Járt már valaha Japánban?

Még nem, így nagyon várom, hogy lássam az országot. Egy ilyen világversenyen azonban minden a kézilabdáról szól. Főleg a hotelt, az éttermet, az edzőtermet és a csarnokot látjuk. Nem turistáskodni utazunk, de azért remélem, hogy lesz egy kis idő körbenézni is.

Erre pedig még több idő juthat, ha jövőre, az olimpiára is visszatérhetnek Japánba.

Igen, ez nagyszerű eredmény lenne. Először is jó munkát kell végeznünk a világbajnokságon. Most csak erre készülünk, az első csoportmérkőzésre, a Kazahsztán ellenire figyelünk. Meccsről meccsre, lépésről lépésre haladunk. Ha szerencsések és jók is leszünk egyszerre, akkor minden esély megvan arra, hogy jövőre visszatérhessünk Japánba, én azonban még nem tekintek ennyire előre.

Ez a negyedik világversenye a magyar válogatott szövetségi kapitányaként. Ez lesz a legnehezebb, ez lesz a munkája igazi felmérője?

Mindenki ki akar jutni az olimpiára, így sokkal intenzívebb, feszültebb világbajnokságra számítok. Most van meg az esély mindenki előtt. A sorsunk azonban nem csak a mi kezünkben van.

Mi csak annyit tehetünk, hogy a legjobb teljesítményt nyújtjuk. Ez az, amit meg tudok ígérni.

Ha ez azt jelenti, hogy végül egy góllal nyerünk vagy egy góllal kikapunk, az nem olyan fontos a számomra. Természetesen mindig győzni akarok, de ha jó munkát végzünk, ha jól néz ki a csapat, ha harcolunk, ha okosan játszunk és megvalósítjuk azt, amit elterveztünk a vb előtt, és folyamatosan tanulunk a torna alatt, akkor én már elégedett leszek. Meglátjuk, hogy a végén ez a teljesítmény mire lesz elég. Erős csapat vagyunk, jók a lehetőségeink, de legalább négy nagyon erős válogatott van a mezőnyben, amely bárkit meg tud verni, ha jó napot fog ki. Összességében egy nagy szerencsejáték ez az egész, de amíg mindent beleadunk, elégedett leszek.

Érez nyomást a szövetség vagy a szurkolók felől?

Mindig, az edzői szakma velejárója a nyomás. Aki nem tudja ezt kezelni, annak nem szabad ilyen munkát vállalnia.

Élvezi ezt?

A munka része ez is, és igen,

a nyomás élesen tart, mindig a legjobbat kell nyújtani.

A szurkolók egyébként fantasztikusak, tele vannak érzelemmel, és jóban-rosszban kitartanak mellettünk. Nagy a nyomás a részükről, valamint a szövetség, a média és a játékosok felől is, de leginkább a saját magam részéről. Én akarok lenni a legjobb. Én akarok lenni a legjobb edző ezeknek a lányoknak, azért akarom segíteni őket, hogy ők is a legjobbak lehessenek. Ha elég jól végzem a munkámat, akkor a nyomás nem számít.

Magyarországon az olimpia a legfontosabb sportesemény. Azzal, hogy a férfiválogatott esélyei minimálisak a szereplésre, nem érzi úgy, hogy a nőknek kell megmenteniük a becsületet?

Nem, majd Hosszú Katinka megmenti az ország becsületét, ő remek munkát végez. Nem érzem magam felelősnek semmiért. Újra és újra elmondom, hogy az olimpia mindenkinek fontos, nem csak Magyarországnak. Minden válogatott komolyan ki akar jutni a jövő évi játékokra, de ez nem mindegyiknek sikerülhet. Én végeredményben arra koncentrálok, hogy mi mit tehetünk, hogy miben lehetünk jobbak. Nem fogok azzal foglalkozni, hogy mi lenne, vagy mi lett volna. ha. Ha ezt tenném, megőrülnék. A szurkolók természetesen mindig utálnak minket, mi vagyunk azok, akik szerintük hazudnak. Ez a sport, így működik. Nincs ezzel problémám. A média is mindig a maga módján látja a dolgokat. Ha energiát fordítanék erre, a stressz lehúzna.

Én helyezem magamra és a lányokra a nyomást. Én akarom a legjobbamat nyújtani. Én akarok biztos lenni abban, hogy ha vége ennek a világbajnokságnak, és hazamegyek, akkor úgy érezzem: a fenébe is, én mindent megtettem. Hogy ez sikeres volt vagy sem, azt majd az idő mondja meg. Csak a saját munkánkra figyelek, ez a legfontosabb. A várakozásokat meghagyom a szurkolóknak és a médiának, ezzel nem foglalkozom.

