Az intézmények esetében sikerült ugyan a politikai szerkezetváltás 1989-ben, de a régi parlamentáris hagyományok nem éledtek újra - mondta a Kossuth Rádióban Tölgyessy Péter. A kádári hagyományok tovább éltek, az orientációját vesztett társadalom nem tudott és ma sem tud mit kezdeni sem a parlamentarizmussal, sem a demokratikus közélet politikusával, irtózik a nyilvános vitától, és legszívesebben visszamenne az államszocializmus csendjéhez.

Az államot idegen hatalomnak látja, amit át kell verni, az új intézményekkel elégedetlen, nem érzi magáénak, és ezeket a választási eredmények sem képesek legitimálni.

Az egyesületi háló mindeközben nagyon szegényes, sem a civil csoportok, sem a szakszervezetek nem működnek. Az alkotmányjogász úgy látja, ha a külvilág ezt nem várná el, ma már talán nem is lenne Magyarországon demokrácia. Szerinte egyébként az új helyzetet az értelmiség és a sajtó, a nyilvánosság sem nagyon segített megérteni, gyorsan beállt a táborok mögé, a gyűlölködés pedig mára a véleményformálók jelentős részét elbutította.

Tölgyessy Péter úgy látja, 1989 után jelentősen megváltozott a politikusok magatartása is. Míg a rendszerváltás idején még az ország előtt jártak, 1990-91-ben már rájöttek arra, hogy a magyar társadalom "együtt akar álmodni" a politikusaival, és csak azok tudnak nyerni, akik ezt teszik, mára így alig van politikus, aki a valóságra alapozza a politikáját, a bevált recept azt mondani, amit az emberek hallani akarnak.

A politikus ma országos és önkormányzati szinten is a csodatételre épít: reményt ad a kényelmes, gyors megoldásra, jótékony államot ígér, miközben folyamatosan jelen van a nyilvánosságban, igyekszik tematizálni a közéletet, állandóan túloz, nagyot mond, ami ellenzékből igen hálás szerep ugyan, de a kormányra kerüléskor hamar elveszhet a hitelesség, ezzel pedig a cselekvőképesség. A másik politikusi menekülés az ellenség felmutatása, azt hangsúlyozni, hogy bár mi is követünk el hibákat, de a másik még gonoszabb, maga az ördög, aki felfal benneteket. Ha pedig sikerül így felrajzolni az ellentábort, szinte mindent meg lehet csinálni, még kárt is lehet okozni a magyar gazdaságnak. A két tábor pedig mára nagyon megszilárdult, és ami érdekes - teszi hozzá Tölgyessy Péter - a különbség köztük nem is annyira értékbeli, mint inkább kulturális, történeti, az, hogy hogyan élik meg az elmúlt nyolcvan-kilencven évet.

Az alkotmányjogász szerint nehezíti a változást az is, hogy alig vannak új belépők a politikában, azt döntően ma is a '89-esek viszik, ha pedig újak jönnek, azok vagy itt akarnak meggazdagodni, vagy az exhibicionizmus hajtja őket. Pedig a kiút ebből a helyzetből csak az lehet, ha az ország érdekeit figyelő új emberek jönnek, akik megszakítják a most tomboló hideg polgárháborút, aminek az örvénye nagyon gyorsan visz lefelé bennünket.