Bartholy Judit, az MTA doktora a glasgow-i klímacsúcs alatt beszélt globális esélyeinkről a következő évtizedekben, a Magyarországon várható drasztikus időjárási változásokról, a halogatással nyakunkba vett egyre keményebb döntésekről, katasztrofális klímaátbillenésről és arról, hogy miért lenne mindenkinek jobb, ha kevesebb húst ennénk.

Körülbelül 1 forintos órabérrel megússzuk, ha a fizikai munkát az ember helyett valamilyen kőolajszármazék által hajtott gépre bízzuk – ez csak egy Bartholy Judit meteorológus, egyetemi tanár Magyar Tudomány Ünnepén elhangzott előadásának sokkoló állításai közül. A klímakutató szenvedélyes hangú előadásban ismertette a világ tudományos közösségének ma már lényegében egyhangú üzenetét:

nincs időnk a tétovázásra, a kompromisszumos megoldásokra, azonnal, drámai mértékben csökkenteni kell az üvegházhatású gázok – főleg a szén-dioxid és a metán – kibocsátását,

ha pár évtized múlva még rá szeretnénk ismerni a bolygónkra – derült ki a Magyar Tudományos Akadémia összegzéséből.

Különös hangsúlyt kapott az előadásban a metán, melynek egyik legnagyobb forrása a nagyüzemi állattartás. Jóllehet e szénhidrogéngáz termelődő mennyisége jóval kisebb a szén-dioxidénál, sokkal erősebb üvegházhatást fejt ki nála, így a mindennapi húsfogyasztás – főként a marhahúsé – meglepően nagy mértékben járul hozzá a klímaváltozáshoz.

Amint a kutató elmondta, minden gazdasági és ipari szektorban szükség van a kibocsátáscsökkentésre, teljesen meg kell változtatnunk a világon ma uralkodó fogyasztói életszemléletet, a kibocsátáscsökkentés mellett pedig technológiai módszert kell találnunk arra is, hogy elkezdjük nagy mennyiségben kivonni a szén-dioxidot a légkörből. És erre nincs sok időnk, ráadásul minél később szánjuk el magunkat a cselekvésre, annál fájdalmasabb döntéseket kell meghoznunk.

A klímamodellek mind arra utalnak, hogy 2 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedés felett visszafordíthatatlanul megváltozik a Föld éghajlata, és olyan folyamatok indulnak el, amelyek még szélsőségesebb irányokba lökik a klímát – betelik a természetes szén-dioxid-nyelők (például az óceánok) kapacitása, a melegedéssel a permafroszt jegében vagy éppen a vizek mélyén kötött metán kerül a légkörbe. Ahhoz pedig, hogy a még elviselhetőnek tartott 1,5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés alatt maradjunk, 2040-ig, vagyis

két évtizeden belül nullára kell zuhannia a globális szén-dioxid-kibocsátásnak

– ami mindeddig folyamatosan emelkedett.

A modellszámítások szerint a Kárpát-medence területe különösen kitett a szélsőségeknek, így például nyáron a globális átlaghőmérséklet növekedésénél jóval nagyobb melegedést – vagy inkább forrósodást – leszünk kénytelenek elviselni, olyannyira, hogy az évszázad végére a különböző fokozatú hőségriasztások gyakorisága akár tízszeresére nőhet. Mindemellett a csapadékeloszlás is szélsőségesebbé válik: még csapadékosabb teleink és még szárazabb nyaraink lesznek – utóbbin különösen érdemes elgondolkodni az idei nyár után.

A küszöbön álló klímakatasztrófáról, valamint a szemünk előtt zajló ökológiai katasztrófáról beszélt előadásában Szathmáry Eörs, az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának elnöke, aki szintén hangsúlyozta, hogy a jelenlegi életmódunk és gazdasági berendezkedésünk mára fenntarthatatlanná vált, és jelentős irányváltás híján az emberi civilizáció jó eséllyel összeomlik.