Bízzunk benne, hogy így történik, mert így is elég magasak az adók, de még inkább bízom benne azért, mert a mi elemzői központunk számításai is közelebb állnak a kormány számaihoz. Tehát azt gondolom, hogy az adók változtatása nélkül is talán hozható a hiány.

A növekedés is elindítható? Mikorra teszik?

A növekedés kvázi elindult, hiszen erre az évre körülbelül 1 százalékos növekedést várunk. Az egy más kérdés, hogy a növekedésnek ez az üteme nem megfelelő. Úgy látom, hogy a kormány a költségvetési stabilitás, a deficit, az adósságállomány növekedésének a megállítása, illetve csökkenése érdekében megtette a szükséges intézkedéseket, de ezeknek van egy kellemetlen mellékhatása, hogy nem igazán növekedésbarát intézkedések, úgyhogy ezen a területen kell lépéseket tenni. Láttuk az elmúlt hetekben, az MNB próbálkozik, de a legfontosabb nem a likviditásbővítés lenne, hanem a beruházások növekedése, a fogyasztás növekedése és az export további növekedése, ezek azok, amik igazán hajtani tudnák a GDP növekedését.

Azt hogy látja, mitől nőne a beruházás, mitől nőne a fogyasztás? Az export még könnyebben érthető, ha megveszik a termékeinket külföldön.

Hát a fogyasztásnál alapvető a reálbéreknek a növekedése. Itt az alacsony reálbérnek köszönhetően várhatóan az idén a reálbérek növekednek. Természetesen fontos lenne, ha növekedne a foglalkoztatottság, hiszen magas a munkanélküliség, és nagyon fontos, hogy az emberek bízzanak a jövőben, mert látható, hogy a lakossági hitelkereslet is csökken, aminek az egyik oka az, hogy az emberek nem mernek eladósodni.

Megégettük magunkat.

Ez így van. És nemcsak a devizahitelesek, mert azért valljuk be, hogy a devizahitel egyik oka a nehézségeknek a lakosság körében, de a másik a munkahelyeknek az elvesztése.

Mi a véleménye azokról a gyakran elhangzó kritikákról, hogy a fellendülés elmaradásában is van sara, szerepe a magyar bankrendszernek.

Nem hiszem. Tény és való, hogy csökken a magyar bankrendszer hitelállománya, hiszen az elmúlt évben, 2012-ben a vállalati hitelállomány az OTP nélkül 10 százalékkal csökkent, de hát a hitelhez, ahhoz két tényező kell, a megfelelő adós és a hitelezni akaró és hitelezni tudó bankrendszer. Most nyilvánvaló, hogy számos szabályozás miatt a bankok is óvatosabban hiteleznek és vannak bizonyos korlátok, de nagyon nehéz olyan banknak, mint például az OTP, ahol szemben a tíz százalékos vállalati hitelállomány-csökkenéssel, 5 százalékkal nőtt a vállalati hitelállomány, sőt, az agrárhitelek állománya 13 százalékkal, nekünk is nagyon nehéz találni megfelelő ügyfelet, aki a szokásos hitelezési szabályoknak megfelelő biztosítékokkal, tőkével, fizetőképességgel rendelkezik.

A magyar hitelezési szabályozással lát problémákat vagy a Basel 3-mal, az európaival?

A Basel 3 az, ami ugye egy európai szabályozás lesz, és itt nagyon szigorú tőkekövetelményeket szabnak meg a korábbiakhoz képest, és még az is bizonytalan, hogy végül egy-egy banknak milyen tőkekövetelménye lesz, hiszen az alapvető tőkeelemek esetében 8 százalék tőkemegfelelést várnak el, de egyes szabályozó hatóságok ettől eltérhetnek, tehát fölfelé növelhetik a bankkötelezettségét, és ezek még nem ismertek. Az európai bankrendszer készül erre a szabályozásra, és egy tőkemegfelelésnek úgy lehet megfelelni, tőke-megfelelési mutatót teljesíteni, hogyha növeli a bank a tőkéjét vagy csökkenti a hitelállományát. Na most, miután a tőkéből azért nem olyan sok áll rendelkezésre, és mostanában nem a bank részvénye a legvonzóbb befektetési forma, így tőkeemelése nagyon kevesen vállalkoznak. Így természetes, hogy a hitelállomány csökkenése történik, másrészt pedig a meglévő rendelkezésre álló tőkét a bankok, akiknek több országban van adott esetben leánybankjuk, azokba az országokba fektetik be, ahol a legtöbb nyereséget tudják ezzel elérni. Magyarországon az OTP és két-három másik bank kivételével az összes többi bank veszteséget realizált az elmúlt évben.

De ha ez nem fog jól működni, akkor a kis- és középvállalatokat ki fogja hitelezni? Állítólag ott lesz a legnagyobb probléma a Basel-3 miatt.

