A kormányzati közlés szerint fenékküszöb épül a Dunán Paksnál, a város és Dunaszentbenedek között 150 ezer köbméter kő felhasználása egészítheti ki a két elsüllyeszthető bárka által képzett tereptárgyat.

Aszódi Attila atomenergetikai szakértő, egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Természettudományi Karának dékánja az InfoRádióban csütörtök reggel elmondta, a fenékküszöb ebben a helyzetben rendkívül jó megoldás, valójában tartós megoldást kínál.

„Itt arról van szó, hogy ha a fenékküszöb az atomerőmű hidegvízcsatornája alá épül be, márpedig oda kerül, akkor a felvízén, folyásirányban felfelé megemeli a vízszintet, és ennek következtében a hidegvízcsatorna végén, ahol a vízkivételi művek, a szivattyúk találhatóak, helyreáll a tervezési alap szerinti vízállás, és a szivattyúk folyamatosan fognak tudni működni. Ez tartós megoldás, és akár az erőmű üzemének a végéig ott maradhat, segítheti azt, hogy az erőmű folyamatosan hozzáférjen a szükséges mennyiségű hűtővízhez” – vázolta.

Hogy az összes blokk újraindítható-e ezzel a fenékküszöbbel, arra azt mondta, tervezés kérdése, de igen,

a normál teljes paksi működéshez szükséges teljes vízállás helyre kell, hogy álljon a csatornában, függetlenül attól, hogy milyen a vízhozam a főmederben.

Rámutatott arra is, az elmúlt két hétben nagyon alacsony volt a vízhozam (720-730 köbméter másodpercenként), miközben a közepes vízhozam az 2200-2300 köbméter per másodperc lenne, de még a 720 köbméter per másodpercnél alacsonyabb vízhozamra is lehet méretezni a fenékküszöböt, ennek következtében, ha még extrémebbé válna a kiszáradás, akkor is lehetne biztosítani azt, hogy az erőmű mind a négy blokkja teljes kapacitással működni tudjon.

A fenékküszöbnél magyarázata szerint még három paramétert kell nézni:

1. mennyi víz jön a Dunán
2. milyen a vízállás
3. milyen a víz hőmérséklete, hiszen az erőmű hűtésre használja fel ezt a vizet, és utána visszabocsátja a Dunába. (A nagyon magas hőmérsékleti periódusokban a hőmérséklet korláttal még lehet probléma, de ugyanakkor ez a fellépéssel akár úgy is alakítható, hogy intenzívebbé tegye a keveredést, és ennek következtében a harmadik paraméter, a hőmérsékleti korlát szempontjából is segítségére lehet a létesítménynek és a Dunának.)

Környezetvédelmi szakemberek néhány kockázatra azért felhívták a figyelmet, gazdaságilag pedig arra, hogy ez akadályozhatja a hajózást. Erre reagálva azt mondta,

a vízügyi szakemberek tudomása szerint arra készülnek, hogy a hajózás feltételeit biztosítsák.

„Ebben a pillanatban, ennél a nagyon alacsony vízhozamnál nem hajózható a Duna a legtöbb magyarországi szakaszon, ilyen értelemben lehet, hogy nem ront a helyzeten semmi, amit így tesznek a mederben. De nyilvánvalóan nem »akármit« fognak tenni, hanem úgy fogják ezt kialakítani, hogy a hajózás feltételei a lehető legszélesebb vízhozamtartományban fennálljanak” – világított rá Aszódi Attila, hozzátéve, ilyen vízállásnál még a szállodahajóknak is gondjaik vannak Budapest elhagyásával kapcsolatban.

Sokan arra is felhívják a figyelmet, hogy a Szlovákiában és Csehországban működő atomerőműveknél ilyen probléma nincs, hiszen nem folyóvízzel, hanem hűtőtornyokkal oldják meg. Hogy egy-egy ilyen hűtőtorony építése a tervezéssel, engedélyezéssel mennyi időt venne igénybe, elmondta, az energetikai döntéseknél mindig megtérüléseken gondolkodnak, tehát akkor lehet egy beruházást végrehajtani, akkor tud felelősen döntést hozni akár maga az erőművet üzemeltető társaság, akár annak a tulajdonosa, ha ezek a beruházások megtérülnek.

„Több szempontból új helyzet van. Egyrészről a kormány teljesen jogosan egyértelművé tette azt, hogy az atomerőmű termelésére folyamatosan szükség van az ország biztonságos energiaellátása szempontjából, de a másik nagyon fontos változás a néhány évvel ezelőtti helyzethez képest az, hogy előkészítés alatt van az atomerőmű további üzemidő-hosszabbítása, ami azt jelenti, hogy nem a 2030-as években, hanem majd a 2050-es években kell, hogy a blokkok befejezzék a működésüket, ennek fényében azt kell megnézni, hogy ha az '50-es évek közepéig működnek ezek a blokkok, akkor a még hátralévő, durván 30 évben milyen beruházás térül meg, és milyen nem” – magyarázta.

A mostani blokkok hűtőtoronnyal való ellátása szerinte nem feltétlenül megtérülő beruházás, de ezt meg kell újra vizsgálni, ugyanakkor úgy vélekedik, hogy az új blokkok (Paks 2) esetében mindenképpen a nedves hűtőtornyos megoldást kellene választani, hiszen a nagyon alacsony vízhozam komoly kéréseket tett fel, amely helyzettel korábban a Dunán ebben a formában nem lehetett szembesülni.

Paks 1-re visszatérve elmondta még, hogy arról zajlik vizsgálat, hogy hogyan lehet olyan kiegészítő hűtőrendszereket telepíteni az erőműbe, amelyek ezekben a helyzetekben segítségünkre vannak a hő levegő irányába történő elvezetése tekintetében, ezzel is csökkenteni lehetne a Dunának a hőterhelését.

„Ezek úgynevezett hűtőcellák, amelyek ventilátorok segítségével áramoltatják át a levegőt ezeken a cellákon, az oda bevezetett víz egy részét elpárologtatják, és ennek segítségével a levegőbe vezetik a hő egy részét. Ezek a hűtőcellás megoldások jelenleg tervezési fázisban vannak” – számolt be róla Aszódi Attila.

De addig is marad a küszöbépítés, illetve annak vizsgálata, hogy a hátra lévő évtizedekben mivel gazdaságos hűteni Paks 1-et, az egész villamosenergia-rendszer biztonságát szem előtt tartva.

Az szerinte egyértelmű, hogy az elmúlt két hétben nagyon jelentős, nemzetgazdasági szintű többletköltségek keletkeztek., számításai szerint akár heti szinten is lehetett 7-8 milliárd forintnyi többet villanyszámla, de lehetnek olyan helyzetek is, amikor ez 15-20 milliárd forintnyira rúg Paks részleges kiesése miatt, így importálni kellett. Ezeket az összegeket ráfordítani viszont szükségszerű annak fényében, hogy a cél elkerülni a többletkiadásokat később.

A cikk Zsámboki Zsolt interjúja alapján készült.