INFORÁDIÓ
2022. december 9. péntek
Natália

vashegyi györgy

nemzeti filharmonikusok

mma

Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke beszédet mond a Kulturális diplomáciai értekezlet nyitórendezvényén a Pesti Vigadóban 2022. július 6-án.

Vashegyi György: csak akkor van esélyünk a túlélésre, ha együtt maradunk és összekapaszkodunk

Kocsis Zoltán szellemi örökségéről, a Nemzeti Filharmonikusokról, a francia barokk zenéről, a Magyar Művészeti Akadémia előtt álló feladatokról és kihívásokról, nem utolsósorban a most kezdődő budapesti Haydneum Őszi Fesztiválról is beszélt Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, a Nemzeti Filharmonikusok új főzeneigazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában.

Mindössze néhány hete zenei vezetője a Nemzeti Filharmonikusoknak és a Nemzeti Énekkarnak, Kocsis Zoltánt követi ezen a poszton, ő volt a legutóbbi főzeneigazgatója az együttesnek, halála óta betöltetlen volt ez a poszt. Örökség is ez egyúttal?

Természetesen, hiszen Kocsis Zoltán a XX. század második felének világszinten is az egyik legnagyobb zongoristája és zenész személyisége volt. Az ő utódjának lenni hatalmas megtiszteltetés, óriási kihívás, feltétlenül örökség. Ugyanakkor a Nemzeti Filharmonikusok, ami jelenti a Nemzeti Filharmonikus Zenekart, az Énekkart és a Kottatárat, tehát egy rendkívül komplex előadóművészeti, komolyzenei előadóművészeti egységet, Magyarország legjelentősebb tisztán állami fenntartású komolyzenei előadóegyüttese, az első számú magyar kórus és zenekar. Ez az együttes most lesz százéves. Ha egy szóban össze lehetne foglalni azt, hogy Kocsis Zoltán öröksége mit jelent számomra, akkor az nagyon hasonló, ugyanaz a szó lenne, mint a Magyar Művészeti Akadémia esetében: a minőség.

Nem lehet azt mondani, hogy kívülről jött ember Vashegyi György, hiszen voltak közös munkák korábban is.

Részben kívülről jöttem, de az elmúlt bő két évtizedben dolgoztunk együtt, ha jól emlékszem, 2000-ben vezényelhettem először vendégkarmesterként a Nemzeti Filharmonikusokat. Kocsis Zoltán időszakában én elég sokat játszottam is velük, csembalóztam, orgonáltam Kocsis Zoltán által vezényelt produkciókban, oratóriumokban elsősorban. Megismertem a zenekart egy picit belülről is. Vendégkarmesterként fel-felbukkantam Kocsis Zoltán meghívására, hat-nyolc produkciót vezényelhettem a két évtized alatt. 2021 decemberében volt egy koncert, amelyen Félicien David romantikus nagyoperáját adtuk elő. Ez azért volt érdekes, mert a francia zene nagyon fontos szerepet tölt be az életemben, eddig a saját együtteseimmel, a Purcell Kórussal és az Orfeo Zenekarral 15 teljes operát vettünk lemezre, körülbelül tíz év alatt. Ennek zöme barokk zene volt, de volt benne későbbi periódus. A napokban fog megjelenni Cherubininek a Les Abencérages című operája, melyet márciusban vettünk lemezre a Müpában. Ez a francia romantikus nagyoperának az egyik első nagy példánya, Napóleon ott ült a premieren és Cherubini Mozartnál csak négy évvel volt fiatalabb. Akkora felfedezetlen repertoár van, hogy logikusabb, hogy az ember a művek megismeréséhez válassza a modern szimfonikus zenekarokat, hiszen az ő hangszerparkjukkal tökéletesen megszólaltatható ez a zene, és a zenét meg tudjuk ismerni. Ez egy felfedező munka, és ezt az együttműködést ajánlottam több magyar szimfonikus zenekarnak, amikor világossá vált számomra, hogy a repertoár szempontjából amellett, hogy folytatom tovább a barokk zenét együtteseimmel, a Purcell kórussal és az Orfeo zenekarral, romantikus irányba jó lenne ebben a repertoárban együttműködő partnert találni a magyar szimfonikus zenekarok közül. Megkerestem ebben az ügyben a Magyar Rádió zenei együtteseit, végül is velük nem tudott megvalósulni az együttműködés, viszont a Nemzeti Filharmonikusokkal kitűztük 2023 februárjára, ez előttünk van, nemsokára Massenet Wertherét fogjuk lemezre venni a szerző által készített utolsó verzió szerint Véronique Gensszal és Tassis Christoyannisszal. Nagyon örültem annak, hogy ők nyitottak voltak erre a kezdeményezésre, nagy öröm volt számomra az, hogy a zenekar mekkora lelkesedéssel fogadta ezt az egyébként tényleg csodálatos zenét.

