6 °C
Épp akkor szakította meg a Szovjetunió a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal, amikor 1939-ben fű alatt megindult a közeledés a náci Németország és a sztálini birodalom között - mondta Kun Miklós történész az InfoRádió Aréna című műsorában. Magyarországról ennek kapcsán nem esett szó, Sztálin csak egy titkos politikai bizottsági tanácskozáson jegyezte meg, hogy hazánk, Jugoszlávia és Románia a későbbiekben esetleg az ő érdekszférájukba tartozik majd - tette hozzá.
Az 1939. augusztus 23-án aláírt német-szovjet megnemtámadási szerződés Magyarországnak a határrevízióra való törekvés miatt jöhetett volna jól: szeptembertől ismét újra erős közeledés volt tapasztalható a magyar és a szovjet diplomácia között, részben Erdély miatt - magyarázta a Károli Gáspár Református Egyetem Kremlinológiai Intézet vezetője.
Megjegyezte: Bulgária is számított a Szovjetunió támogatására, ám amikor híre ment annak, hogy Sztálin Várnát, és általában az országot - mint szatellitállamot - akarja, a vezetés megijedt.
Igaz volt ez a balti államok vezetőire is, hiszen amikor kiderült, hogy Hitlernek kell a paktum, könnyen lemondtak a terület országainak támogatásáról. Annak ellenére is, hogy néhány nappal a szerződés aláírása előtt a náci vezér tüntetőleg a Baltikumba küldte több katonai vezetőjét, akik elmentek egészen a szovjet határig - fejtegette a történész.
Komoly hatás
A paktum mint nyűg ott volt Sztálin nyakán azután is, hogy 1941 decemberében Moszkva alatt megverték a németeket, és Sir Anthony Eden brit külügyminiszter a Szovjetunióba látogatott. Sztálin ekkor már az új európai határokról beszélt, és arról, hogy Magyarországot meg kell büntetni Románia javára - magyarázta Kun Miklós.
Sztálin területeket is ajánlott Edennek, és azt sugallja, hogy két nagyhatalom lesz Európában, Nagy-Britannia és a Szovjetunió. A Molotov-Ribbentrop-paktumról azonban nem volt hajlandó tárgyalni, az az által megszabott határokat szentnek tekintette - fűzte hozzá a Károli Gáspár Református Egyetem Kremlinológiai Intézet vezetője.
{{keretes_cim}}
A német-szovjet megnemtámadási szerződést 1939. augusztus 23-án írta alá Vjacseszlav Mihajlovics Molotov szovjet és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter, Moszkvában. A paktum nyilvános része egymás kölcsönös tiszteletben tartásának és meg nem támadásának szándéka mellett rögzítette, hogy amennyiben valamelyik fél harmadik féllel háborúba lép, a másik fél semleges marad.
A szerződés titkos záradéka csak a II. világháború után került nyilvánosságra, ezt a szovjet vezetés csak 1989-ben ismerte el. Ennek tartalma a következő volt:
1. A Balti-államokhoz tartozó területeken Litvánia északi határa alkotja majd a leendő szovjet-német határt. Vilna (Vilnius) Livánia, s így Németország része.
2. A lengyel területeken a Narev, a Visztula és a Szan folyó alkot határt Németország és a Szovjetunió között. A lehetséges új lengyel államról később döntenek a felek.
3. A német fél lemondott, pontosabban nem tartott igényt Besszarábiára (jelenleg Moldova).
.jpg)