Ki akarok jutni az olimpiára, meg akarom nyerni az összes kézilabda-mérkőzést – ilyen a természetem, ilyen vagyok én.

A sport azonban nem mindig ilyen. Gondoljunk csak bele, hogy a férfiaknál a PSG, amely tele van a világ legjobbjaival, még mindig nem tudta megnyerni a Bajnokok Ligáját. Hogyan lehetséges ez? A sportban mindig vannak nyitott kérdések. Szerencsésnek és jónak is kell lenni egyszerre, és reméljük, hogy mi is azok leszünk Japánban.

Mennyire volt nehéz a keretszűkítés? Voltak álmatlan éjszakái?

Sok éjszakát gondolkoztam azon, hogy kit vigyek ki a vb-re, melyik játékos hol és hogyan tud segíteni a csapatnak. Nehéz dolgom volt.

Ez volt az első alkalom, amikor nem hívott fel egyik játékos sem, hogy megsérült vagy várandós lett.

Ezúttal tényleg a játékosok formáját vehettem figyelembe, és azt, hogy szerintem ki a 18 megfelelő játékos arra, hogy a vb-n szerepeljen. A bő keretben 28 játékos kapott helyet, és mindannyian tehetségesek, jók legalább egy dologban, tudnak nyújtani valamit a válogatottnak. Az én munkám, hogy végre is hajtsák ezeket a dolgokat. Nagyon nehéz döntés volt, és szomorú vagyok, hogy nem mindenki tarthat velünk.

Mi ennek a válogatottnak az igazi erőssége?

Már megmutattuk, hogy nagyon gyorsan tudunk játszani. Sok érzelemmel és megfelelő hozzáállással kézilabdázunk, úgy harcolunk, mint az őrültek, és sosem adjuk fel. Egyénileg is veszélyes játékosok alkotják a csapatot. Ettől igazán félhetnek az ellenfelek. Rendkívüli módon tudjuk fokozni a tempót. Nincs igazi sztár a csapatban, de sok játékos képes ugyanazon a szinten teljesíteni. A legfontosabb erősségünk az lehet, hogy rengeteg játékos tud hozzátenni valamit a teljesítményhez. Hosszú lesz a világbajnokság, nagyon sok mérkőzést kell játszani. Azt is mondhatom, hogy túl sokat, de a nemzetközi szövetség bután kezeli a dolgot. Akkor van esélyünk, akkor lehetünk veszélyesebbek, ha mind a 16 játékos hozzátesz valamit. A csoportban három olyan találkozó vár ránk, ahol kiegyenlítettek az esélyek. A négy együttes közül egy biztosan búcsúzik. Ez lehet Románia, Montenegró, Spanyolország vagy akár mi is. A csoportkör után okosabbak leszünk.

Az erősségünk tehát a tempónk lesz, és az, hogy nem hagyunk pihenőt az ellenfélnek, mindig nyomást helyezünk rájuk.

Másfajta védekezést is kipróbálunk majd, ez is előny lehet időnként. Vannak variációink. Megvan a fiatalos lendület és a tapasztalat is a válogatottban. Ettől félhetnek az ellenfelek. Persze sok dolog van, amitől mi is félhetünk, akár magunktól is. Nagyon tapasztalatlan kerettel indulunk. Ha felveszed a nemzeti válogatott mezét, az teljesen más, mint amikor a klubcsapatban játszol. A várakozás és a nyomás sokkal nagyobb. A tapasztalatlan játékosok több hibát követhetnek el. Egy hiba dönthet arról, hogy egy góllal nyerünk vagy egy góllal kikapunk. Az lehet a kulcs, hogyan kezeljük, én hogyan kezelem ezt a fiatal, tapasztalatlan együttest. Fontos lesz, hogy ne engedjünk könnyű gólokat az ellenfélnek. Ha úgy játszunk, mint az elmúlt két évben, akkor jó esélyünk lehet, de meglátjuk, mi történik a világ másik végén, egy vb-n, amikor érezhető a nyomás. Ez újdonság lesz mindenkinek.

Azért hívott be ennyi fiatalt, hogy ezt a nagy tempót lehessen bírni?

Azt a csapatot hívtam be, amellyel már egy-két éve együtt dolgozom. A franciaországi Európa-bajnokság után kinyitottam a válogatott kapuját még több fiatal előtt, hogy csatlakozzanak hozzánk. Néhány vb-újonc is szerepel a válogatottban. Kovács Anna újra velünk van, és Vámos Petra is megkapta az esélyt. Azért döntöttem így, mert szerintem segíthetnek a csapatnak a játékstílusukkal.