Említette az imént azt, hogy ez egy felfedező munka. Ez azt is jelenti, hogy nagyon sok még a felfedezésre váró érték, ami akár még nem is ismert a hallgatóság körében?

Az egész világon ez egy ritkaság, és Magyarország meg a német és olasz kultúrkörhöz közelebb áll, ha romantikáról beszélünk, Verdi, Wagner vagy Wagner, Verdi a sorrend, de ha jól tudom, Berlioztól A trójaiak máig nem hangzott el soha Magyarországon. Ez Berlioz fő műve, egy nagyon jó lehetőség, hogy majd egyszer elhangozzék megfelelően, csak nagyon sok a felfedezni való. Nagyjából hasonló a helyzet egyébként a francia romantika terén ahhoz, ami a barokk zenében van és amilyen munkát a Purcell Orfeóval mi az elmúlt 30 évben végeztünk.

Ehhez egyúttal kutatómunka is kapcsolódik?

Természetesen, amelyet csak akkor lehet sikeresen elvégezni, ha van az embernek megfelelő tudományos háttérrel is rendelkező partnere ehhez. Ez a francia romantika esetében a Palazzetto Bru Zane, ez a francia magánalapítvány, amely Velencében ezt a munkát végzi. Nyilvánvalóan a Nemzeti Filharmonikusok irányítása egy sokkal sokszínűbb munka ennél, viszont ennek egy fontos szelete ez a kutatás.

A Nemzeti Filharmonikusoknál volt egy immár két évtizedes munkakapcsolat, és mégis titkos szavazást kért a személyéről, mielőtt elvállalta volna ezt a megbízatást. Ez bizalmi kérdés? Nem nagyon van erre példa a magyarországi gyakorlatban.

Valóban így történt. Ha jól tudom, a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak Kocsis Zoltán halála után zeneigazgatója volt Hamar Zsolt, vele a munkakapcsolat 2020-ban megszakadt. Akkor a zenekar – a Coviddal erősen megnehezített időszakban – megpróbált főzeneigazgatót, zenei vezetőt keresni. Ha jól tudom, több kiváló karmester kollégámnak a neve is fölvetődött, folytak tárgyalások, ennek a részleteit a menedzsment jobban ismeri nálam, de ezek nem vezettek eredményre. Több zenész kolléga kérdezte, hogy nem érdekelne-e engem egy ilyen munka. Azt mondtam, megtiszteltetés számomra, ha dolgozhatom velük, de ez egy komolyabb feladat. Erre érkezett hozzám egy felkérés a menedzsment részéről április végén, és akkor végiggondoltam a dolgot. Ha egy évvel korábban kaptam volna ezt a felkérést, akkor semmiképpen nem mondhattam volna rá igen, hiszen a Magyar Művészeti Akadémia elnökének lenni egy elég komoly kihívás, mellette van a két saját együttesem, a Haydneum, de szerencsés volt olyan értelemben ez a dolog, hogy 2022 áprilisának végén kerestek meg ezzel a nagyon megtisztelő felkéréssel. 2023 novemberében jár le az MMA-elnökségem, második ciklusom, és két ciklust lehet vállalni.

Abból egy év van.

