eur:
413.48
usd:
396.47
bux:
78741.84
2024. december 20. péntek Teofil
Vona Gábor, a Jobbik elnöke újságíróknak nyilatkozik, miután szavazott a gyöngyösi Pátzay János Katolikus Zeneiskolában az országgyűlési képviselő-választáson 2018. április 8-án.
Nyitókép: MTI/Komka Péter

Vona Gábor: Márki-Zay Péter fárad, minden nyilatkozata újabb muníció a kormánypártoknak

A Momentum nem akarta magát "összegyurcsányozni", aztán mégis sikerült, és most mintha nem akarná magát "összemárkizaypéterezni" sem – mondta Vona Gábor, a Második Reformkor Alapítvány alapítója. A Jobbik korábbi elnöke az InfoRádió Aréna című műsorában elemezte a kampányt, az ellenzéki államfőjelölést, a baloldali pártok kudarckerülő helyezkedését, a Fidesz kiváró stratégiáját és a kisebb pártok esélyeit is.

Róna Pétert jelöli az ellenzéki együttműködés köztársasági elnöknek. A hírek szerint a Jobbik javaslatára a közös miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter ellenében, aki egy héttel korábban Iványi Gábort nevezte meg, és össze is gyűlt mellette majdnem 30 ezer támogató aláírás. Miről szól ez a történet ön szerint?

Az ellenzék szempontjából borzasztónak tartom azt a képet, ami ebből látszik. Egyrészről azért, mert a köztársaságielnök-jelölést az ellenzéknek már jóval korábban meg kellett volna tennie, a legszerencsésebb az lett volna, ha megelőzve a kormánypártokat, akár egy hölgyet. Így utólag már ilyen kapkodásnak tűnik az egész. A Róna Péter, Iványi Gábor casting meg rossz emlékeket idéz elő belőlem. Amikor elkezdünk castingolni a nyilvánosság előtt, az mindig a zavarodottságnak, a kaotikusságnak, a konfliktusoknak a mutatója. Itt olyan ellentétek voltak bizonyos személyek irányába vagy akár olyan ígérvények voltak különféle személyek irányába, merthogy a Jobbik is ígéretet tett Róna Péternek, Márki-Zay Péter vagy bizonyos szereplők Iványi Gábornak, és nyilván ez a vita ahelyett, hogy belül az ellenzék ezt lezárta volna, kijutott, és most mi is erről beszélgetünk.

Ismeri annyira a mostani Jobbikot, hogy a Róna Péter, Jakab Péter párhuzamokat meg tudja magyarázni? Róna Péter gazdaságpolitikájában mi az, ami a Jobbik gazdaságpolitikájával passzol?

Nem tudom, hogy jelen pillanatban a Jobbiknak mi a gazdaságpolitikája, de azt tudom, hogy annak idején, amikor a Jobbik elnöke voltam, akkor Róna Péterrel kifejezetten jó kapcsolatunk volt, és a hazai kisvállalkozások támogatásával kapcsolatban tőle nagyon sok inspirációt nyertünk. Róna Péter az LMP közelében volt gazdasági tanácsadóként, de nyitott volt a Jobbik számára is tanácsokat adni. Gondolom, ez nem változott, engem ilyen értelemben az, hogy a Jobbik őt javasolta, nem lepett meg, nem is tartom egyébként egy rossz jelölésnek. Egyik jelöltet sem tartom rossznak, mindegyiknek megvan a maga logikája, mind a két személy a NER-rel szemben épített szakmai és respektálható civil karaktert. Itt a belső kommunikáció nem működött olyan szinten, ahogy egy ilyen helyzetben szerintem működnie kellene. A köztársaságielnök-jelölés egy kiszámítható pillanat volt.

Tudtuk, mikor jár le Áder János mandátuma és tudjuk, hogy mikor kell megválasztani.

Évek óta lehetett kalkulálni, és engem az lep meg, hogy amikor az ellenzéki pártok stratégiát alkottak, akkor ezzel nem számoltak korábban. Vagy lehet, hogy számoltak, de akkor nem egyeztették Márki-Zay Péterrel az előválasztások után az ezzel kapcsolatos stratégiájukat, és beleszaladtak valamibe, amibe nem kellett volna. Ez most már Róna Péternek sem jó, ő nem egy egyesült ellenzéknek és annak a miniszterelnök-jelöltjének a közös jelöltje, hanem egy ilyen belső vita által kényszerszült jelölt a társadalom szemében, még az ellenzéki szavazók szemében is, és ott van Iványi Gábor, aki egy emblematikus figura a baloldalon, ő pedig karaktersérülést szenvedett ebben az egészben.

A külső szemlélő szerint ez arról szól, hogy a hat párt másodjára veri bele Márki-Zay Péter közös miniszterelnök-jelölt orrát a valóságba, hogy az van, amit mi, pártok akarunk. Az első az volt, hogy nem lesz neki frakciója. Lehetséges, hogy erről van szó?

