Az MTA reagált a Polgári Szemle című folyóirat főszerkesztőjének, Lentner Csabának, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közgazdász professzorának a kutatására, amelyben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tudományos munkáját vizsgálta. A főszerkesztő a bemutatón alaptörvény-ellenesnek nevezte az MTA működését. Megállapítása szerint az akadémikusok teljesítménye - különösen a társadalomtudományok területén - nem valósítja meg az Alaptörvény által elvárt magas szintet sem nemzetközi, sem magyarországi kitekintésben.

Mint az MTA hétfőn közölte, ezzel szemben a valóság az, hogy a publikációs adatok szerint a tudományos közösségen belül az akadémikusok átlagos teljesítménye messze kiemelkedő.

Kollár László, az Akadémia főtitkára és kollégái egy elemzésben hasonlították össze az akadémikusok, az MTA-doktorok (közülük választják meg az akadémikusokat) és a PhD-val rendelkező kutatók publikációs teljesítményét. Azt vizsgálták, hogy az adott csoportba tartozó kutatók hány tudományos írást közöltek az elmúlt 5 évben, és ezekre hányan hivatkoztak, illetve bemutatták azt is, hogy az elmúlt 7 akadémikusválasztás időpontjában a megválasztott levelező tagok publikációinak átlagos száma hogyan viszonyul az MTA doktoraiéhoz és a PhD-val rendelkezőkéhez.

A kutatók teljesítménycsúcsa mindhárom csoportban jellemzően 40–55 éves korra esik, ami a közlemény szerint összhangban áll a nemzetközi tendenciákkal. A bölcsészet- és társadalomtudományokban tovább maradnak aktívak a kutatók, köztük az akadémikusok is: még 70–75 éves korban is számottevő a publikációs teljesítményük.

"Hiába sugallják az Akadémiát támadó rosszindulatú cikkek, az nem várható el, hogy egy 80 éves akadémikus aktuális publikációs teljesítménye ugyanolyan legyen, mint egy 50 éves aktív kutatóé. Emellett nem szabad elfelejteni: az idősebb akadémikusok szerepe nem csupán a publikációkban mérhető. A legtöbben közülük meghatározó munkát végeznek a fiatal kutatók támogatásában, az utánpótlás nevelésében" – fogalmaztak, megjegyezve, hogy egyéni kivételek mindig lesznek, előfordulhat, hogy egy tudós pályája eltér az átlagtól, de emiatt nem korrekt az egész közösséget negatívan minősíteni.

Példaként hozták, hogy Krausz Ferenc publikációs teljesítménye és idézettsége kimagasló, Karikó Kataliné pedig, csak a számokat nézve, nem az. "Mégis az ő tényleges eredményei is zseniálisak, amit a Nobel-bizottság ennek megfelelően értékelt" – írták.

Úgy összegeztek, hogy az akadémikusok átlagos tudományos teljesítménye meghaladja az MTA doktoraiét, az MTA doktorainak teljesítménye pedig a PhD-sokét. Az MTA tagjainak publikációs teljesítménye és idézettsége nyilvános adat, elérhető és ellenőrizhető az MTMT-ben. Az Akadémia tagjai a magyar tudomány és innováció meghatározó alakjai, akikre nemcsak az intézmény, hanem egész országunk büszke lehet.