Tehát menedzselhető ez a párhuzamos időszak, én úgy látom. A Magyar Művészeti Akadémia elnöklése egy szép és rendkívül megtisztelő kihívás volt, amely az ember életében egyszer adódik és az ember ez elől nem futhat el, ugyanezt éreztem a Nemzeti Filharmonikusoknál is. Viszont ez egy speciális helyzet, és május elején ezért kértem egy rendkívül társulati ülést a zenekartól, majd ugyanezt megismételtük egy héttel később az énekkarral is, hogy beszélhessek arról előttük, hogy miért tartom ezt nagy megtiszteltetésnek, mit tudnék felajánlani, tehát hogy mennyi koncertet, mennyi produkciót tudok egyáltalán vállalni. Például 2022-2023-ban nem túl sokat, hiszen teljesen kész van a zenei programom, az MMA-elnökséghez is járulnak feladatok. Az nagyon fontos része volt ennek a beszélgetésnek, hogy föltettek nekem kérdéseket, hogy hogyan látom Magyarországon a komolyzene finanszírozásának jövőjét, ebbe volt egy kis betekintésem az elmúlt esztendőkben. Igyekeztem mindenfajta kérdésre válaszolni, és utána mondtam azt, hogy a legfontosabb feltétele annak, hogy én ezt a megtisztelő felkérést elvállalhassam, hogy kapjak egy meggyőző többséget, támogatást egy titkos szavazáson. Én úgy érzem, hogy semmilyen közösséget annak a belső támogatása nélkül nem lehet és nem is érdemes megpróbálni irányítani. Én határozott időre vállaltam el ezt a felkérést, de mondtam nekik, hogy csak akkor, ha egy titkos szavazás által megerősítést kapok. Megmondtam, hogy egyáltalán nem sértődöm meg, ha ez nincs meg, akkor is örömmel dolgozom velük vendégkarmesterként, hiszen előttünk áll sok izgalmas lekötött produkció. A jelenlétem nélkül lezajlott a titkos szavazás, és 98 százalékos támogatást kaptam a zenekartól, ugyanezt megismételtük az énekkarnál, a találkozót, a beszélgetést, a titkos szavazást a jelenlétem nélkül, ott 95 százalék lett. Nekem erre szükségem volt. Ez nem szokás a szakmában, de szerintem ez egy jó dolog. A Magyar Művészeti Akadémia elnökségét is egy titkos szavazás által nyertem el.

Szimfonikus zenekar és egy kórus, ez nyilván komplex feladat, de az ad egyfajta szakmai útmutatást, hogy harminc évvel ezelőtt ön alapított egy kórusos zenekart az Orfeo Zenekart és Purcell Kórust, amelyeket azóta is vezet és működtet?

Természetesen, ha valamihez értek, akkor az a repertoár az, amelyben kórus és zenekar együtt jelen van, eléggé szorosan kapcsolódik az oratóriumrepertoárhoz az operarepertoár. Ha választanom kellene az operák, és a szimfóniák között, akkor fájó szívvel, de az operákat választanám, mert az énekhang, az emberi hang számomra nagyon fontos, de ez megint elválaszthatatlan a zenekarépítési folyamatától. Az általam sokra becsült Bécsi Filharmonikus Zenekart, ami számomra egyfajta etalon a zenekari hangzásban – hozzám még közelebb áll a Berlini Filharmonikusok –, azért tartom kiemelkedőnek, mert ők napi szinten operát játszanak. Ők ülnek a Bécsi Állami Operaházban a zenekari árokban és az operajáték, az emberi hanggal való folyamatos együttműködés egy olyan rugalmasságot, egy olyan képlékenységet, olyan organikus játékmódot hoz értelemszerűen magával, ami számomra rendkívül szimpatikus. Nagyon örülök annak, hogy a kórus is úgy döntött, hogy szeretnének az én szakmai irányításommal dolgozni, és így a két együttesnek az évadtervét, repertoárját az eddiginél valószínűleg szorosabban össze tudjuk hangolni, ami nem azt jelenti, hogy az eddiginél kisebb hangsúlyt fog kapni a tisztán szimfonikus repertoár.

A Nemzeti Filharmonikusok és Nemzeti Énekkar állami fenntartású komolyzenei együttes. Ez az állami fenntartás egyúttal biztosabb, kiszámíthatóbb működést és feltételrendszert is jelent egyúttal?