Nyilván ez is benne van. A november-decemberi hónapok arról szóltak, hogy határvillongásokat láthattunk Márki-Zay Péter politikai építkezése és a hat párt által az elmúlt évek során kialakított struktúrák között. Az előválasztás után Márki-Zay Péter lendületből elindult, és úgy tűnt, hogy a pártokat maga alá tudja gyűrni, és saját akaratát, érdekeit érvényesíteni tudja. Azóta azt látjuk, hogy a birodalom visszavág, hogy a hat párt, és különösen a DK és a Jobbik szövetsége, jelen pillanatban az ellenzéken belül az orientációs pont. Ez a két párt megálljt parancsolt Márki-Zay Péternek is. Picit olyan, mintha őt visszalökdösték volna egy olyan szerepbe, ami nem a miniszterelnök-jelölt szerepe, tehát nem az irányító szerepe, hanem egy a hat vagy hét szereplő közül.

Miben állhat a DK meg a Jobbik szövetsége, amikor külső szemlélő számára tűz és vízről van szó vagy volt szó?

Nekem is feldolgozást igényel még, hogy ez a két párt ilyen értelemben fogott össze, de ha pusztán hatalomlogikai szempontból nézzük ezt az egészet és félreteszünk mindenféle programbeli, szocializációbeli, értékrendbeli különbséget, akkor megvan a logikája, hiszen van hat szereplő, nagyon nehéz hat szereplő között megoldásokat találni, de ha a két legerősebb összefog és bizonyos kérdésekben maga mellé állít kisebbeket, mondjuk, az LMP-t, Párbeszédet, Momentumot, akkor már sokkal könnyebb eredményeket elérni. Volt egy olyan dolog, ahol ez nagyon jól látható volt, ez pedig a listahelyek elosztásának a kérdése, ami 4:2 arányban ment át a hat párton, ott a DK és a Jobbik maga mellé tudta venni a Momentumot és az LMP-t, és ezzel meghatározó döntést tudott hozni a listahelyek kapcsán. A DK‒Jobbik mérlegelte a maga lehetőségét, és azt gondolták, hogy vagy egymás ellen próbálnak az ilyen szituációkban küzdeni és egymás ellen érvényesíteni a maguk erejét, vagy pedig összefognak és ketten közösen érvényesítik a többiekkel szemben az erejüket, és ők ezt választották.

El tudja képzelni, hogy eljön az a pillanat, amikor az összes többiek már olyan kicsik, hogy nem is kell velük szemben érdeket érvényesíteni és marad kettő a porondon, a DK meg a Jobbik? És akkor el kell dönteni, hogy ki lesz az az egy, aki marad?

A dinamika nagyjából ebbe az irányba zajlik, és a kérdést talán nem is olyan nehéz jelen pillanatban megválaszolni, mert szervezeti struktúra, politikai stratégiaképzés, személyi állomány tekintetében a DK van a legjobb és legdinamikusabb állapotban az ellenzéken belül. Ők már kormányoztak, és ha a jövőbe kivetítjük azt a tendenciát, amit most érzékelünk, akkor az látható, hogy a DK át fogja venni az ellenzéken belül nem is a legerősebb szerepet, hanem ennél is többet, a meghatározó és lényegében egyedüli aktor szerepét.

A Jobbik szavazói ezt meg tudják emészteni?

2018 után a Jobbik szavazói nagyon sok irányba mentek. Azok a Jobbik-szavazók, akik a mostani politikai pártnak a szavazói, azok meg tudják emészteni, hiszen ha nem tudnák, akkor valószínűleg nem támogatták volna mindezt a folyamatot. Nagyon sok Jobbik-szavazó van a Mi Hazánknál, nagyon sok Jobbik-szavazó bizonytalan, nagyon sok Jobbik-szavazó akár a kormánypárt irányába mozdult, sokféle dolgot láthatunk a Jobbik szavazóival kapcsolatban. Számomra a legizgalmasabb ebben a tekintetben a Momentum helyzete, merthogy nem tudunk róluk semmit, mintha azt érzékelném, hogy a Momentum most hátralépett egyet-kettőt.

Elnökváltás volt az előválasztási kudarc után.

Volt egy elnökváltás valóban, de kampányban vagyunk, és a Momentum azonkívül, hogy a saját jelöltjeinek a bejutásáért küzd, az összkampányból mintha hátrébb lépett volna. Érzékelték, hogy a DK-val és a Jobbikkal szemben jelen pillanatban kevesek, számukra már a Gyurcsány Ferenccel való szövetség amúgy is egy komoly törés volt. Szokták úgy mondani, hogy nem akarták magukat összegyurcsányozni, aztán mégis sikerült, és most mintha azt érzékelném, hogy nem akarnák magukat összemárkizaypéterezni sem, és mintha a Momentum most arra játszana, ha lemegy a választás és nyernek, akkor végül is középpárti pozícióban ott vannak, ha nem, akkor pedig a legkevesebb rakódjon rájuk a vereségből.

Mit lehet egy nem kampányolásból továbbvinni egy vereségbe például?

Most nagyon sok szereplő van. Vereség esetén az ellenzéken belül nagyon sok irányba lehet majd mutogatni és felelőst keresni. Nyilván lehet Márki-Zay Péterre.

Nemcsak egy irányba? A közös miniszterelnök-jelöltre? Hát ő kampányolt. Azt mondta, Márki-Zay Péter, hogy Gyurcsány Ferenc nekem ne kampányoljon.

