Az Európai Unió Bírósága április végén hozott egy döntést egy magyar devizahiteles ügyben. Azt a döntést nagyon sokan úgy értelmezték, hogy ez egyfajta fordulópont lehet a magyar bíróságok előtt korábban folyt vagy folyó devizahiteles ügyek elbírálásában. A parlamentben is szóba került az ügy, a miniszterelnök azt mondta, hogy a Kúriának van dolga. A Kúria pedig hozott egy jogegységi határozatot, az Európai Unió Bírósága C630/23-as számú ítéletének értelmezéséről. A döntés nagyon tömör, a magyarázat azonban nagyon részletező, nehéz olvasmány, nem merem állítani, hogy első, második, harmadik olvasásra én ebből mindent megértettem. Mi a döntésük lényege?

Erre a kérdésre, hogy mi a döntés lényege, azt tudom mondani, hogy az a döntés lényege, ami a határozat rendelkező része.

A határozat rendelkező részében kire milyen kötelezettséget ró a döntés? Kinek mi szerint kell eljárnia mostantól?

Minden bíróságnak a jogegységi határozat szerint kell eljárnia. Tudom, hogy ezzel megismételtem azt, amit először mondtam, de sajnos a határozatot, mivel részt vettem a meghozatalában, nem kommentálhatom, tehát nem mondhatok többet, mint amit aláírtunk, kevesebbet meg nyilván szintén nem mondhatok. Általánosságban tudom mondani azt, hogy az Európai Unió Bírósága hozott egy határozatot, amelyben, mint minden esetben, pontosította a devizában elszámolt szerződésekre vonatkozó értelmezését, és egy ilyen helyzet a tagállamra, jelen esetben Magyarországra, a Kúriára ró egy olyan kötelezettséget, hogy ha van erre vonatkozó indítvány, akkor mondja meg, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélete ismeretében a Kúria korábbi joggyakorlata fenntartható vagy nem. És volt ilyen indítvány.

Mit állapítottak meg? Fenntartható a Kúria korábbi joggyakorlata, az indítvány és az Európai Unió Bírósága döntésének ismeretében, vagy nem tartható fenn?

A jogegységi határozat második pontjában a korábbi határozatok kötelező ereje abban a részben, amelyet érintett az Európai Unió Bírósága, nem tartható fent. Az indítványozó tanács, egyébként ez ugyanaz, amelyik az Európai Unió Bíróságának döntését indítványozta, azonnal eltérhet a mi korábbi döntéseinktől, az összes többi bíróság pedig attól a naptól kezdődően térhet el, ahogy a határozatunk megjelenik a Magyar Közlönyben.

A devizahiteles ügyek laikus figyelemmel kísérői számára a tájékoztatás tisztességes volta volt a kulcsmotívum. Ha az megvolt, akkor rendben vannak a szerződések. Ha nem volt tisztességes, akkor nincsenek rendben a szerződések. Ezt a kérdést most kellett vizsgálni bármilyen szinten?

Ezt a kérdést annyiban kellett vizsgálni, amennyiben a határozat indokolása kitér rá. Aki ezt szeretné megérteni, az nagyon figyelmesen elejétől végéig olvassa el az indokolást el, tudniillik erre a kérdésre az indokolás néhány helyen válaszol. Vizsgálta a panasztanács azt, hogy az Európai Unió Bírósága ebben az ítéletében vagy más ítéletekben meghatározta-e az érvénytelenség jogkövetkezményeit. Tehát kitér erre a határozat.

Azt lehet-e valahogy csoportosítani, hogy a Kúria mostani jogegységi döntése a nagy devizahiteles ügycsoportban milyen ügyfélkört érinthet egyáltalán? Azért kérdezem, mert az Európai Unió Bírósága döntésének ismeretében sokan úgy értelmezték, hogy most minden elölről kell, hogy kezdődjön.

