Ha azt a szót halljuk, hogy zsáktelepülés, a legtöbbünk szeme előtt valószínűleg egyutcás, kicsi, csendes, dombok között fekvő falu jelenik meg. A Lechner Tudásközpont kutatása szerint a fő kritérium egy település „zsákhelyzetének”megállapításához, hogy csak egy úton keresztül kapcsolódik az országos közúthálózathoz, de nagyon különbözőek mégis ezek a falvak.

Az 507 ilyen településünket ábrázoló térképen jól látható, hogy az 1000 főnél kisebb zsákfalvak az ország azon térségeiben koncentrálódnak, ahol a településhálózat fejlődését a domborzat határozta meg: Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Somogy és Zala megyében. Minden második a Dél-Dunántúlon található, további ötödük pedig az Északi-középhegységben. A 21 kétezer főnél népesebb zsáktelepülés inkább az ország más részein jellemző és egyenletesebb eloszlású.

Az Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszerben (TeIR) elérhető 2015. évi KSH adatok szerint

zsáktelepüléseink össznépessége 248 934 fő, vagyis a lakosság 2,5 százaléka.

Átlagos lélekszámuk 491 fő, de igen nagy a szórás: a legkevesebben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Gagyapátiban (11 fő), Tornabarakonyban (12 fő) és Tornakápolnán (12 fő) élnek, a legtöbben pedig a 7469 lakosú Nagykovácsiban, ami egyetlen zsákhelyzetű nagyközségünk. Háromnegyedükben 500 főnél kevesebben élnek, s csak 66 zsáktelepülés népességszáma haladja meg az 1000 főt.

Egy „zsákváros”is van Magyarországon,

mivel a 2761 lakosú Sajóbábony 2009-ben városi rangot kapott.

Az 1000 főnél kisebb zsáktelepüléseken a munkanélküliség magasabb, az egy lakosra jutó nettó jövedelem pedig alacsonyabb, mint az azonos nagyságú nem zsákhelyzetűek átlaga. Az 1000–2000 fő közötti népességszám-kategóriában minimális a különbség, a 2000 főnél népesebb zsáktelepülések átlaga viszont határozottan jobb, mint a nem zsákhelyzetűeké. (Az utóbbi kategóriába tartozó 21 zsáktelepülés közül több is a fővárosi agglomerációban fekszik.)

A zsáktelepülések 70 százalékában a 65 év feletti lakosság aránya meghaladja a gyermekkorúakét, de ezeken a településeken kevésbé öregedő lakosság-összetétel jellemző, mint a nem zsákhelyzetűek átlaga.

A regisztrált bűncselekmények alapján

a zsáktelepülések közbiztonsága jobb,

mint a hasonló lakosszámú nem zsákhelyzetűek átlaga, ami részben annak is köszönhető, hogy a csak egy úton megközelíthető településeken hamar szemet szúrnak a gyanús idegenek, és nincs másik menekülési lehetőség sem.

A zsákfalvak 11%-át érinti vasútvonal (országos átlag 17%) és az autóbuszjáratok sem jelentenek ideális sűrűségű megoldást – mivel egy zsákfalut útba ejteni kitérőt jelent.