Sőt, Gyurcsány Ferenc mintha ennek örült is volna, hogy nem neki kell a felelősséget viselnie, ettől függetlenül a pártok körében még majd lehet felelősöket találni. De a Momentum jelen pillanatban inkább hallgat, és próbálja a lehető legkevesebb alkalommal a kampányban megmutatni magát, hogy az emberek emlékezetében, amennyiben ez vereség lesz, a legkevésbé a Momentum égjen be. Ez egy taktika lehet a részükről. Nem tudom, hogy ez így van-e, de a Momentumnak ez a visszafogottsága azt mutatja, mintha lenne már egy olyan stratégiája, ami nemcsak a választási győzelemre, hanem a választási vereségre is szól. A Jobbik és a DK lényegében mindent egy lapra tett fel, ha választási vereség van, ha győzelem van, ez a két párt most már nagyon összekapcsolódott, és igazából egymástól nem is nagyon tudnak ellépni. Azt is érzékelem, hogy ma már egy Jobbik- és egy DK-szavazó között olyan nagy különbség nincs, ez az alsó középosztálybeli elégedetlen, dühös közeg. Azt gondolom, hogy aki ma DK-s, annak a másodlagos preferenciája a Jobbik, és lehet, hogy ez fordítva is így van.

Sorra jelentik be az ellenzéki jelöltek, hogy kész vannak az aláírásgyűjtéssel, de közös országos listát eddig még nem jelentettek be. Mi lehet a kivárás vagy késlekedés oka?

Valószínűleg preventív okai vannak az ellenzéken belül. Szerintem mindenki tart a listaállítástól. Én jó pár listaállításon túl vagyok, talán a listaállítás az, amikor a mentális teher komolyan roncsolt embereket, önmagukból kivetkőznek ilyenkor emberek.

Ezt hogy kell érteni?

A listaállítás az a pillanata a politikus életének, amikor őt értékelik személyében, és ezt nem mindig szeretjük, pláne akkor, ha előttünk is vannak a listán, pláne akkor, ha nagyon sokan vannak előttünk a listán, pláne akkor, ha olyanok vannak előttünk a listán, akikről mi úgy gondoljuk, hogy nekünk kéne inkább előttük lenni.

Emberi dolog?

Ez abszolút emberi dolog, ezért is mondom, hogy itt nem arról van szó, hogy ezek a gonosz politikusok, hanem egyszerűen arról van szó, hogy emberi érzések, emberi érzelmek szabadulnak föl ilyenkor. Négyéves életpályamodellek törhetnek ketté, négyéves vagy akár még hosszabb távú ambíciók törhetnek ketté, és ez komoly feszültségeket szabadít föl.

Húzza vagy visszarántja az ellenzéki listát az, hogy két olyan ember van, aki biztos nem megy be a parlamentbe? Felveszi ugyan a hírek szerint a mandátumot, de utána Karácsony Gergely Budapestet, Dobrev Klára az Európai Parlamentet választja. Ennek van-e egyáltalán jelentősége?

Nyilván a személyek tekintetében van, de lehet, hogy szerencsésebb lett volna ezt a választási eredmények után tisztázni. Van egy picit menekülésérzet egy ilyen kijelentésben.

Mind a kettejüket folyamatosan kérdezték…

Nyilván valamit mondani kellett, de azt is lehet mondani, hogy ez egy olyan kérdés, amire majd a választások után kell visszatérni. Nyilván biztos megvolt erre akár Dobrev Klárának, akár Karácsony Gergelynek az oka, és Karácsony Gergely szempontjából különösen logikus, hiszen Budapest főpolgármestereként óriási legitimitás van mellette. Dobrev Kláránál, aki európai parlamenti képviselő, ez már nem ennyire egyértelmű. Egy kormányra készülő párt emblematikus vezetőjének szerintem azt deklarálni kell, ha nyerünk, akkor jövök vissza.

Mert így az a kép lesz, hogy nem jön vissza, mert túl szép az európai parlamenti képviselői fizetés? Egy egyszerű ember ilyeneket szokott mondani.

Pontosan azért mondtam azt, hogy nem szerencsés, mert nyilván az embereknek az első érzete ezzel kapcsolatban, hogy a magyar parlamentben is úgy érzi a magyar átlagember, hogy nagyon sokat keresnek a politikusok, pláne az Európai Parlamentben, hát biztos a képviselő asszonynak ez fontos szempont.

Csak náluk ez nem egzisztenciális kérdés.

Tudom, de ettől függetlenül a szavazói percepció ettől még ez. Nem tudom, hogy mi állt Dobrev Klára döntésének a hátterében, csak azt mondom, hogy a szavazók számára ez két szempontból is kellemetlen, egyrészt nem azt sugározza, hogy itt egy nagyon komoly elhatározás van, másrészt pedig fölmerülhet az egzisztenciális ok is.

Mit gondol, ha nem nyer az ellenzéki lista és Márki-Zay Péter nem lesz miniszterelnök, hanem veszít, bemegy az Országgyűlésbe egyéni ellenzéki képviselőként úgy, hogy nincs mögötte frakció? Mit diktál a politikai logika ilyenkor?

