Az ökológiai mozgalom kudarcról kudarcra halad a végső győzelem felé - mondta Lányi András, a Védegyletből kinőtt Élőlánc Magyarországért Mozgalom vezetője, a Heti Válasz szerkesztőbizottságának tagja új könyvének bemutatóján.

Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője úgy mutatta be Lányi Andrást, mint azt az embert, aki sokak szemében minden mai bajunk okozója, mivel az államadósság Bős-Nagymaros meg nem épülésének köszönhető, annak megakadályozója pedig Lányi András. A politikus-filozófus annyit mondott: elsődleges feladatunk megakadályozni, hogy a kormány kiárusítsa a nemzeti vagyon maradékát. De ezzel be is fejeződött az aktuálpolitika feszegetése.

A hetilap kiadásában megjelent Porcelán az elefántboltban a magyar zöldmozgalom történetét mutatja be, pontosabban azt, "ami maradt belőle, miután porcelánkészlete összetört az elefántboltban" - fogalmazott a szerző, aki szerint műve "a liberálisoknak túl szocialista, a szocialistáknak túl konzervatív, a konzervatívoknak túlságosan liberális".

Lányi András szerint válságát éli a modernitás. Nézete szerint az ökológiai mozgalom nem mondható tipikus, "modern, baloldali utópiának", mivel eleven tapasztalatból táplálkozik. A konzervativizmustól idegen módon viszont felvállalja a felvilágosodás eredményeit, és ilyen módon "az ökológia az első modern konzervatív világnézet".

"Konzervatív anarchista"

Amikor a szerzőt arról faggatták, miként vélekedik a nyugati zöldmozgalmak baloldali, anarchista kötödéseiről, azt válaszolta: mivel az ökológia a kisközösségeket védené a központosítással szemben, ezért ő magát "konzervatív anarchistának" tartja. Hozzátette: értelmezhetetlennek gondolja a saját maga bal-jobb tengelyen való elhelyezését, ellenzéki, rendszeridegen embernek tartja magát és mozgalmát. Ugyanakkor szavai szerint "minden párttól végtelen távol, de nem egyformán távol" helyezkednek el.

Tallár Ferenc filozófus, akit Lányi András kért fel a kötet bemutatására, a szerző szándéka ellenére mégis megpróbálta a kötetet és Lányi nézeteit a konzervativizmushoz és a baloldalhoz viszonyítva elhelyezni, kisebbfajta vitába keveredve ezzel a szerzővel. Arról beszélt, hogy Lányi András alapvető tragédiája az, hogy egy szerinte a "modernitás baloldali gyökereiből" táplálkozó gondolkodással, mozgalommal a rendszerváltás hajnalán mégis elhatárolódik az MSZP-től és az SZDSZ-től, és a politikai térfél jobboldalán találja magát. Eközben a jobboldaltól idegen módon mégis hirdeti az ember "felszabadítását", és így egyfajta "szekuláris eszkatológiát", aminek Tallár Ferenc szerint "már így is megittuk a levét".

Kiemelte még, hogy Lányi András az előző húsz évet a kommunista diktatúra "elhúzódó alkonyának" tekinti, és képviseleti helyett részvételi demokráciát hirdet. Méltatta ugyanakkor a szerzőt, mint "egy kihaló értelmiségi típus utolsó mohikánját", és azok közé sorolta, akinek a műveit érdemes olvasni, mivel "szorult belé még némi republikánus erény". Leszögezte: Lányi András Porcelán az elefántboltban című műve nem csupán az ökológiai mozgalom történetét meséli el, hanem egyúttal állást is foglal a fölvetett kérdésekben.