Mi is olvassuk a híreket, olvassuk az értelmezéseket, látjuk azt, hogy ki mit ígér, ki milyen lehetőségeket lát bele az Európai Unió Bíróságának ítéletébe, illetve a Kúria jogegységi határozatába, de én ezt nem tudom megítélni, hogy ezek az ígéretek meg ezek a várakozások beteljesednek vagy nem teljesednek be, mert a perekben dől el. A korábbi nyilatkozatainkban is mindig azt mondtuk, hogy minden bíróság, a Kúria is indítványok alapján dönt. Azt, hogy milyen indítványok vannak a most folyamatban levő perekben, vagy más perekben milyen indítványok lesznek, én ezt nem tudom megjósolni, és nem is szabad. Nem azért hátrálok ki folyamatosan a konkrét válasz alól, mert ne lenne személyes véleményem, csak az nem számít. Ebben az én személyes véleményem nem számít, az számít, ami az Európai Bíróság határozataként, illetve Kúria határozataként megjelent. Van a Kúriának még 2021-ből egy úgynevezett jogegységi hatályú határozata, a 60027/2021-es, amiben világos mondatot mondott, és ez a jogegységi hatályú határozat ma is él, ez a következőképpen szól: A Kúria a bíróságokra nézve kötelező jogértelmezésként megállapítja, hogy az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásban hozott határozatára hivatkozással perújításnak nincs helye. Ez megjelent a Magyar Közlönyben.

Most a Kúria jogegységi döntése alapján, amely az Európai Bíróság ítéletét értelmezi, van lehetőség perújításra? Ez elég ahhoz, hogy valaki azt mondja, hogy úgy érzi, hogy ez rám vonatkozik, rám előnyösen, és ezt lobogtatva el tudok menni egy bíróságra?

A Kúria jogegységi hatályú határozata szerint ezekben az ügyekben perújításnak nincs helye. A mostani jogegységi határozat nem helyezte hatályon kívül a korábbit. Ezt tudom mondani. Az, hogy valaki megkísérli a perújítást, és hogy arról az elsőfokú bíróság, netán másodfokú bíróság mond valamit, azt megint nem tudom megjósolni, felülvizsgálatban a Kúria elé kerül, mert ilyen értelemben megkerülhetetlen a Kúria, és a Kúria valamilyen döntést fog hozni. Egy félreértést szeretnék azért eloszlatni: a jogegységi határozatoktól nem lehet eltérni a többi bíróságnak. Az a bizonyos korlátozott precedensrendszer az nem a jogegységi határozatokra vonatkozik, hanem az egyedi ügyekben hozott döntésekre, mert immár hatodik éve az egyedi döntések is részben kötelezőek, csak attól eltérhet a többi bíróság, ha megindokolja. A jogegységitől nem.

Téves volt az a jogértelmezés, amely az Európai Unió Bírósága döntését úgy értelmezte, hogy annak a szándéka arra irányult, hogy a devizahiteles ügyekben a mindent vissza elv érvényesüljön, és mondjuk a tisztességtelen, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint, mint analógia szerint kelljen elintézni az ügyeket? Néhányan már odáig elvitték, hogy akkor a rég elárverezett házat is az új tulajdonosától vissza kell hozni, és akkor törvényeket kell módosítani az adott országban. Tehát egy egészen monumentális joghatást fűztek hozzá.

Az Európai Unió Bírósága odáig jutott el, hogy a magyar jog alapján, illetve a magyar bírósági joggyakorlat alapján mit nem lehet mondani. Az Európai Unió Bírósága kategorikusan azt mondta, hogy ő nem tud megoldást adni ezekre az ügyekre, mert ez a tagállam bíróságaira tartozik. Ezért volt szükség a jogegységire. Az Európai Unió Bírósága egy irányelvet értelmezett, és ennek alapján megmondta azt, hogy mit nem szabad csinálni. Természetesen utalt arra, hogy körülbelül milyen célt kellene elérni. Ez nem vitás, ez régóta ismert, hogy azt a célt kell elérni ezekben az ügyekben, hogy a fogyasztó olyan helyzetbe kerüljön, mintha meg sem kötötte volna a szerződést. Ez a cél nem volt vitás most sem. A kérdés mindig az, hogy hogyan, milyen jogi eszközökkel lehet elérni, és ez ügyenként változik.