Nagyon sok lehetőség van. Márki-Zay Péter indul egyéniben is meg miniszterelnök-jelölt is. Ha nyer az ellenzék, akkor a kérdés egyértelmű. Ha veszít az ellenzék, de Márki-Zay Péter megnyeri az egyéni mandátumot, akkor neki kötelessége lesz beülni az Országgyűlésbe. Egy nyertes egyéni mandátum esetén még egy vesztes választás után sem teheti meg azt a képviselő, hogy köszönöm szépen a bizalmat itt helyben, de jöjjön egy új választás. Ha pedig veszít Márki-Zay Péter, akkor hiába szerepel a listán, nem biztos, hogy szerencsés egy választási vereség és egy egyéni vereség után beülni az Országgyűlésbe.

Márki-Zay Péter járja az országot, van hozzá megfelelő mennyiségű kampány-költségvetése. Lehetséges, hogy ezt a saját politikai szervezetének felépítésére fordítja?

Biztos vagyok benne, hogy igen, és én az ellenzéki pártok szempontjából értem azt, hogy miért nem engedték a hetedik frakciót Márki-Zay Péternek, hiszen nekik akkor a saját pártjaikon belül kellett volna azt leboltolni és megmagyarázni embereknek, hogy kettő-három képviselő minden pártból nem fog bejutni, aki egyébként bejutott volna. De szerintem az ellenzék részéről pontosan az a fajta politikai párt hiányzik, amit Márki-Zay Péter mozgalma tudna megjeleníteni, és nem biztos, hogy erre ő egyszemélyben képes. A Jobbiknak lett volna az én emlékeim szerint a szerepe az ellenzéken belül az, hogy jobboldali, konzervatív értékeket is fölmutasson, ezzel szemben Jakab Péter programja főképpen baloldali irányba mozdult el, inkább a munkásokról beszélt, a szegénység felszámolásáról, ami legitim, csak nem biztos, hogy ez volt a megfelelő szereposztás, és nagyon hiányzik szerintem az ellenzéki térfélről a jobbközép hang. Márki-Zay Péter is azt ígérte, hogy majd ő lesz az, aki megszólítja a Fidesz-árvákat vagy a konzervatív bizonytalanokat, de én ezt nem látom túlságosan sikeresnek.

Hogy kell ezt csinálni? Ön már csinált pártot. Járja valaki az országot és azt mondja, hogy itt vagyok én, Márki-Zay Péter, lépjetek be az én mozgalmamba, mert most ugyan nem fogtok indulni a választáson, de majd a következő ciklusban együtt fogunk dolgozni valamilyen célért, csak azt még nem tudjuk, hogy az mi lesz?

Nyilván nagyon rossz lenne, ha Márki-Zay Péter ilyeneket mondana most, merthogy neki a miniszterelnöki kampányát kell csinálnia. Hanem az ő kampánya bizonyára megszólít embereket, és kell hogy legyen egy olyan stáb, amely az így beérkező embereket megpróbálja a szervezetbe bekapcsolni. Márki-Zay Péternek nincs most ideje erre, kérdés, hogy van-e ilyen csapat vagy van-e ilyen szándék egyáltalán.

Ennek az a menete, hogy lehetőleg tényleg megyében legyen egy iroda, legyen ott egy állandó ember, akinek ez a munkája?

Amikor mi elindultunk, akkor nyilván nem voltak ilyen anyagi lehetőségeim, mint most Márki-Zay Péternek volt, eleinte az úgy indult a Jobbik, hogy mindenki munka, család vagy egyetem mellett vállalt társadalmi feladatot a pártszervezésben. Most azért Márki-Zay Péter mögött vannak olyan erőforrások, olyan infrastruktúra, hogy ennél talán többet is tud nyújtani azoknak az embereknek, akik az ő pártszervezésében részt vesznek. Megyénként szerintem egy stáb mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a minimális alapok le legyenek fektetve.

Elmennek az emberek ma, ingyen dolgozni politikai szervezetbe akkor, ha látják, hogy abban egyébként van pénz?

Nem is biztos, hogy Márki-Zay Péternek ezt ingyen kell elvárnia. Neki megvannak már azok az anyagi lehetőségei, vagy legalábbis az látszik, hogy megyénként egynéhány embert alkalmazni tudjon egy ilyen alakuló politikai párt. De Márki-Zay Péter most április 3. előtt valószínűleg a kampányra koncentrál teljesen. Szenvedett egy vereséget végül is a pártokkal kapcsolatban, úgyhogy most megpróbál előre tekinteni. Én azt gondolom egyébként, hogy Márki-Zay Péternek, ha a parlamentben lesz, nemcsak saját frakció esetén van lehetősége politikai alakulat szervezésére. Ha ő meg tud nyerni másodlagos preferenciákat most ebben a kampányban, akármelyik párt soraiban, akkor elindulhat az ellenzéken belül olyan erjedés, amikor neki lehetősége lesz ezeket az akkor majd szabad vegyértékeket egy párttá szervezni. Az ellenzék jelenlegi pártstruktúrája teljesen át fog alakulni ezzel az összefogással.

Az egymással szorosan együtt mozgó DK és Jobbik ellenében is?