Természetesen, ha az állam létrehozza saját intézményét, annak ad feladatot, a feladathoz rendelten ad költségvetést. Ha ezek valamilyen okoknál fogva nincsenek arányban egymással, akkor az az államnak a felelőssége is, az intézménynek meg kötelessége jelezni, hogy a feladat ezen a módon esetleg elláthatatlan. Mivel művészetről van szó, komolyzenéről, előadóművészetről, a minőség a legfontosabb szempont. Ennek kell mindent alárendelnünk. Ne rejtsük véka alá, hogy egy borzasztó nehéz időszak előtt áll az egész, nemcsak a magyar komolyzene, illetve a magyar társadalom, de egész Európa. Teljesen megjósolhatatlan, hogy ez mit fog magával hozni. A tisztán állami fenntartás nyilvánvalóan biztonság.

Ősszel indult a Nemzeti Filharmonikusok 2022-2023-as évada, szeptember végén egy évadnyitó Müpa-koncerttel. Ez azt is jelenti egyúttal, hogy a főzeneigazgató számára ez most egy készen kapott évad, majd vélhetően a következő, a 2023-24-es lesz az, ami már ön által megtervezett?

A fokozatosságra mindenképpen érdemes törekedni. Nagyon helytelennek tartom, amikor egy új vezető azzal kezdi, hogy mindent felborít. Nyilvánvalóan az ember a már lekötött, előkészített programokat csak végső esetben változtatja meg. Ez igaz a Nemzet Filharmonikusok 2022-2023-as évadára is. Ebben én azt hiszem, három és fél produkció erejéig veszek részt.

Pedig elég sűrű az évad, több mint száz koncert van a programban, külföldi fellépések, turnék Olaszországban, Japánban, Belgiumban és az említett lemezfelvétel is.

Ne felejtsük el, hogy ez a Magyar Állami Operaházon kívül a Nemzeti Filharmonikusok a legjelentősebb zenei műhely és nagyon sok mindennel hivatása, kötelessége foglalkozni. Hasonló léptékű évada lesz a következő is. Most azon dolgozunk, hogy a 2023-2024-es évadnak a terveit mindenképpen ebben a naptári évben lezárjuk, és az a célom, hogy mondjuk 2023. május végéig készen legyünk 2024-2025-tel is. Ez egy nagyon komplex és sűrű feladat, de így remélem, hogy egy rövid, belátható idő alatt elérjük azt az előre tervezettséget, ami az európai zenei életben kívánatos.

Az ön által megtervezett következő évadok különbözők lesznek? Vagy lesznek hangsúlybeli különbözőségek és eltérések?

Amikor elfogadtam a meghívást, elkezdtem ismerkedni azzal, hogy pontosan hogyan működik ez a zenekar, hiszen egész más vendégkarmesterként megjelenni egy programfüzetben, mint az egészet átlátni. Most látom a bérletstruktúrát, látom a logikát. 2022-2023-on nem nagyon változtattunk, 2023-2024-ben a bérletstruktúrán nem nagyon változtatunk, bár meglátjuk. Most dolgozunk ezen. A tartalmon viszont változtatunk. 2024-2025 meg teljesen nyitott, és én úgy érzem, hogy 2024-2025-ben legkésőbb döntést kell majd hoznunk, szintén a zenekar véleményére alapozva, hogy folytatom-e ezt a munkát majd 2026 után. Most négy évre vállaltam el ezt a felkérést 2022. október 1-jétől.

Zenei, művészeti irányt tekintve is lehetnek hangsúlybeli váltások?

