A neandervölgyi embernek rövidebb volt az alsó lábszára, mint a modern emberé. A kutatók a lábfelépítésnek ezt a sajátosságát eddig hátrányként értékelték, úgy vélve, hogy a neandervölgyi embernek több lépést kellett megtennie egy adott táv leküzdésére, mint a hosszabb alsó végtagokkal rendelkező Homo sapiensnek - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.

A Johns Hopkins Egyetem kutatói viszont abból indultak ki, hogy a neandervölgyi ember idején, a 200 ezer és 40 ezer évvel ezelőtti időszakban, Európa és Nyugat-Ázsia éghajlata igen kedvezőtlen volt. A hideg klíma viszont zömökebb testfelépítést eredményezett, hiszen így kisebb a szervezet hővesztesége. Ezzel szemben a modern ember sokkal melegebb éghajlatú időszakban élt, így kisebb gondot jelentett számára a hőveszteség.

Másrészt a neandervölgyi ember jobbára hegyvidéken telepedett meg. A Johns Hopkins Egyetem kutatói matematikai modell segítségével, amelyben az alsó végtagok hossza és az emelkedő szöge szerepelt, arra a következtetésre jutottak, hogy a neandervölgyi ember lábfelépítése megkönnyítette számukra a hegymászást.

"Tehermentesítette a lábakat az emelkedőkön" - hangsúlyozta Christopher Ruff kutató.

Magyarázata szerint minél rövidebb az alsó lábszár a testmagassághoz viszonyítva, annál nagyobb lépések tehetők meg az emelkedőkön, mivel nem kell oly mértékben behajlítani a térdeket és annyira meghajlítani a törzset.

A Johns Hopkins Egyetem kutatói elemezték a tülkösszarvú félék (Bovidae) végtagarányait is, összevetve az adatokat élőhelyeik sajátosságaival. Vizsgálataikban szerepeltek hegyvidéken és síkságon élő antilopok, gazellák, kecskék, juhok, és arra a következtetésre jutottak, hogy még azonos éghajlatú területen élő fajok esetében is rövidebb a hegyvidéken élő állatok alsó lábszárának hossza, mint síkságon élő társaiké.