Ha az ellenzéken belül erőközpontokat kell nézni, akkor most azt látjuk, hogy egy erőközpont van, a DK és a Jobbik, és van egy potenciális erőközpont Márki-Zay Péter körül. Ez az erőközpont az előválasztás után úgy tűnt, hogy valódi riválisává lehet a DK‒Jobbik szövetségnek. Most úgy tűnik, hogy inkább nem, de amennyiben Márki-Zay Péter megnyeri a választásokat és miniszterelnök lesz, akkor nyilván olyan infrastrukturális lehetőségek nyílnak meg a számára, hogy sokkal kiegyenlítettebbé válhat ez a párharc.

Márki-Zay Péter a minap azt mondta, hogy ők külön-külön képviselik a kommunistákat és a fasisztákat, nem úgy, mint Orbán Viktor, aki szivárványkoalícióban ezt egy személyben képviseli. Másnap helyesbített, hogy ezt nem úgy gondolja, de ezzel az mellette álló ellenzéki képviselőjelölt, Steimetz Ádám sem tudott nagyon mit kezdeni, azt mondta, hogy mindenki a saját szavaiért felel. A miniszterelnök-jelölt beszédmódja milyen benyomást tesz önre?

Volt egy vita arról az előválasztások után, hogy mennyire jó az, hogy Márki-Zay Péter a nagypolitikát illetően kívülállóként került miniszterelnök-jelölti pozícióba. Sokan azt mondták, hogy ez jó, merthogy Orbán Viktor ellen pont az ilyen jellegű kiszámíthatatlanság vagy más hangnem, más tónus lehet a nyerő, és ebben van is valami abban az értelemben, hogy Orbán Viktor azt az ellenfelet szereti, akit teljesen le tud modellezni, és az ellenzék többi szereplőjét nyilván le tudta modellezni. Érezhető is volt, hogy az előválasztás után zavarban volt a Fidesz, hogy most pontosan mit kezdjen Márki-Zay Péterrel, mi legyen vele szemben a kommunikációs stratégia. Az a helyzet, hogy amíg gondolkodott a Fidesz, lényegében Márki-Zay Péter legyártotta a számukra, hogy mit kell csinálni, mert olyan hibaszázalékkal nyilatkozott, ami lehetővé tette azt, hogy őt egy ilyen zavaros figuraként fesse le a Fidesz kommunikációs stratégiája. Egy olyan ember, aki hol ezt mondja, hol azt mondja. Amúgy is kedves a Fidesz kommunikáció számára, hogy az ellenfeleit bohócnak állítja be.

Volt is ilyen plakátkampány, csörgősipka volt, talán az ön fején is.

Még az én fejemen is volt, meg Karácsony Gergelyén is, mindenki, aki ellenfélként megjelenik, az megkapja ezt a bohócsipkát a Fidesz-kommunikációban. És Márki-Zay Péter azzal, hogy nyilatkozatai után számtalanszor kellett elnézést kérnie vagy módosítania, megkönnyítette a Fidesz helyzetét. Nem kellett új kommunikációs stratégiát legyártani, maradt a Gyurcsány-szál vele kapcsolatban is, és ezt pedig folyamatosan az ő félresikerült nyilatkozataival támasztják alá, aminek egy része kiragadott mondat, egy része eltorzított dolog, de egy része, mondjuk ki azért őszintén, valódi hiba. Olyan hiba, amit egy miniszterelnök-jelölt a kampányban nem tehet meg, vagy ha megtesz, akkor annak nyilván súlyos következményei vannak. Én ezt a mostanit az utóbbiba sorolom, ezt nem lehet megmagyarázni.

Vannak tabuk, szavak, kifejezések a magyar politikában, amit miniszterelnök-jelölt korában senki nem mondhat el? Emlékszem az ön politikai karrierjének az indulására, voltak nagyon kemény mondatai.

De az a kemény mondat beleilleszkedett abba az adott politikai stratégiába, amit az adott párt folytatott. A Jobbik radikális pártként kezdte a nagypolitikai jelenlétét, és egy radikális párt radikális nyilatkozatokat tesz. Márki-Zay Péter, aki az ország megmentőjeként, az összefogás miniszterelnök-jelöltjeként kell hogy nyilatkozzon, a kormánnyal szemben fogalmazhat nagyon karcosan, de most a saját szövetségeseiről beszélt, és azért az nagyon sértő szerintem, hogy kommunistáknak és fasisztáknak érzi őket, még ha ez egy ilyen freudi elszólás is. Én azt is látom, hogy nagyon sokat dolgozik Márki-Zay Péter ebben a kampányban, és bizonyára fáradt. Nemcsak komoly pszichés nyomás van rajta a minden irányból érkező támadások kapcsán, ráadásul belül is vívnia kell, egyszerűen fizikailag is elfárad az ember. Mikor politikai pszichológiát tanultam még egyetemistaként, akkor volt egy tanulmány, ami nagyon bennem maradt. Azt a kérdést tette föl ez a tanulmány, hogy mi a jó politikusnak a legfontosabb ismérve. Azt gondolnánk, hogy jó szónok legyen, legyen képzett szakember, jó kiállása stb., de a tanulmány azt mondta, hogy az a jó politikus, aki a legkevesebb alvással a legtöbb munkaórát képes profin lehozni. Én azt gondolom, hogy Márki-Zay Péter most fárad, amúgy is volt egy nagyon impulzív és intuitív, sokszor az önkontrollt nem mindig gyakorló megnyilatkozási stílusa, de most lényegében majdnem minden egyes kampánynapja egy-egy újabb muníció a kormánypárt számára. Jól látható volt, hogy egyre több kommunikációs szakembert gyűjtöttek köré, csak itt egyszerűen időre van szükség. Ahhoz, hogy Márki-Zay Péternek letisztuljon, kisimuljon a kommunikációja, idő kell.