Én hozom a tapasztalatomat a saját együtteseimtől, ebből ami átvihető, azt próbálom átadni az új együtteseimnek. Megkérdeztem őket, hogy milyen repertoárt várnak tőlem, ez szerintem fontos kérdés. Sok mindennel foglalkozom, nyilvánvalóan bizonyos dolgok, mondjuk, a francia barokk nehezen lenne átültethető egy szimfonikus zenekarra, bár Jean-Philippe Rameau-nak a zenekari zenéjéből, nagyon remélem, hogy valamit majd meg tudok mutatni az együttesnek is. Ugyanakkor nagyon örülök, hogy mindenki, mind a zenekar, mind az énekkar hangsúlyosan említette, hogy szeretnének tovább menni a francia nagyromantika útján, megyünk azon az úton tovább. Nyilván Bartók nagyon nagy kérdés, hiszen a magyar zenének az egyik emblematikus zeneszerzője, és Kocsis Zoltán minden idők egyik legnagyobb Bartók-előadója volt. Én nem vagyok az, nekem más a szakterületem, de nyilvánvalóan a Bartók-világot is tovább fogjuk vinni. 2023-ban tele leszünk évfordulókkal, a Nemzeti Filharmonikusok 100 éves lesz, de 2023 novemberében lesz 100 esztendeje, hogy Pest, Buda, Óbuda egyesítésének az 50. évfordulójára 1923. november 19-én megrendezték a Vigadóban azt a hangversenyt, amelyen Dohnányi Ünnepi nyitányának, Bartók Táncszvitjének és Kodály Psalmus Hungaricusának a premierje volt. Erről például mindenképpen meg kell emlékeznünk.

Azt nyilatkozta több helyütt, hogy szeretne minden évben rögzíteni egy nagyromantikus operát az együttessel. Erre is vannak már konkrét tervek?

Természetesen, nem feltétlenül mindig operát, meglátjuk, hogy mit. Ez 2023-ban Massenet Wertherje, a Palazzetto Bru Zane-nal szoros együttműködésben, Veronique Gens és Tassis Christoyannis szereplésével. 2024-re is van már tervünk, Lalo opera következik majd a Le Roi d'Ys, tehát Is királya, ez is ugyanígy a Palazzettóval együttműködve. A 2024-2025-ös évadra még keressük a megfelelő választást. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy zenekar csináljon lemezeket is. A Purcell Orfeóval mi azért „kényszerültünk” erre, mert örömteli munka volt, hogy ennyi lemezfelvételt készíthettünk, ezeken keresztül tudtunk a nemzetközi vérkeringésben valamennyire jelen lenni. Hadd büszkélkedjem azzal, hogy a BBC, amikor kiválogatta a 2020-as év 14 vagy 15 legfontosabb operafelvételét, abból kettő az enyém volt, amelyet a Purcell Orfeo csinált.

A komolyzenei területen még napjainkban is mást jelent a lemez, a lemezfelvétel, egy zenei anyag megjelentetése a maga fizikai valójában? Más műfajokban ezt már igencsak elülírta a digitális felület, a letöltés, a netes zenehallgatás.

Nem, nyilvánvalóan, a ma készülő lemezfelvételek közönséghez jutásának csak egyik módja az, hogy fizikailag kézbe lehet őket venni. Természetesen az összes digitális platformon ott vannak.

Csak komolyzene esetében jobban el tudom azt képzelni, hogy otthon föltesz az ember egy bakelitlemezt.

Szép lenne, ha az embernek lenne erre ideje, ezt a saját életem tapasztalatai alapján mondom, én elsősorban az autóban szoktam zenét hallgatni MP3-ban.

Gondolom, komolyzene szól az autóban is.

Zömmel igen, bár a minőségi könnyűzenét is szeretem. Franciaországban, amikor eljutok Párizsba, ott van a Boulevard St. Germainen egy nagyszerű lemezbolt, onnan az ember 50-60 CD-nél kevesebbel nem tér haza. Utána otthon rengeteg munkával MP3-má alakítja és utána mindenfajta pendrive-okon hordja magával.

A zenefogyasztási szokásaink nagyon megváltoztak, a hanghordozók piaca alapjaiban átalakult az elmúlt évtizedekben.

Én is csak egypár évvel ezelőtt jöttem rá, hogy például a nemzetközi lemezszerződéseknek köszönhetően minden lemezem, abban a pillanatban, amikor megjelenik hivatalosan, fölkerül a YouTube-ra legálisan, jogtisztán. A trackekbe széttagoltság azért ott nem annyira szerencsés, én egyébként a Naxos Music Librarynál szoktam hallgatni, keresgélni, annak megvan az az előnye, mondjuk, a Spotify-jal szemben, hogy az ember nagyon sokszor le tud komplett librettókat PDF-be tölteni, műsorfüzeteket, ezek nagyon hasznosak. Változnak az idők, de szerintem az a munka, hogy digitálisan hagyjunk nyomot a jövő számára arról, hogy mit találtunk és esetleg fölkínáljuk a kutatásunk által föltárt műveket egy lehetőleg optimális zenei előadásban, hangfelvételben, koncertszerű előadás által, ez inspiráció lehet, például, színházak számára, amikor műveket keresnek.

