai hadiipart tudná fellendíteni, közös fejlesztések, ezek olyan gondolkodások, amik még zajlanak az unióban, de az is biztos, hogy tényleg nem tudunk ennyire kiszolgáltatva lenni az Egyesült Államoknak. De gazdaságilag sem! Gondoljunk arra, amikor a koronavírus-járvány alatt szembesültünk azzal, hogy teljesen alapvető gyógyszereket sem tudunk előállítani itt, Európában. Teljesen alapvető termékek biztosítása terén is ki vagyunk szolgáltatva a világ nagyon távoli pontjainak. Sokkal több pénzt kell költenünk a saját gazdaságunk megerősítésére és a saját stratégiai autonómiánknak a kiépítésére. Ezért is tartom nagyon furcsának és károsnak azt például, hogy a kínai akkugyárak beengedésével a magyar kormány pont azt az európai törekvést vágja keresztbe, hogy a stratégiai ágazatokban ne függjünk másoktól. Mindezt természetesen még megfűszerezve azzal, hogy a helyi környezetet is rombolják ezek a gyárak, és helyi ellenállásba is beleütköznek. Szerintem nekünk fontos, hogy mi, európaiak meg tudjunk állni a saját lábunkon, és a magyar cégek is tudjanak profitálni azokból a fejlesztésekből, amiket a következő években mind a gazdaságunk, mind a védelmünk megerősítése érdekében terveznek.

A Covid-járványról jut eszembe, az a liberálisoknál kiveri a biztosítékot, amikor a bizottság elnöke SMS-ben tárgyal a vakcinabeszerzésről? Vagy ez ott így szokás?

Természetesen nem szokás. Az elmúlt évek során több alkalommal szavaztunk mi is olyan szövegekről, amelyek nagyobb transzparenciát követelnek a bizottság részéről. Nem hiszem, hogy ez egy bevett gyakorlat lenne, sőt, pont azért kell dolgoznunk, hogy minél nagyobb átláthatóság mellett bonyolítsák le az ehhez hasonló ügyleteket. Ugyanakkor azt hozzá szeretném tenni, hogy az európai közös vakcinabeszerzés óriási siker volt, mindentől függetlenül. Emberek millióinak az életét tudtuk megmenteni azzal, hogy gyorsan és olcsón álltak rendelkezésre vakcinák, és ez egy elképesztő demonstrációja annak, hogy mire képes Európa, ha közösen cselekszik. Bízom abban, hogy a következő időszakban még több ilyen közös európai gyógyszerbeszerzési intézkedés lesz, amelyen keresztül a magyar betegek is olcsóbban és gyorsabban tudnak hozzájutni gyógyszerekhez, ez is része annak az egészségügyi uniónak, amit mi a Momentumban nagyon erőteljesen képviselünk.

Az európai parlamenti választásokkal egy napon önkormányzati választások is lesznek. A fővárosi kampányban melyik főpolgármester-jelölt bírja a támogatásukat? Azért kérdezem, mert nehéz eligazodni a megállapodásrendszerek hálójában, hogy ki kit, milyen kerületben, hogyan támogat.

Mi teljesen egyértelműen Karácsony Gergelyt támogatjuk. Elégedettek vagyunk azzal, ahogyan az elmúlt évek során Budapestet fejlesztette, én személyesen is nagyon jó kapcsolatot ápoltam vele például a közvetlen forrásokért való küzdelemben. Budapest is nagymértékben részesült közvetlen forrásokból, komoly fejlesztések valósultak meg, köszönhetően annak a szuper, közös erőfeszítésnek, amit a főváros és az Európai Parlament közösen tudott megtenni. Bízom abban, hogy Karácsony Gergely tudja folytatni azt a kormányzást, ami progresszív, zöld alapokra épülő, emberléptékű városfejlesztést jelent, és ebben az önálló Momentum-frakció, remélem, hogy tudja támogatni.

Hogyan kell kijárni egy közvetlen európai uniós támogatást, amely megkerüli a kormány elosztórendszerét? Mennyi ez a pénz? Hogy lehet lehívni? Mi ennek a rendszere?

Ez egy létező eszköz az európai finanszírozási struktúrában, amit az elmúlt évek során, óriási küzdelmek árán, sikerült nagyon felduzzasztani. 40 milliárd euróval több pénz áll rendelkezésre közvetlen fejlesztésekre, részben azért, mert mi az európai liberális frakcióban ezt nagyon komolyan a politikánk súlypontjába emeltük. Az, hogy legyenek olyan fejlesztési források, amiket nem kormányokon keresztül lehet lehívni, hanem direktben pont azt tudja biztosítani, hogy a politikai befolyás kikerül a szempontok közül, és tényleg a helyi közösség igényére szolgáló, legjobb projektek nyerik meg ezeket a pénzeket.

Ezek állandó források, vagy olyan típusúak, mint, mondjuk, a Covid utáni helyreállításban a városok ellenállóképességének megnövelésére allokált források?