A kis- és középvállalatok esetében egyrészt az OTP azért nem elhanyagolható, hiszen a piaci részesedésünk elég magas, másrészt azt látom, hogy kis-középvállalatok esetében van érdeklődés a többi bank részéről is, és vannak olyan hazai bankok, aminek az erősítését egyébként is tervezi a kormány, ahol a hitel-betét mutató, tehát a hitel aránya a betétekhez képest, sokkal alacsonyabb, tehát van tere annak, hogy növekedjenek. Itt megint a kérdés, a kis bankoknál, hogy van-e elegendő tőkéje és van-e elegendő limitje, amit egy adóshoz kihelyezhet.

Azt jónak tartja, hogy a kormány a bankrendszeren belül erősítéseket tervez? Ez olyan, minthogyha a bankrendszer más részeit meg gyengíteni akarná.

Általában azt gondolom, hogy nem jó, akár bankszektor, akár más szektor esetében, ha az állam beavatkozik a versenybe, hiszen onnantól kezdve nem azonos feltételek mellett folyik a verseny. Ugyanakkor megértem azt, hogy a kisebb bankok, akik nagy hálózattal rendelkeznek adott esetben, itt elsősorban a Takarékbank hálózatára gondolok, ezek valóban jelentős szerepet játszhatnak az átalakuló magyar mezőgazdaság finanszírozásában. Hiszen ott vannak vidéken, a gazdáknak, kisebb vállalkozásoknak könnyebben tudnak hitelt nyújtani. Másrészt pedig, valljuk meg őszintén, hogy amikor válság van, mint ahogy volt 2008-ban, most nem egy elhúzódó, lassú válságra gondolok, hanem egy krízishelyzetre, amikor beüt a válság, akkor azért mindenki számára általában a hazai bank stabilitása a legfontosabb. Voltak olyan országok, ahol egyáltalán nincs hazai bank, és bizony a gazdaság jobban megsínylette átmenetileg ezeknek a hiányát.

A miniszterelnök nemrég fogalmazta meg a magyarabb bankok iránti óhaját. Azt hogy lehet megmondani, hogy egy bank mennyire magyar. És mi a helyes arány a nem magyar meg a magyar bankok között?

Szerintem nincs helyes arány, tehát nincsenek ilyen nemzetközi mutatók vagy benchmarkok. Én mindig azt mondom, hogy magyar az a bank, ahol a döntések Magyarországon születnek.

Függetlenül, hogy kinek a tulajdonában van?

Igen.

Részvénytársasági formában?

Nyilván nem mindegy az, hogy a külföldi tulajdonos, az egyszemélyi tulajdonos, aki bármikor ezt az állapotot meg tudja változtatni és beleszól a bank működésébe, vagy pedig egy olyan bankról van szó, mint az OTP, ami egy szétszórt tulajdoni struktúrával rendelkezik, és a részvényesek az elmúlt 18 évben, mióta a tőzsdén vagyunk, soha nem kívánták a bank üzletpolitikáját befolyásolni.

De ha az a magyar bank, ahol a döntések Magyarországon születnek, az miért jó Magyarországnak? Hát a banküzem, az egy tiszta dolog. Mindenki profitra, átláthatóságra, rendszeres üzemre törekszik, nem?

Nem azt mondtam, hogy az jobb dolog, én azt mondtam, ön kérdezte, hogy mi a magyar bank, én erre válaszoltam az előbb. A gazdaság stabilitása érdekében én el tudom fogadni, ahogy mondtam, hogy a magyar tulajdonú bankok aránya növekedjen, mert ahogy említettem, válságos időkben nyilvánvaló, hogy a magyar bankok, akiknek Magyarországon kell megélni, jobban odafigyelnek a gazdaság finanszírozására, nem vonulnak el olyan könnyen, mint a külföldi tulajdonú bankok.

Úgy látta, hogy a külföldi tulajdonú bankok könnyen elvonultak?

Én nem úgy láttam, hogy könnyen elvonultak, hanem úgy láttam, hogy sokkal jelentősebb mértékben csökkentették a mérlegfőösszegüket, és nagyon sok anyabanki refinanszírozást fizettek vissza az elmúlt pár évben.

Hogyan számol, a következőévben miként fog átalakulni a magyar és a külföldi bankok szerepe Magyarországon?

Látható jelei vannak, hogy néhány bank el akar menni Magyarországról, és ezek nem kis bankok. A nagy kérdés, hogy ezeknek a felvásárlását egy másik Magyarországon maradni kívánó külföldi bank fogja végigvinni, vagy adott esetben az OTP, vagy adott esetben, mondjuk a Fejlesztési Bank, hogy azt is egy magyar bank közé soroljam, tehát ez jelentősen befolyásolja ezt a kérdést. Én szerintem ez az 50 százalék fölötti magyar bankarány, ez könnyen létrejöhet a következő években.

Gondolkodik bankvásárláson itthon?

Természetesen.

Kivonuló bankra pályázik?

Kivonuló bankra pályázom.

Hol tartanak a tárgyalások, ha vannak egyáltalán?