A kultúrafogyasztás is nagyon átalakult az elmúlt időszakban? Itt voltunk egy másfél-kétéves pandémiás időszakban, amelyben arra kényszerültek a művészek, illetve a kulturális intézmények, színházak, hogy a digitális térbe helyezzék át a működésüket és a produkciókat, de minthogyha ezzel együtt járt volna a befogadó közönség részéről is egyfajta elkényelmesedés.

Ha adhatok két tanácsot a közönségnek, olyanra feltétlenül menjen el, ami a létező legmagasabb minőséggel kecsegtet, azért is érdemes elmenni, mert az ember kiszakad az életéből, abból a töméntelen ingerből, ami nap nap után ránk zúdul. Azért is rajongok a hosszú, mondjuk, háromórás operaelőadásokért, amelyeket néha vezényelhetek, mert legalább három órán keresztül nem kell e-mailekkel foglalkoznom, nem kell felvennem a telefont, még kommunikálnom is viszonylag kevéssé kell, csak zene által kommunikálunk. Szerintem ez egyfajta oázist jelent a mai ember életében, és ezért érdemes elmenni, ki kell szakadnunk ebből az életből, ezért van varázsa annak, ha elmegyünk egy jó színházi előadásra vagy egy jó koncertre. Csak a legjobbra érdemes elmenni.

A Magyar Művészeti Akadémia a napokban tartotta a közgyűlését. Ott döntés született arról, hogy regionális munkacsoportok jönnek létre, együttműködve a Magyar Tudományos Akadémiával. Hét központról van szó. Ez azt is jelenti, hogy túlzottan Budapest-központú volt ez idáig a Magyar Művészeti Akadémia tevékenysége?

Magyarországon minden túlzottan Budapest-központú. Erről Trianon tehet, az összes második legnagyobb városunkat lényegében elcsatolták. A Magyar Művészeti Akadémia alkotmányos köztestület 2011 óta, tíz év alatt Fekete György elnök úr, az elődöm, elképesztő munkát végzett, a köztestület hatalmas munkájával felépült ez az intézményrendszer, de a feladatunk az, hogy megszólítsuk az ország teljes lakosságát. Döbbenetes árok tátong az életszínvonalban, Budapest valahol 140 százalék körül jár az EU teljes egészére nézve, a Budapesten kívüli Magyarország pedig 40-50 százalék, közel 100 százalékos a különbség. Ez elgondolkodtató. Lépnünk kellett, logikusnak látszott, főleg a mai forráshiányos helyzetben, hogy a Magyar Művészeti Akadémia ne kezdjen hozzá a Magyar Tudományos Akadémiával párhuzamos vidéki intézményrendszer kiépítésének. A székházak, az ingatlanok vásárlása, felújítása, fenntartása súlyos tízmilliárdokat igényelne, amikor van egy csodálatos infrastruktúra, a Magyar Tudományos Akadémia, a nagy fa, amelyről annak idején a művészet ágát, sajnos, levágták, és most két fa nő egymással párhuzamosan, a nagy, majdnem kétszáz éves Magyar Tudományos Akadémia és a köztestületként tizenvalahány éves Magyar Művészeti Akadémia. Szerencsére nagyon jó az együttműködés a két akadémia között, nagyon hálásak vagyunk azért, hogy a Magyar Tudományos Akadémia segít nekünk azzal, hogy használhatjuk az infrastruktúráját. Öt Budapesten kívüli MTA centrumra, Veszprémre, Pécsre, Miskolcra, Szegedre, Debrecenre gondolok, ezenkívül két további központ létrehozásáról döntöttünk, Győrben és Kecskeméten, így a mai Magyarország egészét lefedő MMA regionális központok jönnek létre. Nagy öröm számomra, hogy mivel ez alapszabály-módosítást igényelt, sikerült a kétharmados szavazati arányt elnyerni egy új kezdeményezéshez, az akadémikusoknak több mint 90 százaléka támogatta ezt az új kezdeményezést, amely egyelőre még nem jelent semmi mást, csak azt, hogy döntöttünk arról, létrehozzuk ezeket a regionális munkacsoportokat.

