Ugyanúgy, ahogyan a történelem során eddig megtapasztalt járványok, a koronavírus is bekerül majd a tankönyvekbe. A helyzet adott, de kaptunk egy lehetőséget, hogy válasszunk, merre tovább.
A negatív változások is magukban hordozzák a fejlődés, a pozitív irányba való elmozdulás potenciálját.
Ehhez pedig László Ervin szerint az első lépés a globális szintű tudatosítás, az önmagunkba nézés és a felismerés, hogy a Földünk ajándék, amivel eddig nem annak megfelelően bántunk.
„Egy elágazás kellős közepén állunk. A tudósok komplex dinamikus rendszerek – mint amilyen a Föld is – evolúciós pályájának hirtelen kettéágazását nevezik így. Jelenleg egy évek óta vitatott és előre jelzett globális rendszerváltozást élünk meg. Azt már megtanultuk, hogy ha a változás egyirányú, az visszafordíthatatlan. Ha azonban az iránya nincs előre meghatározva, benne van a választás lehetősége. Ez azt jelenti, hogy most lehetőségünk nyílt tudatosan és szándékosan formálni a sorsunkat. Ez lehet egy fényes jövő ígérete; egy új korszak, az értelem és virágzás korszaka” – mondja a professzor.
Fontos tudatosítanunk, hogy
a vírus megjelenése előtti világunkat már nem tudjuk visszaállítani.
Ezt azonban nem problémának kell megélnünk, hanem egy esélynek, amit azért kaptunk, hogy helyrehozzuk a sok-sok évnyi pusztítást, amit a pénz, a hatalom és a felszínes örömök hajhászása közben okoztunk magunknak és a Földünknek egyaránt, olvasható a Budapest Klub sajtóközleményében.
A mostanáig ismert világunk destabilizálódott, az életünket eddig meghatározó társadalmi, gazdasági és kulturális rendszerek alapjaikban rendültek meg és alakulnak át. Ha a járvány által előidézett „szétesés” során nem változunk meg, a következő válságokkal szemben sem leszünk megfelelően felvértezve. Az általunk ez idáig létrehozott fenntarthatatlan folyamatok végzetes fordulópontot érhetnek el, így
vagy fejlődünk ezen a bolygón, vagy elpusztulunk.
László Ervin szerint furcsa és látszólag paradox módon ugyan, de a járvány egy álruhába bújt áldás: „Az általa indukált változások miatt az eddig elméleti szinten megtanult leckéket most végre kénytelenek leszünk átültetni a gyakorlatba. Általa vettük észre azt is, hogy egyetlen globális család vagyunk: egy olyan rendszer, amelyben mindenki függ a másiktól, és vagy együtt fejlődünk, vagy együtt épülünk le. Mind a bolygón lévő élet hálójának részesei vagyunk, egységként kell tehát cselekednünk.”
Be kell látnunk, hogy nem „a mi embereink, a mi nemzetünk az első” – még csak nem is az emberiség az első. Az élet szférája az első, mivel az a Földön létezik és fejlődik. Ha ez a szféra ép és egészséges, mi is épek és egészségesek leszünk. Az élet a Földön egy közös harmonizáció rendszere, amelyet az empátia, a valahová tartozás és feltétlen szeretet érzése irányít. Ma ezt nem csak a vallási próféták és spirituális mesterek mondják nekünk; ezt mondják a két lábbal a földön járó kvantumfizikusok, kvantumbiológusok és transzperszonális pszichológusok is.
Jelenleg a technológiák formálják a világunkat. Biztosítanunk kell, hogy ezek biztonságosak legyenek, és a tényleges szükségleteinket szolgálják. Az alapoktól kezdődő változás monumentális feladat, végrehajtásában nem csak hatóságaink és intézményeink szűk racionalitására kell számítanunk. Az igazi iránymutatást nem felülről és kívülről kell várnunk, a legalsó szintektől kell elkezdenünk, belső indíttatásból.
A koronavírus megnyitotta számunkra a globális átalakulás lehetőségét. Most egy jobb világot hozhatunk létre,
egy olyan világot, amely beteljesíti az emberi szellemiség erejét és potenciálját. Amikor a járvány alábbhagy és történelemmé válik, egy jobb világ létrehozása lesz az alapvető feladatunk. Ez a fontos és izgalmas és feladat pedig közös összefogást és éles szemléletmódváltást kíván.