Reich Gyula, a Magyar Mérnöki Kamara vízgazdálkodási és vízépítési tagozatának alelnöke, a Velencei-tó vízpótlásának lehetőségeiről tartott előadást annak kapcsán, hogy nyáron két-három éves folyamat eredményeként a Velencei-tó vízszintje 10 centiméterre megközelítette az eddig mért legalacsonyabb vízszintet. A tó vízpótlásának lehetőségeit egy munkacsoport mérte fel, ennek eredményeiről számolt be a szakember.

Kitért arra, hogy a Velencei-tó egy szikes tó, amelynek 48 millió köbméter a víztérfogata. A tó vízgyűjtőterülete mintegy 600 négyzetkilométer, ennek legnagyobb része, mintegy kétharmada a Császár-víz vízgyűjtőterülete, ezért elsősorban erre fókuszáltak.

Hangsúlyozta: szem előtt kell tartani, hogy a tó életének természetes része a vízszintingadozás, ez a tó ökoszisztémáját is meghatározza, annak éltetője, ugyanakkor ahogy a Velencei-tó üdülőtóvá vált, úgy lett egyre érzékenyebb a közönség erre az ingadozásra.

Felidézte, hogy a hetvenes években két víztározó jött létre a tó vízének pótlására: a zámolyi és a pátkai. A két tározó együttes hasznosítható víztömege mintegy 11 millió köbméter, ezzel egyensúlyozható ki a tó alacsony vízszintje.

A szakember elmondása szerint a két tározó működési dilemmái voltak azok, amelyek hozzájárultak a jelenlegi alacsony vízszinthez. Felidézte, hogy 2019-20-ban a rossz vízminőség miatt nem lehetett leadni a tározókból vizet.

Ennek következményeként két év alatt a két tó vízfelületén mintegy 8 millió köbméter víz párolgott el. Ez az, ami jelentően hiányzott a Velencei-tóból.

"Ha ez beért volna a Velencei-tóba, akkor nem egy 71 centiméteres negatív rekordhoz közel álló vízállás alakult volna ki, hanem egy 100-110 centis, amely természetes vízszint, és ez az üdülők szempontjából is az elviselhető tartományba esett volna" - jegyezte meg.

Megemlítette, hogy a vízszintingadozás körülbelül 10 évenként produkál alacsony vízszintet a tónál. Több szélsőséges időszakot figyeltek meg, a '90-es évek legelején a tó alacsony vízszintje miatt a kincsesbánya-rákhegyi vízbázisból egy vezetéket éptettek ki, a vizet a Császár-vízbe vezették be, amely másfél év alatt 50 centiméterrel emelte meg a tó szintjét.

Előadásában kitért arra, hogy a vízháztartási mérleg bevételi oldalán a tóra hulló csapadék, a hozzáfolyás, illetve a pátkai tározóból beadott víz áll, a kiadási oldalon pedig a párolgás, a vízkivétel és a vízeresztés. E kettőnek a különbsége adja a tó változását.

"Ha ennek a kettőnek az egyenlegét nézzük, az azt mutatja, hogy a tó vízmérlege viszonylag egyensúlyban van. Azaz az elmúlt 20-30 évben a tó vízkészletváltozása mindössze 13 milliméter" - mondta. Ez pedig a szakember szerint

nem indokolja, hogy jelentős külső beavatkozás történjen.

Elmondta, hogy a munkacsoport egy több lábon álló intézkedési csomagot állított össze. Egyik eleme, hogy a Velencei-tó vizének folyamatos ellátását a tó vízgyűjtője biztosítsa. Kiemelten fontos, hogy a vízgyűjtő területre lehulló minden csepp csapadék minél hamarabb jusson be a tóba.

Ehhez egyebek mellett meg kell változtatni a tározók üzemrendjét, valamint az ökológiai vízigényt is az eddigieknél alaposabban kell figyelembe venni.

Reich Gyula hangsúlyozta: a vízminőségi problémákat kezelni kell a tározókban, mivel a vizsgálatok szerint tragikus a helyzet. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az ötven év alatt kotrás nélkül felhalmozódott üledék olyan vízminőségi problémákat okozott, amelyek megszüntetése nélkül nem szabad üzemeltetni a tározókat. A két tározó rekonstrukciója, kotrása azonnali cselekvést igényel - hangsúlyozta.

Emellett, mivel nagyobb csapadék esetén a tó vízszintje károsan magasra is nőhet, növelni kell a dinnyési zsilip kapacitását - tette hozzá.

Az azonnali intézkedések között említette még a rákhegyi vízbázisból történő vízpótlást, amelynek a feltételei már kiépültek korábban.

"Egy-két szivattyút és néhány tolózárat kell csak kicserélni, és minimális összegért azonnal meg lehet kezdeni a tó vízpótlását"

- mondta.

Emellett fel kell tárni, hogy miként lehetne hidegkarsztot igénybe venni Csákvár térségéből, aminek az lenne a fő funkciója, hogy folyamatos utánpótlást adjon a Császár-víznek. Ezzel a két tározó folyamatos vízfrissítést kapna.

Az azonnali intézkedések mellett hosszabb távon fontosnak nevezte a tó menti területek vízrendezését, mivel jelenleg a nagy csapadékok nehezen tudnak bejutni a tóba.

"A tó használóinak sokkal, de sokkal érzékenyeben kellene viszonyulniuk a tó természetes életéhez. Tudomásul kell venni, hogy ez egy szikes tó, és időnként vízingadozása van, ehhez kell alkalmazkodni " - összegezte a szakember.