Van, ahol már ajánlatot tettünk, nem kötelező, de írásos ajánlatot. Van, ahol az utolsó tárgyalásos fázisban vagyunk. A mi esetünket nehezíti, hogy mindig egy nagyon konzervatív bank voltunk, és ennek megfelelően az árazásnál is elég konzervatívan jártunk el, figyelembe vettük az összes lehetséges kockázatot, így lehet, hogy az általunk ajánlott ár az majd nem lesz megfelelő.

Kötelességszerűen tettek ajánlatot? Ha jól érzem, akkor többre is, nemcsak egyre.

Egyre tettünk ajánlatot, és még eggyel nagyon komolyan tárgyalunk.

Ezek mikorra zárulhatnak le?

Szerintem ezeknek a kimenete három-négy hónap.És látják a szabályozói környezetet három-négy hónapra előre, hogy jó üzletet fognak kötni? Ezek Magyarországon gyorsan szoktak változni.

Én nem gondolom, hogy a szabályozói környezet a következő hónapokban jelentősen változna. Természetesen most, amikor fölmerült esetlegesen újra a bankadó emelése, ez minket is elgondolkodtatott. Ez eggyel több tényező, amit az árazásnál figyelembe kell vennünk.

De ilyenkor, most, hogy a kormány azt mondja, hogy az egyenlegjavító intézkedésekkel lezárták a megszorítások politikáját és az Európai Uniónak való megfelelést, ezt el lehet felejteni? A bankadó emelését?

Én nem felejtem el teljesen, mert a levegőben azért ott van, de a mi számításaink is azt mutatják, hogy nem kell a különböző szektorális adókat növelni ahhoz, hogy az Európai Unió által megkívánt célszámok deficitügyben teljesüljenek. És megmondom őszintén, inkább ezeknek az adóknak a csökkenésére számítok, mert ezek nagyon fontosak voltak a költségvetés szanálásához, de azt gondolom, hogy hosszú távon ezek kimondottan növekedésellenes adók, amelyeken kell változtatni, mert egyébként nem lesz tartós növekedés, és akkor hiába volt a költségvetési konszolidáció, az nem lesz tartósan fenntartható.

Az ön ismeretei szerint ezek a szektorális különadók mikor jutnak el az Európai Unió szintjére? Mert volt egy ilyen tárgyalási állapot, amikor azt mondták, hogy akkorák lesznek, mint az unióban. Ha ott nulla, akkor itt is.

Igen, erről tárgyaltunk, hiszen az európai uniós átlaghoz képest a magyar bankadó tizenötszörös, de van olyan ország, amely bankadójához viszonyítva negyvenszeres a magyar bankadó mértéke, és hát azért tartósan nem tartható fenn, mert akkor azért előbb-utóbb azok a bankok, amelyek veszteséget realizálnak, azok el fogják hagyni Magyarországot. És van még egy fontos szempont, hogy a bankadót a 2009-es mérlegfőösszeg alapján fizetik a bankok, miközben mindenkinek vagy többségének, a külföldi banknak csökkent a mérlegfőösszege. Ez azt jelenti, hogy mérlegfőösszeg-arányosan nőtt az adóterhelés. Na most azt azért tudni kell, hogy a külföldi bankok 40 milliárd eurót hoztak be az elmúlt évtizedben Magyarországra, ennyivel refinanszírozták az anyabankok a leánybankokat. Ennek több mint felét, ha jól tudom, már visszafizették a leánybankok. És ha itt a jövedelmezőség feltételei nem teremnek meg, akkor azt gondolom, hogy amikor ezek az összegek visszafizetésre kerülnek, akkor a bankoknak semmi okuk nem lesz tovább itt tartózkodni.

Ez baj?

Ez baj lenne, mert a növekedéshez finanszírozási forrásokra van szükség. A külföldi tulajdonnal nem rendelkező bankoknak a külföldi tőkekibocsátási képessége, most értem a tőke alatt a kötvényeket is, az nem olyan, amivel finanszírozni lehetne hosszú távon egy növekvő magyar gazdaságot, már csak azért sem, mert említettem ezt a hitel-betét mutatót, ami azt mutatja, hogy a betétnek hány százaléka került kifinanszírozásra. Itt azért Magyarországon, akár az OTP esetében, ez az arány 138 százalék volt, ez azt jelenti, hogy betéteken túl még a hitelek 38 százalékát különböző, elsősorban külföldön kibocsátott kötvényekkel finanszíroztuk. Az új szabályozások miatt, és a 2008-as tapasztalatok alapján az OTP jelenlegi hitel-betét mutatója az közel 100 százalék alatt van. Még egyszer nem szeretném én sem megélni, mint bankvezető, azt a 2008-as októberi állapotot, amikor egyik napról a másikra, estéről reggelre, inkább így mondanám, nemhogy kötvényt nem lehetett kibocsátani, magyar kötvényt, de még forintért sem lehetett eurót csinálni vagy forintért svájci frankot. Ilyenkor pedig ezek a betétek fölötti kötvények lejárata ketyeg, és ahogy ketyeg, az ember egyre kétségbeesettebb, hogy na, akkor honnét teremti elő a devizát. Úgyhogy szerencsére ezt mi elég jól menedzseltük, meg kicsit talán korábban is készültünk erre a válságra, mint mások, egy fél-háromnegyed évvel korábban, tehát ilyen szempontból jobb helyzetben voltunk, de egy növekvő gazdaság esetén sem szeretnék egy 115-120 százaléknál a jövőben magasabb hitel-betét mutatót látni a bankcsoportban.

