Alig egy héten belül immár harmadszor tanácskozott a német kancellár és a francia elnök. A tegnap esti megbeszélés középpontjában a versenyképesség erősítése valamint a gazdasági fellendülés biztosítása állt. Angela Merkel és Francois Hollande egyetértett abban, hogy az valutaövezet pénzügyi stabilitásának szavatolásával egy, kiterjedt hatáskörrel felruházandó személyt kellene megbízni. Nevet egyelőre nem említettek.

Párizsban síkra szálltak annak érdekében is, hogy az euro-övezet vezetői gyakrabban találkozzanak, mert így gyorsabban és hatékonyabban lehetne elejét venni a felmerülő problémák elburjánzásának. Mindketten úgy vélték, hogy a szorosabb együttműködéssel az eddiginél eredményesebben lehetne küzdeni a fiatalok munkanélkülisége ellen. Angela Merkel hozzáfűzte, hogy lehetőleg már két éven felül fel kellene használni az Európai Unió költségvetéséből elkülönített 6 milliárd eurót, amelyből eredetileg 2020-ig akarták a felnövekvő nemzedék elhelyezkedését támogatni.

Mint ismeretes Franciaországban, de kiváltképpen Spanyol-, Olasz- és Görögországban, valamint Portugáliában aggasztóan magas a munkanélküliség aránya a fiatalok körében. A kancellár - mintegy ellentmondva az Európai Bizottság elnökének - Párizsban is leszögezte, hogy továbbra is a takarékossági intézkedések révén tartja megvalósíthatónak a gazdaság fellendülését. José Manuel Barroso ugyanis a hét közepén Brüsszelben az eddigi szigorítások átmeneti lazítása mellett foglalt állást, amikor a tagállamok költségvetésének rendbehozatalára a korábbinál hosszabb időt helyezett kilátásba.

Angela Merkel és Francois Hollande találkozójával szinte egyidőben megbeszélésre került sor Helmut Schmidt egykori német kancellár és Valery Giscard d'Estaing volt francia államelnök között is. Mindketten úgy vélték, hogy nem az euró körül robbant ki válság, hanem maguk az európai intézmények kerültek súlyos helyzetbe. Véleményükkel közvetve megerősítették az Európai Unió energiaügyi biztosának a hét elején kifejtett álláspontját. Az időközben óriási vitát kiváltó nyilatkozatában Günter Oettinger az Európai Uniót szanálásra kényszerülő szervezetnek minősítette, amelynek egyes tagjai, így Bulgária és Románia gyakorlatilag kormányozhatatlanná vált.