Olyan embernek tűnik, aki hallgat a kommunikációs tanácsadókra?

Nem, Márki-Zay Péter karaktere ennél sokkal harsányabb és sokkal ösztönösebb, meg önfejűbb is sokszor, de ha az ember kap pár pofont, akkor egy idő után lehet, hogy megtanulja. Az a baj, hogy neki ebben a kampányban kell ezeket a pofonokat elszenvedni, és ezek viszont fájnak, és akár az ellenzék népszerűségét illetően is fájdalmasak. Egyre inkább azt érzem, hogy sokkal szerencsésebb lett volna – persze utólag nagyon könnyű okoskodni –, ha korábban lett volna az előválasztás. Ha tavasszal lemegy, akkor azon az időszakon, amin most megyünk át, már túl lettünk volna a nyári hónapokban, és az ősz már nagyon letisztult, kialakított, strukturált kampánnyal telhetett volna. Ez egy fontos tanulsága a jövő számára, ha bárki hatpárti összefogással akar indulni a választásokon, akkor ne az utolsó hónapokra tegye az előválasztást.

Závecz Tibornak a friss kutatása szerint a kormányoldal vezetése a trend, és ha a pártokat külön-külön vizsgálja, akkor pedig brutális a Fidesz fölénye. Az egyéni választókerületben vajon ez a pártfölény fog dominálni, vagy az összefogás ereje?

Ha a tendencia így folyik, akkor az le fog szivárogni az egyéni választókerületekbe is. Nagyon ritka az a szituáció, hogy van egy országos tendencia és az ország számtalan pontján ezzel ellentétes egyéni választókerületi tendenciákat látok. Előfordulnak kivételek, ahol van egy nagyon jól beágyazott jelölt. Az is valószínű, hogy Budapesten az ellenzék tarolni fog, de nyilván az ellenzéknek vidéken kellene egyéni mandátumokat nyernie ahhoz, hogy megnyerje a választást. Ha a tendencia folytatódik, nagyon nehéz lesz neki, de jöhet olyan nem várt fordulat, egy olyan botrány, egy olyan apróság akár, ami megváltoztatja ezt a tendenciát. Én a Fidesz kampányát nem érzem annyira erősnek és nem érzem a tendenciát annyira tartósnak, hogy ez ne tudna könnyen megváltozni. A Fidesz nem csinál semmit, csak hátradőlt, és hagyja, hogy az ellenzék elkövesse a saját hibáit.

Működik egyelőre.

Egyelőre működik, csak ennek van egy óriási veszélye, és a Fidesz 2002-ben már átélhetett hasonlót, hogy a biztos győzelem tudatában egyszerűen lelassulnak a kezek, lelassulnak a lábak, elkényelmesednek az aktivisták. Már picit nevetünk is az ellenfélen, és amikor aztán mégis fontos lenne, már nem tudunk újra fölpörögni. Ez a veszély most a Fideszt fenyegeti. Egyszerűen az ellenzék küzd most az életéért, de ha valami olyan fordulat következik be, akkor ő lesz abban a helyzetben, hogy ő dolgozik és megy és harcol és darálja a munkát, a Fidesz pedig egy elkényelmesedett állapotban van szerintem. A Fidesz számára a legkomolyabb veszély most saját maga, hogy képes lesz-e egy olyan ellenzékkel szemben jó kampányt csinálni, amely a kampányhajrában úgy tűnik, hogy nem tud nyerni.

Kell gazdasági válságból való kilábalás idején jobb kampány a pénzesőnél?

Az emberek, amikor ezt a pénzt megkapják, nem biztos, hogy politikai tőkévé alakul számukra. Aki négy éven keresztül elborzadt a Fidesz kampányától és kap X százezer forintot a kormánytól, attól még nem biztos, hogy ő azt fogja gondolni, hogy engem most ez annyira meggyőzött a végén, hogy a Fideszre szavazok, hanem ezt a pénzt köszönettel elfogadja, és a politikai véleménye alapján pedig leadja a voksát. Én nem vagyok benne biztos, hogy az ilyen jellegű pénzosztásnak olyan erős hatása lehet. Ami különösen érdekes számomra, hogy mennyire kevés jelentősége van a plakátoknak és a szórólapoknak ahhoz képest, amit én politikusként gondoltam.

Közösségi médián megy minden?