Jövőbeni válsághelyzetekre teljesen felkészült a válság tanulságai alapján az OTP?

Én azt gondolom, hogy az OTP soha nem volt olyan erős, mint most. Dupla a tőkeerőnk, mint ami szükséges a jövőbeni szigorú szabályozás betartásához, és hatmilliárd eurónak megfelelő likviditási tartalékkal rendelkezünk. Változtattunk a külföldi leánybankok refinanszírozásán is, minden leánybanknak a növekedését saját forrásból kell finanszírozni, akár betétgyűjtésből, vagy akár az általa történő kötvény-kibocsátásból.

Milyennek látja a magyar bankrendszeren belüli versenyt? A jegybankelnök azt mondja, hogy ezen még nagyon sokat kell fejleszteni.

Ez nem így van, ezt szerintem Matolcsy úr rosszul ítéli meg. A magyar bankszektor, állítom, hogy Európa egyik legkompetitívebb, legnagyobb versennyel rendelkező bankszektora. Én nem mondom azt, hogy most a válságot követően ez a verseny nem lassul, de ennek több oka van. Egyrészt, hogy nem egy növekedés fázisában vagyunk, hanem nagyon kevés a hiteligény, tehát itt félreértés van, amikor azt gondolják, hogy csak arról van szó, hogy az új szabályozásoknak megfelelni készülő anyabankok miatt kevesebb ma Magyarországon a finanszírozás, ez is benne van. De legalább ugyanakkora szerepe van annak, ahogy említettem, hogy a hiteligény, az sokkal kisebb, akár a vállalkozások részéről, akár a lakosság részéről, és akkor ott van, hogy akik pedig hitelt akarnak fölvenni, azok nagyon gyakran olyan gazdasági helyzetben, állapotban vannak, hogy nem finanszírozhatók.

Azt mi mutatja meg, hogy a lakossági vagy a vállalati piacon mennyire versengő egy piac? Mit kell figyelni, ha valaki meg akarja ezt ítélni?

Én azt látom, hogy amikor igazán komoly verseny van, akkor a bankok az árazásra, a szolgáltatások színvonalára sokkal jobban odafigyelnek. Nincs egy mutató, legalábbis én nem tudok róla. És azért ez a helyzet fennáll, hiszen folyamatosan fejleszteni kell a szolgáltatásainkat. Nem akarom kimondani, hogy miről döntöttünk az elmúlt heti menedzsment meetingen, de egy olyan új szolgáltatás bevezetéséről, ami szerintem formabontó lesz, és nagy sikere lesz a lakosságnál, és sok pénzbe kerül fejleszteni.

De miért nem akarja elmondani?

Azért, mert akkor esetleg a versenytársaink felébrednek, és ugyanezt megpróbálják utánozni.

Azt is mondta a jegybankelnök, hogy bebetonozott, monopol pozíciók vannak a magyar bankrendszerben, amelyeket föl kell törni. Lát ilyet?

Nem látok ilyet, mert ahhoz az kellene, hogy ötven százalék fölötti piaci részesedéssel rendelkezzenek bankok, vagy kizárólagos piaci szerepük legyen bizonyos ágazatokban, termékekben. Én azt gondolom, hogy nincs olyan szegmense a banki üzletnek, ahol valaki azt mondhatja, hogy monopolhelyzeten van, kényelmesen üldögélhet, nem kell fejleszteni, nem kell odafigyelni az árazására, mert úgysem tudják a többiek elvenni az ügyfeleit.

Önkormányzati rendszerben sem? A munkabérek kifizetésén semmilyen területen nincs egy nagy szereplő?

Az önkormányzati piacon mi nagy szereplők vagyunk, de szabadon mehetnek az önkormányzatok akárhová. A hitelezési oldalon ez már nem is igaz, mert ott sokkal kisebb a piaci részesedésünk, mint például számlavezetési területen folyó munkabér-átutalásnál a jegybank, a Bankfelügyelet nyomására a bankszektor már évekkel ezelőtt nagyon könnyűvé tette a bankok közötti átjárhatóságot. Nem mondom azt, és félreértés ne legyen, nem szeretném, ha úgy tűnne, mintha védekeznék, hogy az OTP-nek kevés ügyfele van, vagy nem élvez valamifajta előnyös szerepet például a kártyapiacon, a lakossági átutalások piacán. De ennek nem az az oka, hogy bárki bármilyen kedvező feltételt biztosított az OTP-nek, hanem az, hogy időben ébredtünk, akkor kezdtünk el nagyon sokat fejleszteni, amikor a többiek még csak vállalati hitelezéssel akartak foglalkozni. Mire a többi bank belépett a lakossági piacra, addig az OTP korszerű szolgáltatásokkal rendelkezett, és állítom ma is, hogy az OTP-nek a hagyományos területei, legyen a folyószámla, de ha nézem az új banki termékeket, mint például mobil banking vagy internet banking, ott van az élvonalban, vagy talán a legjobb is Magyarországon. Tehát nem azért van itt az ügyfél, mert ide van ragasztva és nem tud elmenni, hanem mert nem akar elmenni, mert elégedett a szolgáltatásokkal.

