Egy napokban megjelent akadémiai kutatás szerint a mostani középiskolások alig 39 százaléka szeretne Magyarországon élni, 31 százalékuk még nem döntött, de 30 százalék inkább külföldön telepedne le. Az egyetemisták körében valamivel kevesebb az elvágyódók aránya, de minden ötödik még közülük is külföldön képzeli el jövőjét.

Tartsunk-e tömeges elvándorlástól a jövőben? Az eredményt önmagában nehéz értékelni, főleg az Eurobarométer nemzetközi mobilitással kapcsolatos felmérése ismeretében. Eszerint a magyarok fele ugyan úgy gondolja, hogy külföldön jóval kedvezőbbek a munkafeltételek, vagyis elvágyódik itthonról, mégis egyedül az olaszok között vannak többen (95 százalék), aki még soha nem élt, illetve dolgozott külföldön. A magyarok körében ez az arány 94 százalék.

Fordíthatnák ezt egyszerűen úgy is, hogy a magyarok csak panaszkodni tudnak, kockázatvállalásra azonban már nem hajlandóak, lehetséges azonban egyéb racionális magyarázat is a fenti jelenségre. Lássuk, más nemzetek mennyire mobilak hozzánk képest!

A szomszéd fűje mindig zöldebb

A lakosság körében készített felmérésre 2009. szeptember 13. és október 9. között került sor. Alapvetően az európaiak pozitív jelenségként tekintenek a mobilitásra, amely elősegíti az integrációt, a gazdasági fejlődést és karrier szempontjából is előnyös, azonban a családalapítás, illetve összetartás szempontjából már nem tartják előnyösnek a külföldre költözést.

A fent felsorolt számos vélt előny ellenére a válaszadók alig több mint tíz százaléka élt és dolgozott valójában külföldön, 41 százaléknak van olyan rokona, vagy ismerőse, aki élt és dolgozott már hazájától távol, amitől nagyobb eséllyel gondolkodnak el ők maguk is azon, hogy szerencsét próbáljanak.

Az európaiak körülbelül harmada gondolja úgy, hogy más országban könnyebben találna munkát, mint hazájában, ennek megfelelően majdnem minden ötödik (17 százalék) úgy is gondolja, hogy szerencsét próbál majd külföldön, zömében abban a reményben, hogy le is telepedik majd az adott országban. A legkedveltebb célországok közé az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Ausztrália tartoznak, de minden tizedik válaszadó Spanyolországot, illetve Németországot nevezte meg úti céljának. A megkérdezettek ötöde egyéb országokat sorolt fel Thaiföldtől, Oroszországon, Japánon át, egészen Jamaicáig.

Meglepő módon a dánok közül tervezik a legtöbben (a megkérdezettek mintegy 51 százaléka), hogy külföldre költöznek, több mint minden harmadik ember hasonlót tervez az észtek, svédek, lettek, litvánok és finnek közül is. A magyarok 29 százaléka szintén külföldön próbál majd munkát találni tervei szerint, ezzel szemben az olaszok közül például csak 100-ból négy ember hagyná el hazáját, de a görögök és az osztrákok közül is kevesebb, mint tízen.

Külföldre, de hogyan?

Arra a kérdésre, hogy miként keresnének külföldi állást, a legtöbben azt válaszolták, hogy ismerősökön, illetve interneten keresztül próbálkozna, 21 százalékuk fordulna valamilyen ügynökséghez, 12 százalékuk pedig már az EURES-ről (Európai Foglalkoztatási Szolgálat) is hallott.

Az idegen országbeli munkavállalás komoly akadálya lehet a nyelvismeret, vagy egyéb szükséges képzettség, képesség hiánya. Ennek ellenére a külföldre készülőknek csak alig több mint negyede (26 százalék) kezdett el komolyabban nyelvet tanulni, és kevesebb, mint tizedük tett már bármilyen konkrét lépést - jelentkezett például álláshirdetésre - célja elérése érdekben.

Ami a tervezett külföldi munkavállalás hosszát, illetve a munkaszerződés jellegét illeti, az európaiak legtöbbje (55 százalék) állandó állást keresne, és kevesebb, mint ötödük érdekelt ideiglenes, egy-két évre szóló munkalehetőségben. Ez egybevág azzal, hogy minden ötödik válaszoló ameddig csak lehet, külföldön maradna, 17 százalékuk 2-5 évben gondolkodik, de csak hét százalékuk maradna élete végéig hazájától távol.

A szezonális munkák, illetve a külföldi gyakornoki állások a legkevésbé közkedveltek. Persze országonként eltérőek voltak a válaszok: a velünk együtt, illetve utánunk csatlakozott országok lakói körében a szezonális munka sem "büdös".

Mint kiderült, a hazánkkal együtt, illetve az utánunk csatlakozott tagországok körében a külföldi munkavállalás fő motivációját a jobb anyagi körülmények jelentik (61 százalék), míg a régi tagországok lakói inkább egyéb tényezők, például kulturális szempontok, az ott élők mentalitása szerint választanának maguknak új otthont (40 százalék). A fontosabb szempontok közé tartozik még mindkét ország csoport esetében az adott ország nyelvének ismerete, azonban az olyan "soft" tényezők, mint az adott országra jellemző életstílus, inkább a régi tagországok lakói számára kulcsfontosságú. Meglepő módon a magyarok körében fordult elő legtöbbször az a válasz (47 százalék), hogy a jobb életkörülmények reményében hagyná el hazáját.

A kutatás során arra is rákérdeztek, hogy mégis mekkora fizetés reményében hagynák el hazájukat. A válaszadók 36 százaléka a jelenlegi fizetése legalább másfélszereséért cserébe költözne külföldre, és csak két százalék döntene mostani kereseténél kevesebbért is hasonlóan.

Még ennél is nagyobb anyagi ösztönzőre vágyunk azonban mi magyarok, és a környező országbeliek: 44 százalék csak dupla fizetés esetén hagyná el szülőhazáját, 15 százalék - főként a szlovákok, csehek, lengyelek és litvánok - azonban még keresete háromszorosát is elkérné külföldön. Természetesen az eredmény nem meglepő: egy magyar, szlovák vagy lengyel átlagfizetéssel nehéz lenne külföldön boldogulni.

Miért nem megyünk mégse?

Ha ekkora az elvágyódás szinte mindenütt, de főként a kelet-európai ország lakói körében, felmerül a kérdés, hogy miért nem próbálnak szerencsét külföldön. A Eurobarométer kérdezőbiztosai ennek is utánajártak. A legtöbben természetesen az otthonuk elhagyásától viszolyognak (39 százalék), azonban az átlagosnál jobban ragaszkodunk otthonukhoz, hazánkhoz mi magyarok (49 százalék), hasonlóan a bolgárokhoz (60 százalék).

Más ország lakóihoz képest nagyobb ellenösztönző a magyarok számára (28 százalék), hogy meg kell tanulni egy idegen nyelvet, míg ugyanerre a románok közül csak minden tizedik hivatkozik. Tizenhét százalékunk az itthoni barátok miatt marad inkább a fenekén, ami alapján úgy tűnik, nem vagyunk túl "barátságos" nemzet, ugyanis csak a bolgárok, a portugálok és románok közül jelölték meg kevesebben ezt a tényezőt is szempontnak.