A matematikusok munkája arra is fényt derít, miért tűnik el gyorsan a hab a világos sörökről, és miért marad meg például egy korsó Guinness tetején.

A sörhab sejtes szerkezetű: a gázzal teli buborékokat folyadék választja el. A felületi feszültség hatására a buborékok fala állandó mozgásban van, a mozgás sebessége pedig összefüggésben áll a buborékok görbületével.

A mozgás eredményeként a buborékok egyesülnek, a struktúra "durvul", a hab pedig végül eltűnik.

Neumannak is van hozzá köze

A kutatás a számítógép atyja, Neumann János kétdimenziós egyenletéből indult ki, amelyet a tudós 1952-ben dolgozott ki.

Egészen idáig senki sem tudta bizonyítani, hogy Neumann egyenlete több dimenzióban is működik. Most amerikai matematikusok kidolgoztak egy olyan egyenletet, amely nem csak a harmadik, de a negyedik, az ötödik és a hatodik dimenzióra is alkalmazható.A sörben a kis buborékok összemennek, míg a nagyok tovább dagadnak, majd egy idő után kidurrannak. Azért durrannak szét, mert a tömegvonzás miatt a buborékok falait alkotó folyadék visszaszivárog a sörbe - magyarázta az egyenleten dolgozó egyik kutató.

Kifejleszthető a tökéletes sörhab?

A matematikusok elmélete azt mutatja meg, hogyan alakulnak ki a sörhab egyes buborékai. Az egyenletbe az anyagok egyes tulajdonságait behelyettesítve kiderül, hogyan viselkedik a hab.

"Nem tudom, milyen trükköt használnak a Guinness esetében, talán egy kis felületaktív anyagot is kevernek bele, de ez csak spekuláció" - mondta a kutató, David Srolovitz.

A matematikusok eredményeit a szerkezeti hasonlóságok miatt más anyagokra, például a fémekre és a kerámiákra is alkalmazni lehet.