A jegybank elnök még egy területen lát tennivalót, ez pedig az, hogy szerinte Magyarország nagyságrenddel magasabb költséggel jut pénzhez és külföldi forráshoz is. A pénz alatt nyilván a hitelt értik. Lát nagyságrendi különbséget versenytársainkhoz képest?

Magasabb kockázati felárat kellett Magyarországnak fizetnie, mint a környező országoknak. Ha a kockázati felár magas az ország számára, akkor magas az országban szereplő bankok számára is. Mindez megdrágítja a felvett hiteleket vagy kibocsátott kötvényeket.

Még egy kérdés a kormány gazdaságpolitikájáról. A keleti nyitás politikáját hirdették meg. Az OTP már jó korán nyitott kelet felé, vannak keleten leánybankjaik. Jó ötletnek tartja a kormány részéről ezt a nyitást?

Minden olyan nyitás, ami bővíti egy kormány, egy vállalat mozgásterét, az jó ötlet, és látható, hogy a növekedés motorja, az nem Európa lesz, hanem inkább a keleti országok. Meggyőződésem, hogy amennyire felül volt értékelve 2008 előtt ez a régió, a mi régiónk és tőlünk keletre, annyira alul van most értékelve és itt sokkal nagyobb növekedés várható. Ha csak azt nézzük, ahol az OTP jelen van, azokban az országokban közel 3 százalékos növekedés várható ebben az évben, tehát több lehetőséget kínálnak, és akkor még nem beszéltem a távol-keletről, Kína, Vietnam, ahol várhatóan a következő évtizedekben magasabb lesz a gazdasági növekedés, mint Európában.

Nem ártana ott egy jó magyar bank. Vietnam esetében egyszer már tervezte, hogy ott vásárolnak.

Elindultak tárgyalások, azután félbeszakadtak. Azért tudunk nehezen vásárolni, mert igazából azt a hibát, amit egyébként elkövettünk korábban, hogy vettünk kis piaci részesedéssel rendelkező bankot is különböző országokban, azt nem kívánjuk elkövetni, tehát csak megfelelő piaci részesedéssel rendelkező bankot szeretnénk venni, azt meg nehéz találni. De keressük Kínában is a lehetőséget, és azokban az országokon is, ahol egyébként jelen vagyunk.

Vásárláson gondolkodnak vagy az egyenlők egyesülése elvén? Valamiféle fúzió is képben van?

Minden szóba jöhet, egy dolog nem jöhet szóba, hogy nem mi kontrolláljuk a többséget.

A többség az 51 + 1 szavazat?

51 százalék. Nyilván a helyi társasági szabályok közrejátszanak abban, hogy milyen százalékhoz ragaszkodunk, de az 51 a minimum.Azt mondta, hogy találni nehéz olyan bankot, amelyiknek nagy is a piaci részesedése. Találni vagy kifizetni nehéz?

Azt gondolom, hogy egy olyan bankot, mondjuk Vietnamban, aminek 8-10 százalék körül van a piaci részesedése, ki tudnánk fizetni.

És az már elég piaci részesedés?

Az már elég, bőven.

És Kínában?

Kína, az egy más helyzet, ott Kínában nagynak lenni egy tartományban, már az is egy óriási dolog, hiszen egy tartomány, az Vietnam vagy Németország méretű.

De tartományi bankban gondolkodnak, 51 százalékot vásárolni több kínai tartományi bankban?

Igen, de Kínában sok minden fölmerülhet. Fölmerülhet az is, hogy nem vásárolunk, hanem bankot alapítunk, speciális termékkel. Ez látszólag ellentmond ugyan, hogy kis bankot nem veszünk, de egyébként nulláról meg elindulunk, csak ugye, amikor valaki bankot vesz, akkor örökli a problémáit is a banknak meg az előnyeit is a banknak, és általában egy kis banknak több a problémája, és több gond van utána a menedzselésével. Egy bankot viszont nulláról felépíteni, hogyha az ember biztos abban, hogy olyan terméket tud a piacra bocsátani, ami után van kereslet, akkor azt könnyebb megtenni és kisebb kockázat. Van ilyen termékünk, például a fogyasztási hitel, amiben Oroszországban második helyen vagyunk, elindultunk Ukrajnában, nagyon sikeresek vagyunk, elindultunk Romániában, Szerbiában, Szlovákiában, tehát úgy tűnik, hogy van egy olyan termék és ennek megfelelő kockázatkezelés technológia, ami több országban bizonyította már, hogy viszonylag gyorsan képes jelentős piaci részesedésre szert tenni.

