A nyolc évszázados múltra visszatekintő Karmelita rend női ágát 1452-ben alapította Boldog Soreth János. Magyarországon elsőként a Sopronbánfalván telepedtek meg 1891-ben a karmelita apácák, és rövidesen virágzóvá tették a középkori eredetű pálos kolostort.

Működésüknek 1950-ben vetett véget a nálunk is végigsöprő sztálini diktatúra, és miként az összes hazai szerzetesrendet, őket is feloszlatták és szétszórták a nagyvilágban. Talán éppen a drámai napokra és saját sérelmeire is gondolva festette meg még ugyanabban az évben, a restaurálásra szoruló templom falára Sztálin képében az Ördögöt, egy felvidékről áttelepített művész, Básti Zoltán.

"Annyi bizonyos nagyon bátor ember volt - véli Németh Attila, a hegyi templom plébánosa. - Abban az időben valószínűleg kötél járt volna egy ilyen cselekményért. Hiszen a Szovjetunióban is akadtak olyan költők és írók, akiket Sztálinról írt egyetlen gúnyversért kivégeztek, vagy évekre száműztek Szibériába."

Ravasz álca

A felvidéki festő "titkát" csak nagyon kevesen ismerhették. Köztük lehetett természetesen a munkálatokat megrendelő akkori plébános, Nagy István is. Ráadásul a művész ravaszul álcázta alakjait: több más, szintén a falakon látható allegorikus jelenetben falubeli honfitársainak arcát örökítette meg.

A démoni fejre pedig, annak rendje és módja szerint, szarvakat illesztett, de a haragtól eltorzult mimika ellenére is jól kivehetők a néhai szovjet diktátor jellegzetes arcvonásai. Igazából csak a rendszerváltás utáni időkben kezdett közszájon forogni, hogy kinek is a portréját festette meg Básti Zoltán .

A soproni karmelita apácák is csak a száműzetés évei után tudhattak meg többet a különös freskóról. Többségük nem sokkal élte túl a diktátor halálát. Az utolsó sopronbánfalvi sarutlan karmelita nővér két évvel ezelőtt halt meg az ausztriai Mayerlingben. A Sztálint ábrázoló freskóra azonban évről évre egyre többen kíváncsiak.