Egy régi mondás szerint, ahányadik nyaki csigolya tört, annyi napig éltek a sérültek műtét nélkül. A korszerű idegsebészet és a rehabilitáció, az intenzív ellátás, valamint a társszakmák fejlődésével mára azonban egyre több beteg marad életben - emelte ki az InfoRádiónak nyilatkozó Turcsányi István.

Magyarországon a nyaki csigolyasérültek száma évente 60-70 fő. Esetükben a rehabilitáció során a felső végtagon néhány izom működése visszatérhet, erre alapozva pedig eredményre vezethet felső végtagi funkciójavító műtéteket végrehajtani a betegeken. Hasonló operációt 1958-ban, a világon az elsők között Budapesten Manninger Jenő professzor, majd a 70-es években az Országos Rehabilitációs Intézetben Molnár Ferenc végzett, 2002-től kezdődően pedig Nyíregyházán – Jan Fridén svéd professzor közreműködésével – hajtanak végre.

Turcsányi István elmondta,

az a cél, hogy a lehető legtöbb funkciót, mint a könyöknyújtás, fogás és elengedés képességét visszaadják a betegeknek.

A főorvos úgy látja, miután évente legfeljebb 10-15 beavatkozásra kerül sor az országban, nem lenne értelme ezeket a műtéteket más és más egészségügyi centrumokban végrehajtani, ráadásul az izmok legoptimálisabb helyzetbe hozatalához tapasztalatra és főként egy tapasztalt kézsebész vezetésére van szükség, ami a Jósa András Oktatókórházban adott.

Sajnos azonban sokan nem tudnak erről a lehetőségről – tette hozzá Turcsányi István. Nagyon sokat kellene tennie a társszakmáknak, egymással kooperálni, hogy a rehabilitációs és háziorvosok tudjanak arról, hogy

a nyaki gerincvelősérülteknél nem az a végállomás, hogy megoperálják a nyakukat, és legfeljebb integetni lesznek képesek a kezükkel.

Mert lehetőségük nyílhat arra is akár, hogy aktívan, saját maguk tudják megfogni például a kést, villát, kanalat, esetleg, hogy autót vezessenek. Az ortopéd főorvos azt is elárulta: a végtagi funkciójavító műtétek a társadalombiztosítás által támogatott beavatkozások.