Nagyon sokfajta forrás van, és most két dolgon kell dolgoznunk a következő mandátumban. Egyrészről azon, hogy minél több pénz álljon rendelkezésre, másrészről pedig, hogy minél egyszerűbben legyenek lehívhatók. Azt tapasztaltam az elmúlt években az országot járva és egészen kicsi települések vezetésével is beszélgetve, hogy sajnos még mindig túl bonyolult, túl nehézkes az európai forráskiosztási rendszer, ezt sokkal jobban áramvonalasítani kellene. Minél kevesebb bürokráciával, minél egyszerűbben lehessen pályázati pénzekhez jutni, és ne kelljen egy európai ügyekben szerzett phd ahhoz, hogy el lehessen igazodni, például, azokon a honlapokon, ahol ezekről lehet informálódni.

A települési költségvetéshez képest a nagyságrendeket tudja-e érzékeltetni? Mondjuk Budapestnek elég masszív a költségvetése, ha egy ilyen közvetlen forrás bejön, akkor az egy érdemi lökést ad neki? Vagy egy-egy projektre el lehet költeni, és az úgy is jó?

Attól függ, hogy milyen projektekkel pályáznak. Tényleg több százmillió forintos támogatást kaptak budapesti kerületek is, vidéki nagyobb városok is, Szeged pont az elmúlt hetekben nyert egy másfél milliárd forintos támogatást. Szuper fejlesztéseket lehet ebben megvalósítani, és tényleg nagyon jó érzés látni az embernek a munkáját a gyakorlatban megvalósulni. Egy példát hadd mondjak, Pikó Andrásék a VIII. kerületben nagyon sokszor pályáztak állami támogatásra, ellenzéki kerület révén ebből nulla alkalommal sikerült jól kijönniük, nem kaptak semmi pénzt, és három közvetlen pályázatot adtak be, mind a hármat megnyerték. Ebből fejlesztették a befogadó óvodák rendszerét, ami egy nagyon fontos hozzáadott érték a helyi közösségnek, érdemben fejlesztette az óvodai rendszereket és tényleg fantasztikus sikereket arattak a közvetlen uniós forrásoknak köszönhetően.

Közvetlen uniós források pályázásánál van a pályázati űrlapon politikai rubrika, hogy én nem szoktam a kormányomtól kapni, mert éppen ellenzékben vagyok, és ezért kérem az unió segítségét vagy bármilyen kerület pályázhat, nincs benne ilyen?

Természetesen nincs politikai rubrika, nem is kéne, hogy legyen politikai rubrika. Az európai uniós pénzek nem a politikáról kellene, hogy szóljanak, hanem a fejlesztésről. Arról, hogy mely projekt tudja a legtöbb helyi értéket teremteni. Melyik tudja a legjobban szűkíteni a szegény és a gazdag országok közötti különbséget. Melyik szolgálja ki a legjobban a zöld célokat, akár a digitális célokat, akár az oktatás, a szociális felzárkóztatás célját. Ez egy abszolút meritokratikus rendszer, és én bízom benne, hogy még inkább ebbe az irányba tudunk haladni, mert ahhoz, hogy egy város fejlődjön, semmi közének nem kellene lennie annak, hogy ott ki a polgármester. Az, hogy most Magyarországon politikai okokból vannak pénzek osztogatva vagy visszatartva, szégyen. Most is járom az országot, egy csomó településen azért bizonytalanok a választók, hogy támogassák-e az ellenzéki jelöltet, mert a kormányoldalról effektív direkt fenyegetések vannak, hogy ha erre a másik emberre szavaznak, akkor nem fognak pénzt kapni egyáltalán.

Az Európai Bizottságban nincs politikai bírálat, politikai vélemény, politikai hozzáállás alapján osztogatott pénz? A kormányoldal rendszeresen azzal érvel, hogy kettős mércét alkalmaznak velünk szemben, máshol ugyanilyen problémák miatt simán kimennek a pénzek, Magyarország valamiért nehézkesebb. Nézzük meg Lengyelországot! A kormányváltás után minthogyha fölpörgött volna.

Mondjuk, ehhez az is hozzájárult, hogy a lengyel igazságügyi miniszternek az első munkanapján a legelső lépés az volt, hogy aláírta az Európai Ügyészséghez való csatlakozást. Szerintem ha a magyar kormány is hasonló lépéseket tenne, az nálunk is felgyorsítaná azokat a folyamatokat, amiknek a mentén az európai pénzekhez hozzá lehetne jutni. Az, hogy a magyar kormány nem hajlandó mélyreható reformokat bevezetni, mert nekik láthatóan fontosabb a saját politikai, hatalmi, pénzügyi érdekük fenntartása, mint az európai pénzekhez való hozzájutás, az kizárólag az ő problémájuk, kizárólag az ő felelősségük. Az, hogy vannak uniós törvények, amiket minden kormány be tud tartani, kivéve a magyar kormányt, kizárólag az ő felelősségük. Ezek nem megugorhatatlan feltételek. Én tényleg azt mondom, ha egy nap alatt ki lehetett nyírni a katás vállalkozókat, akkor egy nap alatt lehetne garantálni azt, hogy az Európai Ügyészséghez csatlakozzon Magyarország, és ezen keresztül azokat a garanciákat biztosítsák az Európai Bizottság részére, ami mentén jó szívvel tudja a pénzeket folyósítani.