Bardóczi Sándor a Blaha Lujza tér átadása kapcsán Facebook-posztján emlékeztet, hogy több mint 500 napos kivitelezés után készültek el, még az előző ciklusban kezdték el terveztetni, de átnyúlt a tervezés erre a ciklusra is és itt számtalan korrekció történt.

Érték krikikák a kevés fát, illetve hogy csenevészek, erről is szó esik a bejegyzésben.

14 pontban összegzi az észrevételeit.

Azt írja többek között, hogy „kevesebb lett a kivágott fa, három olyan véleményes fát is megtartott a terv, amit tisztán szakmai alapon talán jobb lett volna kivágni, de egy lassan növő új telepítésnél nagyon fontos az érzelmi és klimatikus szempont, hogy addig is maradjon árnyék a téren, amíg mindenki elhiszi, hogy az új fák megnőnek majd.”

Elengedték a „kék fa” koncepciót, ami tulajdonképpen ideiglenesen fákat ültetett volna olyan helyekre, ahonnan aztán meg ki kell őket vágni a további munkálatok miatt.

Nem bővítették az aluljárót, csak szigetelték költségmegtakarításból.

A tér déli oldalára került a köz-wc (nem pedig az aluljáróba vagy a nem megvalósított szolgáltatóházba).

„Mindenhova fa került. Korábban elképzelhetetlen helyekre is.” Ráadásul a tér közepén a kiskockakő-burkolat teljesen vízáteresztő.

„Ez lesz a belváros legnagyobb alapterületű természetes légkondicionálója.

47 fa áll a burkolatban a Stockholm Faültési Rendszerrel a felszín alatt, olyan helyeken is, ahol egykor a Nemzeti alapozása volt. Komoly szakmai kihívás ide jól fát ültetni. Nem mellesleg egy monitorozható szivacsváros példa született.”

Felszíni zebrák létesültek.

„16 fát kellett kivágni mert vagy egy cserére szoruló közműre sikerült anno ráültetni, vagy pedig az elmúlt 60 év alatt annyira ráment az egészségére a város, hogy meg voltak számolva az évei / napjai. Ezeket mindenki siratja. Mi is.”

Kilenc fát tudtak megmenteni, hozzájuk érkezett 80 új fa, de „nem nőnek parancsra, de még soha senki nem gondoskodott arról a belvárosban korábban, hogy ilyen jó termőhelyre kerüljenek, automatán legyen öntözve és a gyökereik össze tudjanak kapcsolódni. A belvárosi fák többek között eme kapcsolathiány miatt szenvednek: nem tudják egymást segíteni, nincs talajélet és mikrobiológia, ami egyenes út a gyors leromlás felé.”

A Corvin megnyitása után akár negyedmillió ember vághat át a téren becsléseik szerint, ide nem lehet parkot építeni, így is több mint ezer négyzetméter zöldfelület jött létre. „A tájépítészeti alkotások nem az átadás pillanatában néznek ki a legjobban. Ezt szokni kell mindenkinek.”

„Az üzempróba után benne van a pakliban, hogy ott esetleg átalakítani kell. Ezt a kivitelező garanciában teszi meg. Ez a növényekre is igaz. Azok akkor vannak készen, ha megeredtek, s ehhez a fák esetében 3 évre van szükség.”

A teljes poszt: