A második világháborút követően a Kuril-szigetvonulat egésze a Szovjetunió ellenőrzése alá került, de Japán azóta is vitatja Iturup, Kunasir, Sikotan-sziget és a Habomai-szigetcsoport hovatartozását. Emiatt Moszkva és Tokió azóta sem kötött békeszerződést.

Putyin a Csendes-óceáni Flotta hadgyakorlatának megtekintése után érkezett a szahalini régióhoz tartozó Iturupra, ahol felkereste a Jasznij halfeldolgozó üzemet, a Kuril-szigetek központi járási kórházát és iskoláját. Valerij Limarenko, a szahalini régió kormányzója beszámolt a „különleges hadművelet" és az abban részt vevő katonák helyi támogatásáról.

Nyikolaj Nozdrev tokiói orosz nagykövet a RIA Novosztyi hírügynökségnek nyilatkozva azt hangoztatta, hogy Tokió, szerepet vállalva Ukrajna támogatásában, olyan lépéseket tesz, amelyek Oroszország nemzetbiztonságának aláásására és a konfliktus elhúzódására irányulnak. A diplomata leszögezte, hogy Moszkva mindezeket egyértelműen ellenséges lépéseknek tekinti.

A misszióvezető szerint az ellenséges lépések közé tartozik a japán Terra Drone vállalat befektetése az ukrajnai dróngyártásba, valamint a részvétel a NATO Ukrajna segítésére irányuló PURL programjában.

„A NATO beszivárog ide (az ázsiai-csendes-óceáni térségbe), új katonai-politikai blokkok alakulnak ki, és itt helyeznek el, illetve terveznek elhelyezni olyan új fegyverrendszereket, amelyek hazánk számára is fenyegetést jelentenek” – hangoztatta Putyin szerdán a Varjag rakétahordozó fedélzetén.

Az orosz elnök azt hangoztatta, hogy miközben Oroszország nem jelent fenyegetést Japánra, és nincs vele szemben semmiféle követelése, Tokió „ki nem provokált szankciókat” vezetett be ellene, és doktrinális dokumentumaiban Moszkvát most először a fő fenyegetések között sorolta fel. Emlékeztetett rá, hogy Oroszország kész volt a Kuril-szigetek kérdésére Japánnal közösen megoldást keresni.

Kitért rá, hogy Japánnak területi igényei vannak Oroszországgal szemben a szigetcsoporttal kapcsolatban, noha ezek a második világháború utáni tényállásnak megfelelően, nemzetközi dokumentumok értelmében Oroszországhoz tartoznak.

Felidézte, hogy Oroszországnak konstruktív kapcsolatai voltak Abe Sindzó volt japán miniszterelnökkel és más japán vezetőkkel is. Rámutatott, hogy Tokió most megváltoztatta álláspontját. Hangsúlyozta, hogy Moszkva készen áll az együttműködésre mindenkivel, Tokiót is beleértve.

Orosz állam- és kormányfők öt alkalommal látogattak el Putyin előtt a Kuril-szigetekre. Dmitrij Medvegyev négy alkalommal járt ott: 2010-ben elnökként, 2012-ben, 2015-ben és 2019-ben pedig miniszterelnöki minőségében. Utoljára, 2021-ben Mihail Misusztyin kormányfő fordult meg ott.

A mintegy 1200 kilométer hosszan elnyúló, 10 500 négyzetkilométer összterületű Kuril-szigetlánc az Ohotszki-tengert választja el a Csendes-óceántól, a Kamcsatka-félsziget és a japán Hokkaido-sziget között. A szigetek két párhuzamos vonulatot alkotnak: a Nagy- és a Kis-Kuril-szigetláncot. A Nagy-Kuril-szigetlánc legnagyobb szigetei Iturup, Paramusir és Kunasir.

Az orosz fél álláspontja szerint a szigetek hovatartozása a második világháború eredményein alapul, és az Oroszországi Föderáció szuverenitása felettük nem kétséges. Japán viszont az 1855-ös, a határok rendezéséről szóló simodai megállapodásra hivatkozik.

A Szovjetunió és Japán 1956. október 19-én közös nyilatkozatot fogadott el a hadiállapot megszüntetéséről, valamint a diplomáciai és konzuli kapcsolatok helyreállításáról. Ebben a Szovjetunió vállalta, hogy a békeszerződés megkötését követően átadja Japánnak a Sikotan-szigetet és a Kis-Kuril-szigetcsoport egyéb kisebb szigeteit. Később azonban Japán területi igényeit kiterjesztette Iturupra és Kunasirra is. Emellett Tokió szerződést kötött Washingtonnal az amerikai katonai jelenlétről. 1960-ban a Szovjetunió felmondta az 1956-os nyilatkozatban vállalt kötelezettségeit, hangsúlyozva, hogy a Kis-Kuril-szigetcsoport szigeteinek átadása csakis a kétoldalú békeszerződés aláírását és a külföldi csapatok kivonását követően lesz lehetséges.