Ez a munkacsoport egyébként mit jelent? Az egyébként is a tagozatokba szerveződött akadémikusok, mondjuk, a helyi kötődéseik révén, ezekben a munkacsoportokban vesznek részt?

Több kérdés van. A munkacsoport fogalmát a mi alapszabályunk úgy definiálja, hogy az a munkacsoport, amelyben mind a kilenc akadémiai tagozatból legalább egy-egy akadémikus részt vesz. Tehát azonnal van egy összművészeti jelleg, ami nagyon erősen jelen volt a makoveczi alapkoncepcióban, és a tagozatokra tagolódás, ami szükséges 300 akadémikus esetében, ugyanakkor mégis egy picit elzárkózást eredményezhet különböző művészeti ágak között. Ez feloldódik automatikusan egy ilyen munkacsoportban, akkor kezdenek ezek a munkacsoportok működni, amikor megvan mind a kilenc tagozatból legalább egy-egy akadémikus. Önkéntes a csatlakozás, minden akadémikus maga dönt, hogy ilyen munkában részt vesz-e. Minden akadémikus két csoportban is tag lehet, ha akar, hiszen mindenki több régióhoz kötődik Magyarországon. Úgy érzem, kötelességünk, hogy tegyünk valamit Budapest és a Budapesten kívüli Magyarország kulturális művészeti ellátottságának terén mutatkozó különbség csökkentéséért.

Nyilván nehéz idők jönnek a kulturális területen és ennek már vannak is látható jelei a hétköznapokban. A közvetlen szomszédságunkban háború zajlik, és félő, hogy mindezt igencsak megszenvedi a kulturális terület. Hogyan látja ezt?

Én úgy látom, hogy Magyarország és a magyar adófizetők a magyar kormányon keresztül eddig is erejükön felül támogatták ezt a szférát. Ennek a szférának kötelessége, hogy az eddigieknél jobban szervezze meg magát. A tanulság az, hogy össze kell fognunk. Ha valamikor, akkor most össze kell fognunk. A pénzbőség, amely sok helyen megvolt, azt a rossz emberi tulajdonságot erősítette, hogy mindenki mindent csak a saját módján, másokkal együttműködés nélkül akart megoldani. Ennek most biztosan vége. Csak akkor van esélyünk a túlélésre, ha együtt maradunk és összekapaszkodunk. Ezt nagyon figyelmébe ajánlom mindenkinek a kulturális területen.

Az, hogy vélhetően szűkebb esztendők jönnek, hogyan érinti az MMA mindennapjait, az MMA működését, a támogatási lehetőségeket, az ösztöndíjrendszer fenntartását?

Igazából a magyar művészeti kulturális élet sok szereplőjéhez képest mi relatíve jó helyzetben vagyunk. Ez felelősséget is jelent, hogy a forrásainkkal hatékonyan gazdálkodjunk. Ezen vagyunk. Az új kormányzati struktúrában, amely a 2022-es parlamenti választások után felállt, a kultúrának van újra minisztériuma, van minisztere, Csák János miniszter úr személyében, akinek természetesen minden szakmai támogatást és a művészeti életre, művészetre vonatkozó szakmai muníciót nagy örömmel és készséggel megadunk. Miniszter úrral jelenleg társelnökei vagyunk a Nemzeti Kulturális Tanácsnak és a szoros partneri viszony természetes számunkra, amelyben a magyar kormány felé a Magyar Művészeti Akadémia elsődleges partnere nyilván az új Kulturális és Innovációs Minisztérium. Nagyon sokrétű feladat hárul az új minisztériumra, és minden segítséget természetesen, ami rajtunk áll, megadunk. Miniszter úr, ha jól tudom, hozzálátott a párhuzamosságok felszámolásának, ami például a kulturális művészeti támogatás területén szerintem egy régóta szorgalmazott feladat, de most létkérdés, hogy ezen a téren előbbre lépjünk, mert a források szűkülnek és azokat hatékonyabban csak a párhuzamosságok kiküszöbölésével lehet felhasználni.