Kínában tehát fogyasztási hitel alapú bankot terveznek?

Most ez van a fejünkben.

A jegybanki hitelprogramtól mit vár rövidtávon, középtávon?

Az egy nagy kérdés, hogy milyen feltételek mellett megy majd tovább ez a hitelprogram vagy megy-e tovább, még nem jutottunk zöldágra, itt folynak egyeztetések. Én egy jó kezdeményezésnek tartom ezt. Mindenképpen elősegíti a kisvállalati szektor finanszírozását, főleg akkor, ha ehhez egy biztosítás is kapcsolódik, mert legtöbbször a kisvállalkozások problémája a biztosítéknak a hiánya.

Lát további feladatot a 90 napon túli késedelmes lakossági hiteleknél? Mert a kormány új eszközöket, úgy tűnik, nem kíván bevetni.

Én azt gondolom, hogy az árfolyamgátba való belépés, az talán gyorsulni fog még, vagy nőni fog, inkább így mondanám, a jelenlegihez képest, hiszen van egy ilyen tendencia, mi is ezt látjuk. Itt a probléma az, hogy a 90 napon túli adósok nem léphetnek be a 90 napos lejárt követelésre, hitellel rendelkező adósok nem léphetnek be az árfolyamgátba, és itt a bankszektor tud segíteni azokon, akik egy-két-három hónap késedelemmel rendelkeznek, de aki már adott esetben egy-két éve nem fizeti a hitelt, arra nehezebb megoldást találni. Én azt gondolom, hogy ha lehetne esetleg még ezekre egy másfajta kezelési módot találni, de itt elsősorban az adósoknak kellene eltüntetni a bankokkal közösen a meglévő, lejárt hiteleiket, és utána belépni az árfolyamgátba, és hát nagyon sokan vannak, akik egyébként igénybe vehették volna az árfolyamgátat, és nem léptek be.

Ezt mivel magyarázza? Egy időben a csapból is ez folyt. A Bankszövetség azt mondta, a kormány azt mondta, senki nem mondta, hogy rossz, és mégis kevesen léptek be.

Nem olyan egyszerű megérteni pénzügyi terminológiákkal nem nagyon foglalkozó embernek, ez az egyik. Mások ösztönösen féltek attól, hogy halmozódik esetleg a követelés, még ha ugye a gyűjtőszámlán a kamatot nem kell fizetni, mert a bank és az állam vállalja, de ezzel együtt volt egy ilyen félelem. Másrészt meg volt egy olyan kommunikáció, ami bírálta a bankokat a devizahitelekkel kapcsolatos üzletpolitikájukért, és volt olyan sugallata ezeknek, hogy majd lesz még megoldás, és szerintem nem kevesen vártak arra, hogy hátha jön még egy másfajta megoldás, ami kedvezőbb lehet, mint az árfolyamgát.

Ezt nem próbálta meg egyszer sem elmagyarázni politikus ismerőseinek, hogyha ezt mondják, akkor kevesen fognak belépni, és az problémás lesz?

Hát magyarázni lehet, de ami politikailag hasznos, ők úgyis azt mondják.

Nem tart a jövőtől, mint az ország egyik legnagyobb agrárvállalkozója? Mert a földtörvény készül, csak lassacskán.

Van egy változata a földtörvénynek, amit ismerek, ami 1200 hektárban, illetve állattenyésztés esetén 1800 hektárban maximálja azt a földterületet, amin gazdálkodni lehet. Én összességében inkább, mint élelmiszeriparos félek a földtörvénytől, mégpedig azért, mert az élelmiszeripar két szegmensében, a húsiparban és a tejiparban az állattenyésztés, alapanyag-termelési szempontból meghatározó. A tejtermelés 90 százaléka a nagyüzemi gazdaságok kezében van, ők állítják elő a 90 százalékát a tejnek, amit később a feldolgozók felhasználnak, és gazdaságosan tejet előállítani csak nagyüzemben lehet, ez a véleményem. A másik a sertésállomány, ott 70 százalékát szintén nagyüzemek állítják elő a sertésnek, és azok tudják hatékonyan előállítani, mert azért azt látni kell, ha valaki 1 euró 5-10 centnél drágábban állít elő egy kilogramm élő súlyt, akkor az már drágább, mint az európai átlag. A feldolgozóknak gyakorlatilag nem éri meg a drágán előállított sertést az önköltség fölött megvenni, egyszerűbb importálni, mert egyébként, ha állandóan drága sertést vennének csak azért, hogy magyar legyen a sertés, akkor végül nem lenne élelmiszeripar, mert nem tudnák eladni a termékeiket. Nagyon sok fejlesztés történt az elmúlt években, többek között EU-s támogatásokból, és ahogy most látjuk, a fejlesztések egy részét végző gazdaságok nem fogják tudni megtartani azt a földterületet, ami az állatállomány gazdaságos tenyésztéséhez, fenntartásához szükséges. Például a szarvasmarhatartás nagyüzemi méretekben nem képzelhető úgy el, hogy messziről kell odavinni a takarmányt, hiszen akkora a takarmányigény, azt a közelben kell megtermelni. Ha viszont tudja a közelben lévő termelő, mert az nem a szarvasmarha-tenyésztő tulajdonában van a föld, ha tudja, hogy milyen kényszerhelyzetben van a tejgazdasággal foglalkozó, akkor veszélyeztetheti a szarvasmarha-tenyésztésnek a jövedelmezőségét. Tehát az én félelmem ebben van, és mert egyébként az, hogy a növénytermesztés az 1200 hektáron megy vagy 5000 hektáron, meggyőződésem, hogy 5000 hektáron jövedelmezőbb, de 1200 hektáron is lehet jövedelmezően csinálni. De állattenyésztést, korszerű nagy telepek fenntartását kis méretekben nem lehet megcsinálni. És hozzáteszem, mert én nem vagyok érintett, ugye a dalmandi gazdaságomnak még 38 éve van hátra.

