A réti vagy nádi farkasként ismert, toportyánnak is nevezett, rókaszerű ragadozóval Toldi Miklós élet-halál harcot vívott Arany János művének 5. énekében.

„Mint veszett kutyáé csorog véres nyála;

Senki sem látott már dühösb vadat nála.”

Félelmetes hangja és irodalmi előélete dacára az aranysakál, ez a kistestű, őshonos csúcsragadozó nem veszélyes az emberre. Már csak ezért is jó hír, hogy hosszú évtizedek után visszaköltözött Magyarországra - mondta korábban az InfoRádióban Kovács Ferenc, a Pilisi Parkerdő Zrt. Budapesti Erdészetének erdőgondnoka.

„Az elmúlt néhány tíz évben beállt a vidékben egy viszonylag konstans természeti állapot, illetve a vadászok sem használják már azokat az eszközöket, amelyekkel régen sikerült kipusztítani ezt az állatot Magyarországról.”

Az erdő világának kifejezetten jót tesz az aranysakál visszaköltözése, mert helyrebillenti az ökoszisztéma természetes egyensúlyát, az állattartók azonban nem örülnek neki, mert ezek a szapora ragadozók megtizedelik a juhállományt - panaszolta az InfoRádiónak Juhász Pál, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség alelnöke.

„Az aranysakálok által okozott kár hozzávetőleg 200-250 millió forint évente. A felnőtt juhot nem támadja meg, de a néhány napos, esetleg néhány hetes bárányt elragadja.”

Juhász Pál szerint törvénymódosításra lenne szükség, hogy vadásszák le a juhokat pusztító aranysakálokat.

„Vadásszák az aranysakált, de a vadásztársaságok nem érdekeltek abban, hogy ezt a munkát kellő eréllyel és hatékonysággal végezzék el. Régen honorálta az állam a dúvad kilövést, ma már ez nincs így, ezért hiányzik a motiváció.”

Juhász Pál hozzátette, hogy az aranysakálok mellett a kóbor kutyák is 200-250 millió forintos kárt okoznak a juhágazatnak, a legnagyobb ragadozó azonban az ember: a tolvajok minden évben félmilliárd forint értékű juhot lopnak el.