A szorgos állatokat a leningrádi területről kezdték behurcolni Moszkva környékére 25 évvel ezelőtt, és különösen védett területekre telepítették őket, szőrméjüket ugyanis akkor kéthavi fizetésnek megfelelő 300 rubelért lehetett eladni.

1988-ban alig kétszáz hód volt, számuk pedig ma már eléri a 11 ezret, de a hódprém értéke csökkent, így nem foglalkoznak velük a szőrmevadászok.

A hódkolóniák kitelepítéséről a Moszkvai terület mezőgazdasági minisztériuma dönthet, ha ott épült gát, ahol nem kellett volna. A területi hatóságnak azonban engedélyeztetni kell döntését az orosz mezőgazdasági minisztériumban, ehhez pedig különféle egyeztetések, szakvélemények szükségesek.
Mindazonáltal egyelőre telefonon lehet panaszt tenni a hódokra a területi hatóságnál: az engedélyezheti a kilövést, és megrendeli az elektronikus térkép elkészítését is, hogy kiderüljön, hol jelentenek veszélyt a hódgátak. A hódok a gáttal árvizet okoznak, elrágják a víz alá került fák törzsét, s ha már elfogyott az ennivaló, továbbvonulnak.

A térkép segítségével könnyű megtalálni és deportálni a rágcsálókat olyan vidékekre, ahol kevesebb van belőlük.

Permben amúgy egyenesen a város közepén épült hódgát: ott most kitelepítik a rágcsálócsaládot, hogy ne zavarja őket a sok ember, aki csodájukra jár.