A látogatók a tojásból a közelmúltban kikelt emut - ha türelmesek és egy kis szerencséjük is van - már megfigyelhetik a futómadarak fák árnyékolta, napfényfoltos otthonában. A csibe ugyanis a felnőttekkel ellentétben csíkos, és így kiválóan beleolvad környezetébe.

Bár a madárvilágban nem egyedülálló, hogy a hím is részt vesz a tojások keltetésében vagy a kicsik nevelésében az emuknál szinte teljes a szerepcsere. A nőstény által lerakott tojásokat a kakas költi ki. A hím nyolc hétig szinte alig eszik, és testtömegének akár egyharmadát is elveszítheti.

A tojó gyakran a közelben marad és "férfi módra" védelmezi a területet, de nem ritka az sem, hogy tovább áll, tojásait a hímre hagyja, és más kakasokkal áll párba. A sűrű váltás eredményeképpen az is megesik, hogy egy fészekben több apától származó tojások melegszenek.

A tizenhárom centiméter hosszúságú emutojások sötétzöldek, tömegük fél kilogramm körüli. A kikelés után a csibék gondozása is a kakas feladata, egészen öt hónapos korukig.

A szegedi vadasparkban nevelt Bennett-kenguruk minden évben új jövevényekkel örvendezteti meg a gondozókat, most tavasszal is négy nőstény erszénye rejt kölyköket. A csapat azonban nem ezért híres, hanem azért, mert szinte minden esztendőben születnek albínó egyedek.

Az albinizmus örökletes tulajdonság, amely a színanyag termelődésének zavara következtében jelenik meg. A természetben az albínó kenguruknak nem sok esélye lenne a ragadozókkal szemben, annyira feltűnőek a zöld környezetében, állatkertben azonban életben maradhatnak.

Az egyik albínó nősténynek is született kicsinye, az erszényből időnként előbukkanó kölyök szőre azonban nem anyjához hasonlóan fehér, hanem szürkésbarna.

A kifejlett korukban 13-18 kilogrammos Bennett-kenguruk a mérsékelt égövi erdők és füves síkságok lakói Kelet- és Délkelet-Ausztráliában. Általában magányosak, de táplálkozáskor akár harmincfős csapatokba is verődhetnek. Főleg szürkületkor és éjszaka aktívak, napközben elbújnak pihenni. Fűfélékkel és más lágyszárúakkal táplálkoznak.