Amíg lejár a bérleti szerződés.

Amíg lejár a fölbérletem, Bólynak pedig 16 éve, de amit mi csinálunk, szerintem, az modell értékű olyan értelemben, hogy olyan sertést adunk ki hízlalásra, amelyiknek olyan a genetikája, hogy képes a takarmányt jól hasznosítani.
Ezt a takarmányt kikísérleteztük, és valóban saját sertéseinken látjuk, hogy megfelelően hasznosul és hatékonyan növeli az állat súlyát, adunk hozzá egészségügyi ellenőrzést és adunk mellé egy szerződést is, hogy fölvásároljuk a sertést, és úgy, hogy bárhogy alakul a piac, legyen valamilyen haszna a tenyésztőnek. Tehát így több mint száz termelőt, kisebb-nagyobb termelőt már integrálunk, akik megfelelő jövedelemhez jutnak, elégedettek, és ezt kellene inkább erőltetni a nagyüzemeknél, hogy az integráció történjen meg, de ez legtöbb nagyüzem esetében egy ésszerű út, amit követnek.

Megpróbálják valamilyen érdekképviseleti úton, vagy akár személyes lobbizással elérni, hogy a törvényalkotás során erre jobban figyeljenek?

Én ezt sok helyen elmondtam, és engem is érint olyan értelemben, hogyha én azt látom, hogy veszélyben lesz Magyarországon a sertéshús-ellátás, mármint a feldolgozók ellátása. A tejipar esetében a tejmennyiség csökken, miközben egyébként éppen a tejkvóták megszüntetésével várhatóan majd Észak-Európában vagy tőlünk északra nőni fog a tejtermelés, akkor itt nagyon meg kell gondolni, hogy bárki egy fillért is betegyen az előbb említett ágazatokba, mert majd nem fog hozzájutni alapanyagokhoz elegendő mennyiségben vagy versenyképes áron.

Milyen javaslatai vannak, hogy például a húsiparban, sertéshús ágazatban fellelhető feketegazdaságot csökkenteni lehessen, mert ott csak becslések vannak, de azok brutálisak.

A feketegazdaság ezekben az ágazatokban valahol 40 százalék körül lehet, és a feketegazdasággal nemcsak az a baj, hogy onnan nem fizetik be az adót, hanem az is baj, hogy tönkreteszi azokat a feldolgozókat, akik egyébként a törvények betartásával működnek. Ha meggondolja, akkor egy feketén vágott sertésnél nem kell kifizetni az állatorvosi költségeket, nem kell kifizetni adott esetben a munkabérek után járó közterheket, nem kell kifizetni az áfát az értékesítéskor, tehát eleve már árban is egy 30-40 százalékos előnnyel tud minimum indulni. Azt sem értem, hogyan lehet az, hogy nagykereskedelmi láncok vásárolnak egy-két-három napja vagy hete alakult közvetítő cégektől, akik nyilvánvalóan akkor tudnak olcsóbban ajánlani terméket eladásra, a feldolgozónál olcsóbban ajánlani terméket, hogyha ott közben valamifajta adóvisszaélést követtek el. Tehát alapvető létfontosságú lenne az élelmiszeripar szempontjából az áfa csökkentése, hiszen Európában a legmagasabb a forgalmi adó Magyarországon, az átlag 5 és 10 százalék között van, mint nálunk 27 százalék. És hát időlegesen pedig megoldást jelentene a fordított áfa bevezetése. Hozzáteszem, hogy a feketegazdaság elleni harcnak vagy eredményeknek a legnagyobb nyertese a költségvetés lenne. Meggyőződésem, hogy egy csomó megszorító intézkedésre nem lenne szükség és lehetőség lenne az adók csökkentésére is, ha a feketegazdaságban eltűnő 1000 és 2000 milliárd forint közötti összeg, az a költségvetésben landolna.

