Az eljárás adatai szerint az élettársi kapcsolatban álló, pszichés zavarban szenvedő, kórházi szakápolóként dolgozó elsőrendű vádlott és a mentális zavarral küzdő sértett kapcsolata megromlott.
A nő a sértegetések, szóbeli támadások nyomán elhatározta, hogy elégtételként megöleti a sértettet. Ezért azzal kereste meg munkatársát, a másodrendű vádlottat, hogy kapcsolatai révén szerezzen neki olyan személyeket, akik megölik a sértettet. A másodrendű vádlott a férfi megöléséhez nem kívánt segítséget nyújtani, de közölte, hogy egy barátja, a harmadrendű vádlott ismer olyanokat, akik pénzért vállalnák a sértett megverését. A harmadrendű – a másodrendűhöz hasonlóan – a sértett megölését túlzásnak tartotta, ismerősei azt üzenték a nőnek, hogy
5 millió forintért úgy megverik élettársát, hogy tartósan mozgásképtelenné válik.
A nyomozó hatóság azonban időközben tudomást szerzett az elkövetők tevékenységéről és valamennyiüket elfogta, így a tervezett bűncselekmény elmaradt.
A törvényszék előkészítő ülésén mindhárom vádlott beismerte bűnösségét és lemondott a tárgyalásról. A bíróság a vádlottak nyilatkozatát elfogadta, bizonyítási eljárást nem folytatott le, ítéletét a vádirati tényállás alapján hozta meg. Enyhítő körülményként értékelte többek között a vádlottak büntetlen előéletét, beismerését és azt, hogy lemondtak a tárgyaláshoz való jogukról, továbbá az elsőrendű vádlott egészségi állapotát, valamint, hogy két gyermeket nevel, és élettársa, a sértett megbocsátott neki.
Súlyosító körülmény volt ugyanakkor, hogy az első- és a másodrendű vádlott a bűncselekményt egészségügyi dolgozóként követte el.
Mindezek alapján a Fővárosi Törvényszék a nőt emberölés előkészülete miatt egy év tíz hónap – négy év próbaidőre felfüggesztett – börtönre, a két férfit pedig súlyos testi sértés előkészülete miatt hat hónap, illetve kilenc hónap – egy, illetve két év próbaidőre felfüggesztett – fogházbüntetésre ítélte jogerősen.