Egy súlyos, nagyon ritka betegségben szenvedő 14 éves fiú életét mentette meg három egészségügyi intézmény azzal, hogy összefogott. A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet műtüdőn tartotta a gyermeket, majd az Országos Onkológiai Intézetben sikeres tüdőátültetést végeztek el rajta, az utógondozásáról pedig a Semmelweis Egyetem gondoskodik. A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet főigazgató főorvosa az InfoRádióban karácsony előtt elmondta: a fiúnál még a nyár elején diagnosztizáltak egy rendkívül ritka és előrehaladott állapotú betegséget a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján. Nagy Anikó tájékoztatása szerint

a gyermek állapota kielégítő, jó az étvágya, tud mozogni és jókedvűen játszik.

Reméli, hogy gyorsan visszaszerzi majd az erőnlétét, amire minden esély megvan.

A főigazgató hozzátette: augusztus végére gyakorlatilag roncstüdő alakult ki a 14 éves fiúnál, ezért kellett őt átszállítani a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetbe, ahol azonban a hagyományos lélegeztetés már nem nyújtott megoldást. Mint fogalmazott, a roncstüdőt a lélegeztetőgépek által befújt levegő folyamatosan tovább szakította, illetve roncsolta volna, ezért műtüdőkezelésre volt szükség.

A 14 esztendős fiú volt az első gyermek Magyarországon, akinél 35 napon át tartott egy műtüdőkezelés.

Több mint egy hónap elteltével stabil, jó állapotban került az Országos Onkológiai Intézetbe, ahol további két héten át műtüdőkezelést kapott, majd Rényi-Vámos Ferenc professzor vezetésével elvégezték a szükséges tüdőtranszplantációt.

Nagy Anikó megjegyezte: egy meglehetősen nehéz eljárást kellett alkalmazni, mivel műtüdőkezelés előzte meg az átültetést. „Kettős bravúr volt ez, hiszen egyrészt jó állapotban tartottuk Botondot, másrészt sikeres volt a tüdőtranszplantáció is” – mondta a főorvos.

Schnur János, a gyermekkórház intenzív osztályának vezetője az előkészületek fontosságáról beszélt. Mint mondta, akkor vált elkerülhetetlenné a műtüdőkezelés, amikor a fiú saját tüdeje már nem volt képes arra, hogy megfelelően ellássa a gázcseréjét. Hozzátette: a műtüdőn tartás sosem gyógyít, hanem időt lehet nyerni arra, hogy vagy némileg jobb állapotba kerüljön a tüdő, vagy megtörténhessenek a szükséges előkészületek a tüdőtranszplantációra, amennyiben a beteg, illetve a betegség erre alkalmas.

Gyakorlatilag a műtüdőkezelés biztosította azt, hogy az első néhány hétben ébren lehetett a fiú, továbbá segített az izomerő megőrzésében is,

hiszen nem lehetett azonnal elvégezni az átültetést. Schnur János kiemelte, hogy egy ilyen kezelés nagy összefogást igényel, mert stabilan kellett tartani a gyermek állapotát, valamint kórházon belül is szinte az összes társosztály, társszakma képviselőjének az együttműködése szükség volt. Mint fogalmazott, az intézményeken átívelő, széles körű összefogás sikerét mutatja, hogy a gyermek meggyógyulhatott.

A tüdőátültetést Rényi-Vámos Ferenc, az Országos Onkológiai Intézet Transzplantációs Központjának vezetője végezte. Az átültetés előtti és az azt követő intenzív ellátást pedig Madurka Ildikó, a Semmelweis Egyetem osztályvezető főorvosa irányította.