Tavasszal kezdeményezték, most vasárnap zajlott le Svájcban az a népszavazás, amelynek végeredménye szerint nem lesz az országban lélekszámplafon. A különleges témában tartott népszavazás hátteréről Gönczi Róbert, a Migrációkutató Intézet elemzője az InfoRádió megkeresésére elmondta: az ország lakosságszáma dinamikusan nő, jelen pillanatban már 9 millió fő fölött van. Az ezt övező közéleti vitában arról volt szó, hogy mit kell tenni, ha 2050 előtt 9,5 millió fölötti lesz az alpesi ország lélekszáma, bevezethessenek-e olyan korlátozó intézkedéseket, mint például az újonnan érkezettek kiutasítását vagy az EU-s szabad mozgással kapcsolatos szerződés felmondását.

Gönczi Róbert elmondása szerint a lakosság a migráció miatt frusztrált, az SVP (Svájci Néppárt) pedig vezető jobboldali pártként a zászlajára is tűzte a népszavazás ügyét, mondván, a népesség növekedése súlyos terhet ró

• az infrastruktúrára,
• a lakhatásra,
• a szociális ellátásokra,
• a természeti erőforrásokra és
• a svájci életmódra,

a lakosság márpedig, mondta ki az SVP, vissza akarja szerezni a kontrollt a népesedés fölött.

Azért is voltak szerinte magabiztosak a néppárti politikusok Svájcban, mert 2009-ben már volt egy sikeres, migrációt illető népszavazási kezdeményezésük. Ez akkor arról szólt, hogy a minaretek építését betiltsák Svájcban, és ez sikeresen át is ment a népszavazáson, 57,51 százalékos támogatottságot élvezett. Ugyanakkor a jelenlegi népszavazás nem volt sikeres, 58 százalékos részvétel mellett a lakosságnak csak 45 százaléka érezte úgy – főként a vidékiek –, hogy csökkentenikell a lakosságszámot, hogy az ne érje el a 10 millió főt.

Svájcban nem ritkák a népszavazások, de az elemző úgy látja, hogy a lakosság döntő többsége most nem érzi úgy, hogy népességkorlátozó kezdeményezésekkel lenne kikövezve a siker útja. Különösen azért sem, mert míg Svájcban komoly vitatéma a migráció ügye,

az Európai Unióval való együttműködés olyan kiemelkedő jelentőségű Svájcnak a saját lakossága számára, ami miatt nem szerettek volna azzal taktikázni, hogy például megszüntetik a szabad mozgást,

ekkora távolságot már nem akartak az EU-tól.

„Azt se felejtsük el, hogy Svájcnak most már van egy nagyon jelentős külföldi születésű lakossága, 2,4 millió fő, ők rendelkeznek svájci szavazási engedéllyel, letelepedéssel, állampolgársággal. Döntő többségük, kétharmaduk nem is harmadik országbeli, hanem európai uniós vagy EFTA-tagállamból (Európai Szabadkereskedelmi Társulás – a szerk.) való állampolgár, és munkavállalási célú bevándorlás formájában érkezett az országba. Tehát éppen akik szavazhatnak, azokat érintette volna a legrosszabbul ez a helyzet, miközben ők alapvetően munkavállalási céllal érkeztek Svájcba” – világított rá Gönczi Róbert.

A megoldás?

Svájc egyébként számolhat azzal, hogy az EU-ban szigorodik a migrációs szabályozási trend, a migrációs paktum is „szállít” ilyen megoldásokat, így a liberális felfogásúak akár kisebbségbe is kerülhetnek véleményükkel, mivel már van egy jelentős szegmense a társadalomnak, amely nem szeretne az EU-nál lazább migrációs politikát az elemző szerin. Mindazonáltal „a lakosság 10 millió főben való maximalizálásának terve láthatóan nem éri el az ingerküszöböt” jelen pillanatban, a törvényhozók ennek megfelelően gondolkodhatnak tovább.

Olasz eszköz – pro és kontra

A bevándorlás kérdése közben az összes európai országban kihívásként jelenik meg; Rómában június 13-án egyszerre tartottak migrációellenes és migrációpárti tüntetéseket, majd az olasz parlament megszavazta a bevándorlók önkéntes hazatérését elősegítő törvényt, ami fejenként több mint 600 eurót biztosít a migránst távozásra bíró jogi vagy más képviselőnek.

Ezt az eszközt kommentálva az elemző elmondta: kiegészítő szabályozás ez, az Európai Unió menekültügyi és migrációs paktumára válaszként.

„Olaszország felé sokszor kritika volt az Európai Bizottság irányából, hogy a jogharmonizációs rendszerük a paktumot illetően nem állt még fel megfelelően, és hogy ezért szükség van további intézkedések bevezetésére. Ez viszont reagál az úgynevezett visszatérési központok működtetésének jogi körülírására; mindenféleképpen szerettek volna az olaszok bevezetni egy olyan jogi eszközt, amelyen keresztül könnyebben lehet majd realizálni a kiutasításokat annak ellenére, hogy ez hosszú évek óta tartó vita volt Olaszországban.”

Ezen a ponton az Albánia-tervre mutatott, amely időnként működött, időnként nem – ide küldtek vissza érkező migránsokat –, mindenesetre a lakosságban itt is van frusztráció, emiatt fakadt fel a tüntetés; a lakosság nem volt elégedett a visszatérési döntésekkel.

A tiltakozás mellett aláírásgyűjtés is indult, amelynek során 50 ezren szignáltak egy „szélsőjobboldali kezdeményezést”, a Matteo Salvini-féle Liga párttal a háttérben.

„Ez egy olyan kezdeményezés volt, ami azt mondta, hogy nem tesz eleget Olaszország az EU kéréseinek, és további szigorításokra van szükség a külföldiek – minden külföldi, nemcsak az irreguláris migránsok – kiutasítására, távozások ösztönzésére és az állampolgársági szabályok szigorítására, ami egy választüntetést is eredményezett június 13-án” – részletezte.

A cikk Ignáth Márk interjúja alapján készült.