Kevés időnk maradt a labdarúgásra. Igaz, hogy a női foci lesz a fő csapásirány a következő időszakban?

Igen, a legfontosabb témára maradt majdnem a legkevesebb idő. Inkább úgy mondanám, hogy új irány, mert egyébként azok az irányok, amit eddig követtünk, a Bozsik-program például vagy az amatőr csapatok támogatása, amire az állami támogatásoknak a 95 százalékát használjuk fel, illetve a pályaépítések, ezek továbbra is folytatódni fognak, azonban az elmúlt években nyilván mindennel nem tudtunk foglalkozni kellő hatékonysággal. A női foci kevés figyelmet kapott, márpedig a női foci, ezt mutatják a felmérések, egyre népszerűbb a világon, Európában is, és az, hogy a női foci mennyire fejlődik, ez kihat a férfifutballra is. Egyértelmű, hogy ahol a mama focizik, ott nagyobb valószínűséggel fog a gyermek is focizni, mert hiszen van érdeklődés a családban iránta, és mégiscsak a mama befolyásolja leginkább a gyerekeket. És nem beszélve arról, hogy ahhoz, hogy teltházas stadionokat lássunk, szükség van a nőkre, a családokra és nyilván egy focizó hölgy, aki később családanya lesz, nyilvánvalóan előbb megjelenik a stadionban a gyerekeivel, mint az, aki soha nem rúgott labdába.

És akkor emellé jön a szabadidős foci fejlesztése?

Igen. A mi számításaink szerint egy napfényes hétvégén egymillió ember focizik. Ez nem az MLSZ versenyrendszerében csak, hanem iskolabajnokságon, veteránok, így tovább. Tehát van egy hatalmas bázisa a futballnak. Ez a bázis nem rendelkezett megfelelő infrastruktúrával az elmúlt időben, hiszen folyamatosan csökkent a pályák száma. Az elmúlt év volt az első Magyarországon, az elmúlt húsz évben, amikor a pályák száma növekedett, tehát ennek biztosítunk terepet. Másrészt az amatőr futballnál felmértük 2000 pálya állapotát, és 2000 klubból most ebben az évben mintegy 670 kap támogatást, hogy felújítsa a gyepet, az öltözőt, tehát hogy legyen tere vidéken is a kisebb falvakban is a futballnak. És nagyon fontos dolog, hogy körülbelül 8200 sportegyesület van, akinél a versenyeztetés költségének 90 százalékát az MLSZ átvállalja. A versenyeztetési költség, a bíróknak a díja, a nevelési díj, így tovább. És ennek az eredménye az, hogy növekszik a kluboknak a száma, és olyan helyeken alakulnak újra csapatok, ahol húsz évvel ezelőtt részt vettek a megyei bajnokság valamelyik osztályában, csak nem bírták a költségeket, és most újra kezdődik a foci. Tehát azt gondolom, hogy az amatőr futball és az ifjúsági futball terén jó úton járunk. Én jó színvonalúnak minősítem az utánpótlás elitképzését is. Ez az év lesz az első, amikor minden akadémiáról kikerülnek felnőtt korú játékosok, tehát látható lesz, hogy egyre több tehetség lesz a magyar pályákon vagy kiváló, jól képzett játékos, és azt gondolom, ebben mindig viták vannak, de szerintem hazudik az, aki azt mondja, hogy a magyar bajnokság színvonala nem javul, igenis javult a magyar bajnokság színvonala. Ha csak a vasárnapi két meccset nézzük, amit a tévé közvetített, az bármelyik európai bajnokságban megállná a helyét, és látható az, hogy van érdeklődés, mert ha nincsenek is teli a stadionok, de a magyar televíziónak a legnézettebb műsora a magyar NB1.

És mikor lesz olyan üzlet a magyar foci, amibe az OTP-elnök akkor is befektetne, ha nem ő volna az MLSZ elnöke?

A magyar fociba, ha nem lennék az MLSZ elnöke, akkor befektetnék.

Akkor is befektetne?

Igen. Tehát én azt gondolom, hogy ennek van jövője. Más kérdés, hogy még van teendőnk, de a versenyrendszer módosításával, azt gondolom, sikerült egy olyan keretet teremteni, hogy nem két NB II-es csoport van, hanem egy, ahol a fiatalok, akiket az akadémián kiképeznek, ha nem tudnak beférni az első csapatba, akkor ott tudnak játszani, kölcsönadják őket. Ha pedig az NB3-at nézzük, ott a hat csoportot háromra csökkentettük, és ott is emelkedett a színvonal. Ennek előbb-utóbb látszani fog az eredménye a nemzetközi kupákban is. Kérdezte ma valaki tőlem, hogy miben mérem én, hogy emelkedett a színvonal a mérkőzéseken? Én azt mondom, hogy egyelőre, amit látok és amit megítélek, hogy izgulok egy meccsen, meg gyorsabb a játék, így tovább. De igazából majd mérni azon lehet természetesen, hogy a nemzetközi kupákban tudunk-e jobban szerepelni, mint eddig.