Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Nickelsburg László

Portré

Az utolsó halálos ítélettel záruló ötvenhatos perben, 1961. augusztus 26-án végezték ki Nickelsburg Lászlót, ahogyan harcostársai nevezték, a „Zsidó Lacit”, az egyik legnagyobb Budapesti felkelő központ, a Baross téri felkelőcsoport vezetőjét.

Nickelsburg 1924-ben Budapesten született, édesapját korán elveszítette. 1944-ben munkaszolgálatra hurcolták, ahonnan sikerült megszöknie, így a háború végéig bujkálnia kellett, miközben édesanyja és három bátyja életét vesztette a bergen-belseni lágerben.

Az egygyermekes édesapa Nickelsburg László a háború után műszerészként dolgozott, többszörös sztahanovista élmunkás volt, 1953-ban belépett a kommunista pártba. 1950-től 1956 augusztusáig „civilként dolgoztam az Államvédelmi Hatóságnál” – vallotta több esetben. A munkahelyén mindenki hithű kommunistaként ismerte, ám mégis ő lett később az egyik legnagyobb fővárosi fegyveres csoport vezetője. Az 1956. október 23-i tüntetésekben nem vett részt, későbbi napokban csatlakozott a Baross téri csoporthoz.

A Baross téri csoport lényegében spontán, önszerveződő módon jött létre,

más forradalmi központoktól

függetlenül intézkedett: igazoltattak, rendőröket és katonákat fegyvereztek le. Miután Nickelsburg átvette az irányítást, akkor vált az egyik legjelentősebb csoporttá. Rendkívüli tekintélye volt a Baross téren: a vallomások szerint — az 56-os felkelőparancsnokok többségével ellentétben — keményebb kézzel irányította társait, akik ezt elfogadták. A fegyelmet különösen szigorúan megkövetelte, erélyes fellépése hozzájárult a törvényes rend fenntartásához, a fosztogatások, önkényeskedések megakadályozásához. Több alkalommal intézett beszédet a csoport tagjaihoz: a hazafias kötelességről, a forradalom fegyveres védelméről, a rend fenntartásáról beszélt. A Baross térre látogató Solymosi János alezredes, ezredparancsnok így vélekedett Nickelsburg parancsnoki rátermettségéről: „A Baross téri sokkal fegyelmezettebb társaság volt, mint a Corvin közi. Mintha ügyesebb lett volna Nickelsburg, mint a Corvin köziek vezetői. Nekem úgy tűnt. Szóval a kérdezősködéséről, modoráról azt állapítottam meg, hogy alkalmasabb parancsnoknak...” Az egymástól elszigetelten működő forradalmi csoportok között egyfajta összekötő szerepet játszott, igyekezett a Baross téren minél erősebb bázist kiépíteni: fegyvereket szerzett, gyakran járt tárgyalni a különböző nemzetőrségi egységek vezetőihez, még Király Béla főparancsnokhoz is.

November 4-én a már-már szabályos katonai alakulattá formált csoport egy rövid időre felvette a harcot a szovjet páncélosokkal, de miután szembesült a sokszoros túlerővel szemben, Nickelsburg felkelő társaival együtt a Péterffy Sándor utcai kórházba húzódott vissza. Itt segítette az Önkéntes Mentőszolgálat munkáját, miközben maga is megsebesült. A kórházban bekapcsolódott az Angyal István vezette politikai ellenállásba, ahol a radikálisabb követések mellett foglalt állást. Felépülése után családja kérésére Bécsbe szökött, de – a menekültlétben csalódva – rövidesen hazatért. Reménytelennek látta az ellenállást és már nem is vállalt szerepet abban, noha ismertsége miatt többször megkeresték, hogy segítsen egy remélt újabb fegyveres felkelés előkészítésében.

1956 decemberében egy feljelentés nyomán a karhatalmisták rövid időre őrizetbe vették, majd hamarosan szabadon engedték. Miután azonban nem volt hajlandó együttműködni az állambiztonsági szervekkel, s információkat átadni részükre a forradalmárokról, 1957 februárjában újra letartóztatták. 1958. március 27-én jogerősen életfogytiglan tartó börtönre ítélték.

1959 novemberében azonban a Belügyminisztérium pótnyomozást rendelt el a Baross téri csoport ügyében, és Nickelsburg László ügyét is perújítással új eljárás alá vonták. A Hercegh Benjamin és társai per nyolcadrendű vádlottjaként a Legfelsőbb Bíróság Borbély János vezette különtanácsa szervezkedés vezetésének vádjában bűnösnek találta, és a fellebbezés lehetősége nélkül halálra ítélte. Az utolsó szó jogán elmondott beszédében kertelés nélkül kijelentette: „Ez az eljárás olyannak tűnik előttem, mint a középkori boszorkányperek. (...) A nyomozó hatóság a halálomat akarja.”

Idézetek

A Baross térre látogató Solymosi János alezredes, ezredparancsnok így vélekedett Nickelsburg János parancsnoki rátermettségéről: „A Baross téri sokkal fegyelmezettebb társaság volt, mint a Corvin közi. Mintha ügyesebb lett volna Nickelsburg, mint a Corvin köziek vezetői. Nekem úgy tűnt. Szóval a kérdezősködéséről, modoráról azt állapítottam meg, hogy alkalmasabb parancsnoknak...”

Részlet a Nickelsburg László által az őt halálra ítélő bíróság előtt az utolsó szó jogán elmondottakból: „Olyan bűncselekmények miatt állok a bíróság előtt, amelyeknek a gondolata is távol áll tőlem. (...) Ez az eljárás olyannak tűnik előttem, mint a középkori boszorkányperek. A nyomozó hatóság a halálomat akarja. (...) Az ügyben hamis tanúkat alkalmaztak, illetve a nyomozó hatóság a tanúkat az időpontok tekintetében megtévesztette. A legfőbb ügyész képviselője a vádbeszédében ellenem akart hangulatot kelteni. (...) Kérem a bíróságot, hogy az ügyemet alaposan és lelkiismeretesen vizsgálja ki, és hozzon igazságos ítéletet.”