A mostani szárazság rámutatott arra, mennyire kitett a Kárpát-medence a vízhiánynak. Ennek egyik oka, hogy az elmúlt harminc évben nem foglalkoztunk kellő alapossággal a problémával – fogalmazott az InfoRádióban Bíró Koppány, hozzátéve: a vízhiány következményei a mezőgazdaságot, az állattenyésztést, az energetikát, végső soron pedig a logisztikát is érintik, „ezért sürgősen foglalkozni kell a kérdéssel”.

Mint mondta, az aszály hatásait jól mutatja, hogy

• a kukorica termésmennyisége az elmúlt öt évben több mint 50 százalékkal csökkent,
• a belvízi kikötők áruforgalma ehhez kapcsolódóan pedig 60 százalékkal esett vissza.
• Eközben az aszálykárral érintett terület nagysága 220 ezerről 500 ezer hektárra nőtt.

Ezek az adatok is jelzik, hogy komoly problémával állunk szemben, amelyre mielőbb megoldást kell találni – emelte ki a főtitkár.

A szövetség úgy gondolja, hogy elő kell venni ezt a témát, és le kell számolni azzal a korábbi idegenkedéssel, amely miatt „nem akartunk érdemben foglalkozni a vízgazdálkodás kérdéseivel”. Megjegyezte, hogy a Duna felső szakaszán például 34 vízlépcső található, ami alapvetően megváltoztatta a folyó vízmozgását. „Nem tehetünk úgy, mintha semmi sem történt volna, és minden a természetes állapotok szerint működne: alkalmazkodnunk kell a megváltozott körülményekhez.”

Németországban és Ausztriában is találhatunk jó példákat a vízgazdálkodási megoldásokra. Aki pedig közelebbi példát keres, látogasson el a Tisza-tóhoz, és nézze meg, milyen gazdag növény- és állatvilág alakult ki a kiskörei vízlépcső felvizén, a duzzasztott vízfelületen – mondta.

Bíró Koppány szavai alapján

az alacsony dunai vízállás jelenleg ellehetetleníti az érdemi áruszállítást a folyó magyarországi szakaszán,

mivel a hajók a kis merülési mélység miatt nem tudnak megfelelő mennyiségű árut szállítani. A vízhiány az energetikát is érinti: a paksi atomerőmű működésének biztosítása érdekében fenékküszöböt kellett építeni, ez azonban az adott folyószakaszon akadályozza a hajózást – tette hozzá, kiemelve: a Duna nemzetközi vízi út, ezért a hajózhatóság feltételeinek biztosítása az érintett országok feladata.

Kitért arra is, hogy a vízi szállítás a legkörnyezetkímélőbb és fajlagosan legolcsóbb áruszállítási módok közé tartozik. Ha kiesik a logisztikai lehetőségek közül, a közúti és a vasúti szállításra kell támaszkodni, amelyek drágábbak. Ez a gazdaság egészére hatással van: az alapanyagok behozatala is többe kerülhet, ami további károkat okozhat a logisztikán keresztül.

Egyelőre nem lehet megbecsülni, mekkora többletköltséget jelent majd mindez a végfelhasználóknak, de

az szinte biztos, hogy a drágulás a vásárlókhoz is eljut

– mondta a Magyarországi Logisztikai Szolgáltató Központok Szövetségének főtitkára, jelezve: ha a hazai termés nem fedezi a szükségleteket, a hiányzó gabonát külföldről kell beszerezni, ami többletszállítási és raktározási költségekkel jár. Az öntözés hiánya, illetve a termőterületek kiesése szintén növelheti a beszerzési kiadásokat. Ezek a költségek idővel összeadódnak, és fokozatos áremelkedéshez vezethetnek – magyarázta.

Bíró Koppány szerint a Duna felső szakaszán kiépített vízlépcsők miatt Magyarországon is szükség lenne hasonló beruházásokra. Úgy véli, legalább két vízlépcsőt kellene építeni: egyet Fajsznál, egyet pedig Adonynál. Bár a síkvidéki vízlépcsők építésének vannak ellenzői, szerinte megfelelő tervezéssel ezek a beruházások is megvalósíthatók. Ehhez nyugat-európai példákat és a vízépítő mérnökök tapasztalatait is érdemes lenne felhasználni.

A cél az lenne, hogy a visszaduzzasztott vízzel feltöltsék a csatornákat és a talajvízkészleteket, így a növények számára is elérhetővé váljon a víz a magyar vidéken – húzta alá. A főtitkár szerint ugyanis a víz körforgása szempontjából is kulcsfontosságú a megfelelő vízkészlet: ha kevés a víz, a párolgás is mérséklődik, így kevesebb nedvesség kerülhet vissza a légkörbe, ami tovább ronthatja a csapadékellátottságot.

Bíró Koppány arra figyelmeztetett, hogy az idei nyáron tapasztalt tartós meleg és száraz időjárás a Kárpát-medencében olyan légköri helyzetet alakított ki, amelyben kevés csapadékot hozó felhő érkezett a térségbe. Ha télen sem hullik elegendő csapadék, és jövőre ismét hasonló aszályos időszak következik, a vízhiány hatásai tovább erősíthetik egymást.

A cikk alapjául szolgáló interjút Gyulai Péter készítette.