A fogyasztót, ha jól értem, csak abban az esetben kell elvinni oda, hogy mintha mi se történt volna, ha a devizahiteles ügyben a tájékoztatás nem volt megfelelő, magyarán, ha ő nem értette meg, hogy ezen az ügyön bukni is lehet.

De ebben nincs újdonság. Ezen már réges-régen, évek óta túl vagyunk, ezt kellett vizsgálni. Most az volt az Európai Unió Bírósága ítéletének egy kategorikus kijelentése, hogy nem lehet azt a technikát alkalmazni, hogy ezt az érvénytelen kikötést kiemeljük a szerződésből, és ezáltal tulajdonképpen bírói szerződésmódosítással a szerződés maradék részét érvényesnek tekintjük. Erre azt mondta, hogy ezt nem lehet, de azt nem mondta meg, hogy akkor hogyan kell eljárni. A célt jelölte ki. De minden jogi eljárásban ez a nehéz, hogy azt tudjuk, hogy mit kérünk a bíróságtól, ne kelljen felépíteni, adja vissza, szedje szét, válasszon el, a hogyannal van mindig a probléma, de az ügyfüggő. Ezt nem mondhatja meg az Európai Unió Bírósága, ha ezt megmondaná, az ultra vires döntés lenne, akkor azt meg kellett volna támadni nekünk itthon az Alkotmánybíróságon, de ez nem merült fel. Ilyen kérdés nincs és nem is volt. Azzal a kérdéssel foglalkozott a Kúria, ami elé került. Korábbi döntés fenntartható-e, mi nem tartható fenn, abból ezt megválaszolta, és ennek eredményeként az indítványnak megfelelően jelezte azt, hogy az Európai Unió Bíróságának döntése eredményeként körülbelül mit lehet csinálni.

A körülbelül mit lehet csinálniban elsősorban az elszámolási szabályok módosítása van?

Hadd fogalmazzak úgy, hogy nagy általánosságban igen, de a részleteket nem mondhatom, a részletekhez el kell olvasni a határozatot.

A határozathoz a döntéstől eltérő vélemények is vannak a kúriai bírók részéről. Ezek nagyon érdekesek. Az egyik kúriai bíró azt mondja, hogy nem is ezt kellett volna a Kúriának vizsgálnia a jogegységi döntésében, hanem valami mást, egy annál szűkebb területet. Egy másik kúriai bíró, Simonné Gombos Katalin jogelméleti levezetést is ad, ez önállóan is egy rendkívül érdekes olvasmány. Ilyenkor jogtörténeti érdekességek a különvélemények, mint az Alkotmánybíróságnál, hogy a joghallgatók örömmel olvassák és tanuljanak belőle, vagy bármi következményük lehet a gyakorlatra?

A határozat véget ért ott, amikor 43-an aláírtuk. Egyébként a különvéleményt mi nem úgy hívjuk, mi a többségi határozattól eltérő álláspontot megfogalmazóknak hívjuk, ők is aláírják a határozatot.

Egyikük azt mondja, hogy természetesen a döntés attól még döntés, és az a kötelező.

Ez így van. Ez egy újdonság volt, hogy a Kúria is megkapta a jogegységi és jogegységi panaszeljárásokbanezt a lehetőséget, hogy pontosan ezekben az ügyekben elbírált jogkérdések súlyára tekintettel azok a bírók, akik nem értenek egyet, ne kényszerüljenek arra, hogy aláírják, és senki nem tudja, hogy ők máshogy gondolták. Ez az eltérő álláspont hivatalos eljárásban kifejtett magánvélemény, joghatás nem fűződik hozzá. Értelemszerűen amikor az eljáró többi bíróság értelmezi a mi jogegységi határozatunkat, mert a miénket is értelmezni kell, pont úgy, mint az Európai Unió bíróságét, akkor nyilván ezt elolvashatja, és ennek fényében fogja kialakítani az álláspontját az egyedi ügyben. Tehát nyilván ezek hatnak a többi bíróságra és hatnak a felekre. Ez a céljuk. De ettől még nem hivatalos álláspont. Éppen ezért még kevésbé kommentálhatom őket.

