A magyar csoport megemlékezést tart a 18-as számú magyar barakk előtt, majd együtt menetelnek a második világháborús halálmenetek egyik útvonalán, az Auschwitz I. lágert és az auschwitz-birkenaui megsemmisítő tábort összekötő úton. A csoporttal tart két holokauszt-túlélő is.

A központi programra csatlakoznak a csoporthoz Izrael, Bulgária, Belgium, Hollandia és Dánia budapesti nagykövetei is. A lengyelországi program után 43-an Varsón keresztül továbbutaznak Izraelbe, hogy május 9-én részt vegyenek a jeruzsálemi Élet menetén és az azt követő emlékesten.

A programokon részt vesz Verő Tamás főrabbi, Szabó György, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriumának elnöke, és két holokauszt-túlélő. Az Élet Menete Alapítvány 17 éve utaztat diákokat a nemzetközi Élet menetére, ez idő alatt 4-5000 magyar fiatal vett részt a programon.

A lengyelországi Auschwitz külvárosában a náci Németország 1940. május 20-án hozta létre az I. tábort, amely az azt követő években gyors ütemben bővült. Az első - lengyel - áldozatok 1940. június 14-én érkeztek ide, a népirtás 1942 elejétől folyt a holokauszt szimbólumává vált táborban.

Különböző becslések szerint 1940 és 1945 között 1,1-1,5 millió embert deportáltak a nácik a táborba, túlnyomó többségük zsidó volt és gázkamrákban vesztette életét. Magyarországról 1944. május 15. és július 9. között zajlottak a deportálások. Az emberek többségét Auschwitz-Birkenauba szállították, ahol legtöbbjüket megölték.