Kovács Anna egy év után szerepel újra a csapatban. Tisztázták a múltat?

Én válogatom össze a csapatot, és mindig azokat hívom be, akik szerintem akkor éppen a megfelelőek. Egy játékosnak sokféle tulajdonsággal rendelkeznie kell, hogy csatlakozni tudjon ahhoz a csapathoz, amit építeni próbálok. Ha valaki nem áll készen 100 százalékig, akkor jobb, ha várunk addig, amíg ez megváltozik. Ugyanez vonatkozik a fiatalokra. Nagyon kedvelem őket, de megfelelő hozzáállásra van szükség, mentálisan erősnek kell lenniük. Néhányakban ez megvan, de valakiben még nincs, kicsit több időre van szüksége.

Elképesztő tehetségek vannak a sportágban, de amikor összetartásra hívtam őket, láttam, hogy mentálisan még nem tartanak ott, idő kell nekik.

Még csak 19 évesek, rengeteg idejük van. A kiválasztásnál tehát az éppen megfelelő csapatot kell összerakni, figyelembe véve az egyensúlyt, az atmoszférát, a munkát. Mindennek tökéletesnek kell lennie, hogy olyan válogatott álljon össze, amely képes érmeket nyerni egy nagy tornán.

A tavalyi Eb-n remeklő Planéta Szimonetta sérülés miatt nem játszhat. Nélküle ki lesz a védelem oszlopa? Akár Kovács Anna is?

Ő nem, de támadásban sokat segíthet. Tomori Zsuzsannára viszont nagyban támaszkodom, reméljük, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt a számára. Rajta kívül is vannak játékosaink, akik megoldják a helyzetet. Kiss Nikolett is segíthet a védelem közepén, és a beállókra is nagy szerep hárul majd. Planéta tavaly valóban remekül védekezett, nagy felelősséget vállalt, de már egy éve nélküle játszunk, hozzá kellett szoknunk ehhez. A fiatalok készen állnak a feladatra.

Fárasztó időszak van a játékosok mögött, a kerettagok ősszel sok meccset játszottak. Hogyan lehet kezelni ezt a helyzetet, a sok utazással együtt?

Mindenkinek hasonló a helyzete, nemcsak nekünk. Minden válogatott játékosai sok meccsen szerepeltek és az európaiaknak ugyanúgy sokat kell utazniuk Japánba. Én nem negatívumként látom ezt, hanem örülök, hogy sok mérkőzést játszottak a lányok. Ráadásul magas szintű meccseket, a Bajnokok Ligájában vagy az EHF-kupában. Jó tapasztalatot szerezhettek és tanulhattak, hogy mi történik, ha nem koncentrálnak, ha hibáznak. Azt láthatták, hogy ilyenkor bizony megbüntetik őket. Jó, hogy a fiataljaink ilyen találkozókon vannak túl, hiszen fejlődhettek, és ez a válogatottnak is fontos. Ha kézilabdázó vagy, akkor sokkal jobb meccseket játszani, mint edzeni, így ezt nem látom gondnak. Nem gondolok arra, hogy ki mennyire fáradt. Nekem csak az a célom, hogy fejlődjünk és mindig a legjobbat nyújtsuk. Nagyon szerencsések vagyunk, hiszen abból élünk, ami a hobbink is egyben. Erre emlékeznünk kell és ki kell hajtanunk a belünket is minden alkalommal. Ha megtörténik, ez a csapat bármire képes lehet.

A Ferencvárosból nyolc játékos került be a válogatottba. Talán nem mindegyikük nyújtott egyenletes teljesítményt az utóbbi hetekben. Mit vár tőlük?

Megint azt tudom mondani, hogy nem erre fókuszálok, ezt meghagyom másoknak. Minden évben vannak olyan játékosok a keretben, akik sok meccsen szerepeltek. Az én dolgom most az, hogy tiszták legyenek a fejek, mindenki megfelelő állapotban legyen és csak a válogatottra fókuszáljon, arra, ami a dolgunk és amit el akarunk érni. A fáradtságra a gyengék hivatkoznak. Sajnálom, de így van. A győztesek nem foglalkoznak a fáradtsággal, csak azzal, hogy hová akarnak eljutni. Előttünk pedig egyetlen cél van, ezért edzünk, ezért dolgozunk, ezért beszélünk a taktikáról: ott akarunk lenni Tokióban az olimpián. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, meg kell nyernünk néhány mérkőzést, köztük a nehezeket is. A többi dologra nem figyelünk, az legyen másnak a gondja. Tudom, megszokott, hogy kézilabdaedzők erről beszélnek, és főleg Európának ezen a részén a média szeret pesszimista kérdéseket feltenni. Meg szokták kérdezni, hogy a 18-as keretből kimaradó két játékos mennyire lesz szomorú. Szerintem viszont nem lesznek szomorúak, hanem örülnek, hogy benne voltak a 18-ban. Nekem olyan a természetem, hogy

csak azt nézem, hová tartok, hová akarok eljutni. Minden helyzetből a legtöbbet és a legjobbat akarom kihozni.

