A zenetörténész, közgazdász végzettségű Retkes Attila 1972. július 18-án született Budapesten.

1992-1997-ig a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Danubius Rádió külső munkatársa: szerkesztőként, zenei szerkesztőként, műsorvezetőként tevékenykedett. 1994-től a Magyar Hírlap kulturális rovatának munkatársa, zenekritikus, 1996-tól a Gramofon főszerkesztője. 1997-től 2000-ig a Budapest Rádió Kft. ügyvezető igazgatója volt. 1998 és 2002 között producere volt a Tv2 Party Tv, Szupersztárok, Autószalon, Ablak Európára, Zsebre megy című műsorainak. 1999-2001-ig a Wellington Kommunikáció Kft., 2001-től a Metropolitan Media Kft. ügyvezető igazgatója.

Az SZDSZ 2007-ben megalakult kulturális és médiakabinetjének titkáraként kapcsolódott be az országos (szak)politikába. Ugyancsak 2007-ben hozta létre a párt budapesti kulturális munkacsoportját, amelynek vezetője lett.

2009. július 12-én a párt rendkívüli tisztújító küldöttgyűlésen az SZDSZ elnökévé választották. A pártelnöki posztért szintén versengő Weinek Leonárd a szavazás után bejelentette kilépését az SZDSZ-ből, másnap tucatnyi pártalapító, neves támogató, a demokratikus ellenzék több egykori tagja - köztük Fodor Tamás, Haraszti Miklós, Hodosán Róza, Iványi Gábor, Konrád György, Kozák Márton, Rajk László - is nyílt levélben közölte, hogy elhagyja a pártot.

Retkes Attila első sajtótájékoztatóján a párt nevében négy dologért kért bocsánatot a magyar társadalomtól: a korrupciós ügyekért, a vidék magára hagyásáért, a határon túli magyarok elhanyagolásáért, a fölényes, agresszív stílusért. Ezután azonnal lemondásra szólította fel Kóka János parlamenti frakcióvezetőt, aki ezt visszautasította. Ettől kezdve a parlamenti frakció a pártvezetéstől függetlenül működött.

2009 decemberében az SZDSZ küldöttgyűlése elfogadta az Újratervezés című, a 2010 és 2014 közötti időszakra készített pártprogramot, majd januárban az országos tanács elfogadta, hogy a parlamenti választáson együttműködnek a Magyar Demokrata Fórummal.

Idén áprilisban az SZDSZ a választások első fordulójának eredményei alapján nem került be az Országgyűlésbe, ezzel a magyarországi rendszerváltozás egyik vezető politikai ereje parlamenti képviselet nélkül maradt.