Szent Miklós a kisázsiai (ma Törökországhoz tartozó, Demre nevű) Myra város püspöke volt a 4. században. Népszerűségét máig megőrizte, helynevek, templomok, személynevek őrizik emlékét.

Legendája korán, már a 6. században kibontakozott, a keleti és a nyugati kereszténységben is népszerűvé vált.

Ereklyéit 1087-ben itáliai kereskedők rabolták el: kereskedelmi flottájuk odaveszte mögött Szent Miklós elpártolását sejtették, ezért feltörették a sírját és csontjait ereklyeként szállították Bariba.

Szent Miklós ereklyéi Bariban a San Nicola bazilikában (fotó: Wikipédia / LooiNL)

Ajándék az ablakban

Szent Miklóst általában püspökruhában ábrázolják, fehér szakállal, evangélikus könyvvel, amelyen három aranygolyó van. Ez utóbbival kapcsolatos egyik legendája. Ez arról szól, hogy amikor meghallotta, hogy él a városban egy olyan özvegyember, akinek három lánya van, de nem tudja őket tisztességgel kiházasítani, mert nincs elég pénze. Emiatt rossz útra térítené a leányait is. Erre Szent Miklós három aranyrögöt, más változat szerint három zacskó aranyat tett az ablakba. Innen ered az ablakba való ajándékozás szokása - mondta Tátrai Zsuzsanna.

Mikulás és Télapó

Legendája alapján a gabonakereskedők, a hajósok, a diákok, az eladólányok is védőszentjükként tisztelik, és

sok országban - ma is - összeolvad az alakja a telet megszemélyesítő jóakaratú figurákkal,

igy van ez Angliában, Amerikában, Franciaországban. Az 1950-es években Magyarországon a Mikulás név kiváltására a Télapó szót terjesztette el a kommunista rendszer az orosz Gyed Moroz (Fagyapó) tükörfordítása nyomán. Nagyon sok dal máig a Télapóról szól, de a Mikulás név is ugyanúgy használatos.

Láncos Miklós

A Mikulás ünnepéhez kapcsolódó szokások is sokfélék. "Van, amit igazán ősi szokásnak tarthatunk, hiszen ilyenkor egyre hosszabban tart a sötétség. A Dunántúlon például az utóbbi évtizedekben is szokás volt az úgynevezett Láncos Miklós. December 6-a előestéjén a legények bekormozott arccal, láncokat csörgetve járták a falu utcáit, ijesztgették a lányokat és a gyerekeket, és meg is imádkoztatták őket. A 18. században már tiltották ezt a szokást" - magyarázta Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató.

Az a Mikulás, amelyet mi ismerünk, az 1850-es években került a hagyományainkba. A szó a Miklós név szlovák névváltozatából, a szokás pedig Ausztriából került át ekkoriban Magyarországra.