„A szerb hatóságoknak sikerült a tranzitzónák előtt várakozók nagy részét meggyőzni arról, hogy nincs értelme a kerítés mellett sátorokban várakozni, így a menedékkérők nagy része bevonult a menekülttáborokba Szerbiában” - mondta Kékesi Márk.

Nagyon kevesen maradtak, akik nem adják fel a várakozást.

„Azoknak a nagy része, akik a mínusz 15 fokos hidegben is a sátrakban maradtak, nagyon elgyötört és reményvesztett emberek, akik nem bíznak sem a magyar, sem a szerb hatóságok ígéreteiben."

"Van egy olyan csoport, amelynek tagjai azt gondolják, hogy bármi, amit a szerb vagy a magyar hatóságok ígérnek nekik, nem lesz valós, ezért nem adják fel a várakozást. A családos emberek nagy része visszament a szerbiai menekülttáborokba” - részletezte az önkéntes, aki kedden Szabadkán a hivatalos és a nem hivatalos menekülttáborban is járt.

Elmondta, hogy Szabadkán a Zentai úton van egy hivatalos menekülttábor, ahol körülbelül 200 fő van.

„Beszéltünk az intézmény vezetőjével, aki az ügy iránt nagyon elkötelezett fiatalembernek tűnik. Elmondta, hogy az ott lakók naponta háromszor kapnak ételt, van orvosi ellátás, és ami sok esetben még ennél is fontosabb, hogy próbálnak szociális munkások és önkéntesek foglalkozni ezekkel az emberekkel. Tehát nemcsak a puszta túlélést biztosítják, hanem valamilyen módon azt is, hogy ezek az emberek értelmesen és hasznosan töltsék az idejüket”- számolt be a tapasztalatairól Kékesi Márk.

Sokkal szomorúbb a helyzet az úgynevezett régi téglagyár területén, ami az elmúlt években a menekültválság egyik emblematikus helyszíne lett Szabadkán.

„Itt semmilyen infrastruktúra nincs, az illegális menekültek – főként pakisztáni férfiak – egy körülbelül tíz éve bezárt, elhagyott téglagyári épületben vannak. Főként tizenéves fiúk, fiatal egyedülálló férfiak vannak itt, akik tudják azt, hogy pakisztáni állampolgárként nincs esélyük arra, hogy hivatalosan menedékjogot kapjanak az Európai Unióba. Így folyamatosan próbálkoznak a kerítésen át bejutni Magyarországra. Az ő sorsuk a leglehetetlenebb. Mivel ők nem regisztrálnak hivatalosan, mint menedékkérők, ezért teljes mértékben ki vannak téve a csempészek és fosztogatók különböző abúzusainak” - mesélte a látottakat az önkéntes.

„Az egyedülálló férfiak külön jogi kategóriába tartoznak a magyar menekültügyi rendszerben. Egyedülálló férfiként olyan hosszú a várólista, hogy gyakorlatilag esélytelen bejutniuk, ezért választják az illegális utat” - magyarázta a szakember.

Akik pedig a határ melletti sátortáborban maradtak, azt mesélték, hogy úgy próbálják túlélni a hideget, hogy többnyire nappal próbálnak aludni, éjszaka pedig ébren vannak. Tűzifát több civil szervezet is juttat nekik, bár hivatalosan nem lehetne semmi olyasmit oda vinni, ami tüzet vagy balesetet okozhat.

"De a mínusz 15 fokos hidegben a katonák és a rendőrök is úgy gondolják, hogy inkább elfordulnak, amikor tüzelőfát viszünk"

– mondta Kékesi Márk.

Hozzátette: Szerbia és Magyarország felől is próbál több civil szervezet tüzelőfát juttatni.

„Nyilván a tüzelőfa a legkevésbé hatékony módja a segítésnek, mivel egy fűtésre nem alkalmas sátor előtt tüzet rakni, és ott melegedni nem egy hatékony módja az energiafelhasználásnak, de egyelőre nincs jobb” - fogalmazott.

A szakember elmondta: ezekben a sátortáborokban csak azok maradtak, akik nagyon elszántak, és semmilyen ígéretnek, civil szervezetnek, hatóságnak nem hisznek, és nem hajlandóak elmenni a tranzitzóna elől. Azt gondolják ugyanis, hogy ha ők onnan elmennek, akkor mások fogják átvenni a helyüket.

A tranzitzónák előtt jellemzően családos emberek várnak, többnyire afgán, szír és iraki állampolgárok.

„Történt egy spontán szelekció az elmúlt hónapokban, így a tompai tranzitzónához érkeznek az arab nyelvet beszélők, míg a röszkei tranzitzónához érkeznek a perzsa, vagy azzal rokon nyelvet beszélő, jellemzően afganisztáni emberek” - számolt be Kékesi Márk.

Most Röszkénél 80 ember van a sátortáborban, szinte kizárólag családok. Tompánál viszont a szerb hatóságoknak sikerült a szíreket rávenni arra, hogy vonuljanak vissza a szabadkai menekülttáborba. Mivel ezt a legtöbben meg is tettél, ott csak nagyon kevesen vannak. Mindenesetre mind a két tranzitzónánál maradt néhány tucat család, akik azt gondolják, hogy akkor is ott maradnak, ha tovább hűl a levegő” - számolt be az önkéntes.

Egy felülről jövő utasítás alapján most is naponta tíz embert engednek be a tranzitzónába, kizárólag hétköznapokon.

„A beengedés után ezeket az embereket a magyar hatóságok az osztrák határ melletti nyílt táborokba szállítják – Szentgotthárdra, Körmendre – azzal az egyértelmű üzenettel, hogy lehet menni tovább. Így tulajdonképpen nem arról van szó, hogy ezeket az embereket befogadjuk Magyarországra, hanem lassítjuk azt a folyamatot, ami úgyis megtörténik, vagyis azt, hogy előbb-utóbb mindenki eléri az úti célját, ami többnyire valamelyik nyugat-európai ország” - mondta a szegedi MigSzol Csoport önkéntese.