Már 2018-ban is nagyon nagy jelentősége volt a Facebooknak, most nyilván még nagyobb, és ahogy haladunk időben előre, egyre inkább, de ettől függetlenül vannak plakátok, a pártok szórólapokat szórnak, kitesznek különféle transzparenseket az utcán, és azt látom, hogy ennek nincs jelentősége vagy csak nagyon minimális. Talán a saját tábor számára a jelenlétet megmutatja, őket lelkesíti, de hogy egy óriásplakát alapján 2022-ben már nem fog senki véleményt változtatni, abban biztos vagyok.

Mi lehet jó stratégia az ellenzék számára egy olyan helyzetben, amikor az erőforrások nyilván végesek és arról kell dönteni, hogy a 106 egyéni választókerületben hova menjek el kampányolni, milyen jelölt mellé? A sajátom mellé, a billegőbe, a nyerhetőbe, hova?

Ez talán a legfontosabb kérdés, bár keveset beszélünk róla, mert ha az ellenzék választást akar nyerni, akkor alapvetően nem is biztos, hogy a miniszterelnök-jelölti kampány a legfontosabb. Egy rossz miniszterelnök-jelölti kampánnyal is meg lehet nyerni a választásokat, ha az ellenzék a kritikus választókerületeket elhozza, és itt jön az a szempont, amire fölhívnám a figyelmet. Én azt érzékelem, hogy a hat párt együttműködése megvan, közös programot írnak, közösen szerepelnek, de azért mindenki a saját jelöltjeiért dolgozik, sokszor olyan választókerületekbe is energiát fektetve, ahol nincs érdemi esélye vagy lehetősége a győzelemre az ellenzéknek. Lehet, hogy jó lett volna, ha az erőforrásokat először beöntik egy nagy katlanba a pártok, és utána mérlegelve, hogy hány választókerületet kell megnyerni és hol vannak a győzelmi esélyek, központilag osztják el az erőforrásokat emberben, pénzben, infrastruktúrában, mindenben. Nyilván ezt nagyon nehéz megszervezni, de jó pár éve készül erre az ellenzék. Én azt látom, hogy nem így történik, hanem minden párt egyéni pályán játszik.

Azt meg lehet magyarázni egy pártjelöltnek, hogy nem téged foglak támogatni mint pártelnök, hanem a korábban rivális pártot, jóllehet, te tíz éve dolgozol azért, hogy a mi pártunk menjen előre?

Nekik nyilván el kell mondani, hogy sorry, de nem te vagy az, akitől a győzelmet várjuk, ellenben vannak nagyon fontos jelöltek, akiken áll vagy bukik ennek a választásnak az eredménye. Az elmúlt években az ellenzéki pártok körében annyiszor kellett békákat lenyeldesni mindenkinek oda-vissza, hogy ez lenne a legkevesebb most már.

Az működhet, hogy, mondjuk, egy eredetileg jobbikos közös jelölthöz Dobrev Klára megy le megtolni a kampányát? Vagy egy eredetileg DK-s közös jelölthöz Jakab Péter megy megtolni a kampányát?

Persze, most már közös jelöltek vannak, innentől kezdve ennek a jelöltnek az a célja, hogy minden egyes szavazatot összegyűjtsön, és ahhoz szükség van arra, hogy az összes párt húzónevei az ő választókerületének a kampányát segítsék.

És nincs már ez az orromat befogom és a közös jelöltre szavazok?

Dehogynem, biztos, hogy van. Vannak olyan ellenzéki szavazók minden párt szimpatizánsai körében, akiknek ilyen jellegű problémájuk már nincs, és aztán nyilván vannak különféle árnyalatok egészen odáig, akiknek komoly dilemmát jelent, hogy szavazhatok-e én jobbikosként az én választókerületemben a közös jelöltre, akit, mondjuk, a DK állított vagy fordítva.

A 2018-as Jobbik szavazói közül mennyi van a Mi Hazánknál, mennyi van a DK-nál, mennyi van a mostani Jobbiknál? Mennyi lehet a Fidesznél vagy még máshol?

Viccesen mondhatnám, hogy a Jobbik tényleg néppárt volt, mert nagyon sokféle irányba mentek el a szavazók. Nyilván egy részük a Jobbiknál van. Hogy ezek körében mennyi az, aki valóban a Jobbik programjával ért egyet és mennyi az, aki logóhűségből maradt a pártok mellett, nem tudom. Mindenféle lehetőség van a Jobbik-szavazók elhelyezésére a térképen. A radikális mag már 2018 előtt részben eltávolodott, vvagy bizonytalanná vált, vagy a Fidesznél kötött ki. Most a Mi Hazánk a számukra adott egy menekülési lehetőséget.

Mivel? Az oltásellenességgel? Az egy radikális dolog, de nem politikai értelemben radikális.

Szerintem a Mi Hazánk szavazóit két nagyobb csoportra lehet osztani, az egyik rész a nemzeti radikális vagy éppen szélsőjobboldali szavazók és a másik, és ez a Mi Hazánknak a kampányban egy nagyon érdekes lehetősége, hogy ez az a párt, amelyik a legerőteljesebben lépett föl az oltások és a kötelező oltás ellen. Ez egy egészen más szavazóbázis, és simán el tudok képzelni több tízezer olyan embert, akik azt mondják, hogy nekik teljesen mindegy, hogy milyen politikai programja van annak a pártnak, amelyikre ő szavazni fog, neki az a fontos, hogy ne legyen kötelező oltás, és a Mi Hazánk ezeket a szavazókat szólította meg. De ennek az a veszélye, hogy ezeket a szavazókat bárki meg tudja szólítani.

