A japán hadsereg 1937. december 10-én kezdte ostromolni a korábbi kínai fővárost, amely három nap múlva elesett. Ekkor a japánok hathetes öldöklésbe kezdtek, amely a háború után Nanking megerőszakolása néven vált ismertté.

A japán katonák sok kínait megkínoztak, felgyújtottak, lefejeztek, leszúrtak, agyonlőttek. Több csecsemőt élve eltemettek, illetve karóba húztak. 20 és 80 ezer közé teszik a megerőszakolt nők és lányok számát.

A kínaiak 300 ezer áldozatról beszélnek; 1948-ban, a háborús bűnösök tokiói perében 150 ezer nankingi halottról tettek említést.

Német segítség

Az incidens a mai napig beárnyékolja a két ország kapcsolatát, és sok kínai úgy érzi, hogy a japánok nem vezekeltek a háborús bűntett miatt. Júniusban száz japán parlamenti képviselő dokumentumokra hivatkozva azt állította, hogy csak 20 ezer kínait öltek meg Nanking bevétele után.

Ezt természetesen hatalmas felháborodás fogadta, a kínaiak számára ez olyasmi, mint a zsidók számára a holokauszt tagadása.

A 90 perces Nanking című filmet Pekingben mutatták be, és szombattól vetítik szerte az országban, ekkor lesz ugyanis a kínai-japán háború kirobbanásának 70 éves évfordulója.

A filmben archív felvételek is helyet kapnak, és szó van azokról a külföldiekről is, akik mindent megtettek a nankingi polgárok megmentéséért. Közülük talán a legérdekesebb a német John Rabe, aki a náci párt tagja volt, és a Siemens mérnökeként élt Nankingban, de segítettek egy vöröskeresztes zóna felállításában, ahol több tízezer nankingi húzta meg magát.