Van itt még egy fontos és izgalmas terület, a Haydneum. Amikor legutóbb, valamikor 2021 elején beszélgettünk, nagy tervekről számolt be, amelyek Fertődhöz, és egyáltalán a magyar régizenei központhoz kapcsolódnak. Mi az, ami már megvalósult?

Nagy örömünkre, nagyon sok területen jelentősen sikerült előrelépnünk. Kemelt fontosságú, hogy az Országos Széchenyi Könyvtárban a Haydneum négy munkatársa dolgozik, két restaurátor.

Ez azért is fontos, mert az Esterházy-hagyaték nem ott, Fertődön van, hanem az Országos Széchenyi Könyvtárban.

Természetesen, és jó helyen is van egyébként az Országos Széchenyi Könyvtárban, ezért fontos a könyvtárral való együttműködés. Két éven belül digitalizálni fogjuk a teljes anyagot, ez több százezer oldal zenei kéziratot jelent, amely a XVIII. században, illetve a kora XIX. században a három Esterházy herceg, Pál Antal, „Fényes” Miklós és II. Miklós által egész Európából összevásárolt legjelentősebb zenei anyagok gyűjteménye. Ez egy fantasztikus kincsestár, amelyben felmérhetetlen mennyiségű anyag van. Ezt katalogizáljuk, az eddigi katalógusok összehangolásával, esetleges hibák vagy pontatlanságok kiszűrésével restaurátorok nézik át az anyagot. Egy új, a XXI. századi technikai igényeknek megfelelő digitalizációval katalogizáljuk és rendszerbe rakjuk ezt, és mivel a Haydneumnak a rezidens együttese, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar, nagyon rövid időn belül a közönség elé is tárjuk. Most kezdődik a Haydneumnak az őszi fesztiválja, október 25-én és november 2-ig tart a Müpában, az Egyetemi Templomban, a Karmelitában vagy a Zeneakadémián.

Az, hogy ezek a Haydneum-koncertek most itt lesznek budapesti helyszíneken, azt is jelenti, hogy ott, Eszterházán még nem alkalmas a helyszín a koncertekre?

Még mindig építési terület a fő épület, noha augusztusban már egy komoly vonósnégyes-sorozatot bonyolítottunk le. Jövőre fontos kerek évforduló közeledik, éppen 250 éve lesz, hogy Mária Terézia ellátogatott Eszterházára 1773 szeptemberében. A császárnő látogatásai egyfajta inspirációt jelentettek a magyar nagy arisztokrácia számára, hogy azt a csodát, amelyet fölépített egy-egy nagy arisztokrata család a saját infrastruktúrájában, kastélyában, birtokán, megmutathassa a császárnénak. Ezek közül is kiemelkedik ez az 1773-as dátum, a magyar Versaille-nak a meglátogatása, ahol Joseph Haydn, Mária Terézia és Fényes Miklós egyszerre voltak jelen.

Jól köthető Haydn Magyarországhoz és a magyar kulturális örökséghez? Azt tudjuk, hogy csaknem harminc éven keresztül dolgozott és alkotott Eszterházán, tulajdonképpen a legjelentősebb művei itt születtek, de mégiscsak osztrák zeneszerző.

Szerintem ezen nem érdemes összevesznünk, mert mind a kettőnknek jut Haydnból bőven, tehát Magyarországnak és Ausztriának is.

Kismartonban is van egy komoly Haydn-kultusz.

Van egy rosszul meghúzott trianoni határ: Kismarton ugyanúgy a magyar kulturális örökség része, mint Eszterháza. Nincs a kettő között nagy különbség, téli és nyári rezidencia. Eszterháza nagyon fontos helyszín volt, szerencsére az még a mai Magyarország területén van, nekünk elsősorban ott van tennivalónk, és szerintem jut bőven feladat mindenkinek ebből az örökségből. Haydnnak és Fényes Miklósnak az együttműködése tényleg az egész európai vagy nyugati civilizáció művészettörténetéből a legritkább és legszerencsésebb művész–mecénás együttállások egyike.

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor

Kapcsolódó hang

Vashegyi György az Arénában
 
A címlapról ajánljuk

×
×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

Médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018