Minden rossz helyzetből tanulni akarok, és úgy kijönni belőle, hogy jobbá és okosabbá váltam, hogy ne kövessem el újra ugyanazokat a hibákat. Számomra az szerencsés, aki a BL-ben vagy az EHF-kupában játszhat, ahogy az is, aki a válogatottban szerepelhet. Az élet szép. Most viszont ideje van felvenni a munkásruhát, és csak a célunkra, Tokióra figyelni.

A világbajnokságot szombaton Kazahsztán ellen kezdik. Jobb, hogy egy könnyebb riválissal találkoznak az első meccsen?

Ez a jó módja, hogy belerázódjunk a vb-be. Az első meccsen mindenki kicsit ideges, vannak bizonytalanságok. Ez egy olyan meccs, amit meg kell nyernünk és meg is fogunk nyerni, a kérdés csak az, hogyan. Hasznos lenne, ha mind a 16 játékosnak lehetőséget tudnék adni, így senki sem lesz túl fáradt, mert utána, egy nappal később kulcsfontosságú meccs vár ránk Spanyolország ellen. Ha nyerünk, ízelítőt adunk a jó védekezésből és a támadásokból, mindenki játszik és senki sem sérül meg, az lenne a tökéletes kezdés. Kazahsztán nem olyan rossz egyébként, rendben van a játéka, de persze egy olyan csapat, amelyet le kell győznünk. Ha okosak leszünk és nyomást helyezünk rájuk, ez sikerülni is fog.

A csoportkörben Spanyolország, Montenegró és Románia a nagy rivális. A magyar válogatott az utóbbi egy évben játszott ezekkel a csapatokkal, jól ismerik egymást. Hogyan lehet meglepni őket?

Sehogy. Mindannyian tudjuk, hogy a többiek mivel fognak előállni. Ezeken a meccseken valószínűleg a kapusok lesznek majd a kulcsfigurák, az lesz a kérdés, hogy azon a poszton ki teljesít majd a legjobban. Egyik-másik ellenfél ellen előnyt jelenthet az is, ha felpörgetjük a játékot, gyorsítjuk a tempót. De például a montenegrói válogatott nagyon tapasztalt játékosokból áll, várhatóan ők diktálják majd a sebességet. A román csapatban pedig ott van Neagu és Pintea, ők ketten pedig talán a legveszélyesebb páros a női kézilabdában. Viszont az sem jó, ha velük túl sokat foglalkozunk, mert a szélsőik is nagyon jók. Meg kell majd találnunk ebben az egyensúlyt. A spanyolokat is nagyon kell tisztelni. Visszatért az együttesbe Alexandrina Cabral Barbosa, ami számunkra nem túl jó hír. Nerea Penát pedig személy szerint a világ egyik legveszélyesebb játékosának tartom. Remek kapusuk van, jó, agresszív a védekezésük. De valamennyi csapatot nagyon tisztelem. Nagyon izgalmas, szoros meccsekre számítok. A nézőknek azt üzenem, ne vágják le a körmeiket, hogy le tudják rágni! Izgalomból nem lesz hiány, és reménykedjünk, hogy mi jövünk majd ki a legjobban a dologból!

Összességében milyen eredménnyel volna elégedett?

Ezen nem szoktam gondolkodni. A célunk persze az, hogy az első hat-hét között végezzünk, de talán a nyolcadik-tizedik helyezés is elég lehet. A legfontosabb, hogy ott legyünk a márciusi olimpiai kvalifikációs tornán. Boldog leszek, ha úgy sikerül zárnunk a vébét, hogy még legyen esélyünk kijutni Tokióba. De végső soron, ha jól megy a játék, ha tudunk küzdeni, ha megteszünk minden tőlünk telhetőt, és mindez mégsem lesz elég… mi többet tudnánk még csinálni? Ez arról is szól, hogy hogyan néz ki a csapat.

Azt szeretném, ha továbbra is meg tudnánk tartani azt a hozzáállást, mentalitást, amellyel felépítettük ezt a csapatot.

Elégedett leszek, ha, amikor hazajövünk, még mindig lesz sanszunk kivívni a tokiói részvételt.