Nagyon más lesz a politikai térkép és játszótér a következő parlamentben, ha a Mi Hazánk és a Kétfarkú Kutya Párt is bejut?

Mind a két párt menekülő pártként jelenik meg, és mivel a kormánnyal kapcsolatos elégedetlenség is adott sok szempontból, az ellenzék teljesítmény se minden ellenzéki szavazót győz meg, ezért mind a Kutyapártnak, mind a Mi Hazánknak van esélye bejutni, sőt, én még azt mondom, hogy Gattyán György pártjának is van esélye pár százalékot összesöpörni.

Kitől söpörhet össze Gattyán György pár százalékot?

Nagyon sok olyan szavazó van, aki vagy bizonytalan, vagy ha választott is pártot, ebben a választásában nem annyira stabil. Fortyog egy tömeg, aki nem tudja még, hogy mit döntsön és hová döntsön. Ez egy lehetőség a Kutyapártnak, a Mi Hazánknak, hogy protestszavazatokat meg menekülő szavazatokat gyűjtsenek össze, és ha bejutnak, az nagyon más helyzet, merthogy az ellenzék úgy számol, hogy 45 befutó helye lesz listán. De ha bejutnak más pártok is a két nagyon kívül, akkor az már nem 45 lesz, hanem csak 35 vagy még annyi sem.

Kinek szolgálhat, ha úgy alakul, a Kétfarkú Kutya és a Mi Hazánk? Világos-e ez ma?

Igen. Minden olyan politikai erő, aki ma bejut az Országgyűlésbe a nagy pártokon kívül, a Fidesz érdekét segíti a választások után. Nem akarok abba a kórusba beállni, akik azt mondják, hogy a Kétfarkú Kutya Párt vagy a Mi Hazánk vagy bárki, aki elindul a választáson, az a Fidesz szekerét tolja, mert egy demokrácia arról szól, hogy aki úgy érzi, hogy van programja, az elindul a választáson és majd a választók döntenek, de az tény, hogy a Fidesz azért nem hullajt krokodilkönnyeket akkor, hogyha bejutnak ezek a pártok az Országgyűlésbe. Ha a Mi Hazánk bejut, az a Fidesz számára nagyon sok opciót és lehetőséget megnyit, egyrészről visszaállhat a centrális erőtér stratégiája. Azt mondhatja a Fidesz újra, hogy van tőlem jobbra egy kormányzóképtelen erő meg tőlem balra egy kormányzóképtelen erő, úgyhogy én fogok kormányozni, másrészt külföldön is tud magyarázkodni, és azt mondja, hogy bár nagyon sok kritizálható döntést hoz, de ő lényegében a szélsőségesektől védi Magyarországot ezekkel a nehéz döntésekkel. És mondok még egy harmadik dolgot, a Mi Hazánk akár fontos szavazásoknál a Fideszt ki is tudja segíteni, úgyhogy én azt gondolom, hogy a Fidesz számára minden olyan szavazat, ami nem az ellenzéki összefogást erősíti, az nagyon jól jön.

Az országértékelőkből Gyurcsány Ferencnek is volt, Orbán Viktornak is volt, a jövőre vonatkozó nézeteket, terveket le tudott szűrni?

Sok újat nem tudtunk meg, legalábbis én egyikből sem. Gyurcsány Ferenc évértékelője annak volt a demonstrálása, hogy ő a legtapasztaltabb vagy a legnagyobb tudással rendelkező politikai szereplő. Orbán Viktor pedig csatába hívó beszédet mondott, egy kampányindító volt az inkább, mint évértékelő.

Mindenki tette azt, amit ebben a helyzetben tennie kellett?

Abszolút így van, a hosszú távú stratégiával kapcsolatban nagy újdonságokat nem tudtunk meg, Gyurcsány Ferencnek inkább a mozgásából lehet azt érzékelni, hogy ő arra készül, hogy a 2022-es választás után, bárhogyan is alakuljon, a DK legyen az ellenzék meghatározó ereje, Orbán Viktor pedig egy újabb választási győzelemre készül.

Címlapról ajánljuk
VIDEÓ
Visszapattantak az amerikai tőzsdék a hét végére

Visszapattantak az amerikai tőzsdék a hét végére

A szerdai és a csütörtöki nagy esés után próbáltak magukhoz térni a világ részvénypiacai, több-kevesebb sikerrel. Elromlott a tőkepiaci hangulat, miután az amerikai jegybank elnöke arra tett utalást, hogy jövőre a korábban vártnál kevesebb kamatvágás jöhet, erre a kockázatosabb eszközök, többek között a részvények és a kriptoeszközök árfolyama esett. Ma vegyes volt a hangulat az európai tőzsdéken, míg az amerikai piacok a nap eleji esésből eleinte komoly emelkedésbe kapcsoltak, majd a nap végére elolvadt a korábbi pluszok egy része.

EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×