A devizahiteles ügyeket törvények is szabályozzák. Ezeket bármilyen módon ez a jogegységi határozat érinti, azok értelmezésére vagy használatának módjára ad iránymutatást, vagy azt mondja, hogy a törvény az törvény, egy bíróság nem alkot törvényt, azzal nem foglalkozik?

A jogegységi határozat első pontja utal az egyik törvényre, tehát foglalkozik vele. Az indokolás megmondja, hogy miért ezt mondta a rendelkező részben a Panasztanács. Több bekezdés is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Nyilván azon az absztrakciós szinten, amilyen absztrakciós szinten egy jogegységi határozatot meg lehet fogalmazni.

De a egységi határozatnak nyilván bele kell férnie a nemzeti törvények rendszerébe, mert abból nem lóghat ki.

Hát persze, maximum azt tehetjük, hogy megtámadjuk, mert a jogegységi panasztanács is fordulhat az Alkotmánybírósághoz, tehát ad abszurdum adott esetben mondhatná azt a jogegységi panasztanács, hogy felfüggeszti a saját eljárását és az Alkotmánybíróságról szóló törvény alapján megtámadja az Alkotmánybíróságon valamelyik törvényt. Félre nem tehetjük. Akkor tehetnénk félre, ha az Európai Unió Bírósága mondaná azt, hogy ez a törvény nem alkalmazható, mert akkor felmerül az európai jog primátusa, de ilyen nincs az Európai Bíróság ítéletében, tehát ez így nem merült fel.

Ha a Kúria nem mondja azt, hogy ezzel a törvénnyel probléma van, és eddig nem mondta, addig az európai törvényeknek, a magyar törvényeknek meg a Kúria jogegységi határozatának koherens rendszert kell alkotnia, amiben el kell tudni igazodni, nyilván jogi szakértő segítségével. Most ez egy koherens rendszernek látszik?

A legjobb tudomásom szerint igen. Ha nem így gondolnám, akkor valószínű, hogy a többségi határozattól eltérő álláspontok között az enyémet is megtalálná, mert a tanács elnöke is írhat olyat, történetesen én voltam a tanács elnöke. 43-an írtuk alá, lényegében szinte a teljes polgári kollégium, aki aznap a házban volt, az részt vett a döntésben, ezenkívül még a többi kollégiumból néhány bíró, a jogegységi határozat jogértelmezéséhez kétharmados többség kell. Ennek a 43 embernek, akik így együtt több, mint a Kúria fele, sőt, láthatóan több mint kétharmada ,úgy gondolta, hogy ezt a koherenciát így lehet megteremteni.

Számít az ilyenkor, hogy ebben a kétharmadban devizahiteles ügyeket tárgyaló bírók milyen arányban vannak?

Ezzel kinyitnánk egy olyan ajtót, amit én nem szeretnék kinyitni. Az a helyzet, hogy devizahiteles ügyet tárgyaló bíró eléggé sok van. Másodrészt pedig a Kúriáról van szó. Ez most ugyanolyan kérdés, mint a Kúria, meg az Alkotmánybíróság, meg az Európai Unió Bírósága. Az Európai Unió bíróságán résztvevő bírók közül valószínű, hogy devizahiteles ügyet senki nem látott életében. Értelmezik az európai jogot, meg a magyar jogot. Tudom, hogy ez időnként, főleg mostanában divatos, egyre útszélibb vitákban felmerül ez, hogy miért nem az dönt, aki látott ilyet, akkor ezt kérdezzük meg az Európai Unió Bíróságától, hogy miért nem olyanok döntenek ott, akik láttak legalább egy ilyen ügyet maguk bíróként.

Ezzel a kúriai jogegységi döntéssel az értelmezési sagának ön szerint vége van? Vagy mindig jöhetnek ennyi év után is újra-újra olyan kérdések, amelyek nem teljesen tisztázottak? Most már ezer oldalnyi irodalma van a devizahiteles ügyeknek a Kúrián is.

Nagykorú már a devizahiteles probléma, látszik, hogy egy végtelenül bonyolult rendszer van, én nem tudom megállapítani, hogy vége van-e. Hadd mondjam inkább azt, de ezt nem jogászként, meg nem kúriai bíróként, hanem érzésből, hogy csodálkoznék, ha vége lenne.