(A Trendben megjelent interjút a körkép.sk fordította le.)

Miért összetettebb Magyarországon a helyzet az EU tagországok többségéhez képest?

A magas kamatlábak és a forintleértékelés megnehezíti a kormány lehetőségeit annak érdekében, hogy reagálni tudjon a válságra. A legtöbb országban rengeteg pénzt költenek a gazdaság újraindítására, a kereslet ösztönzésére. Ehhez igazodik a pénzügyi politikájuk is. Mindenhol magasabb költségvetési kiadásokat látni. A magyar kormány ezt nem teheti meg.

Miért?

Mert csapdában vagyunk. A kormányaink túlságosan sokat költöttek. Mégpedig akkor is, amikor erre semmi szükség nem volt. Az elmúlt két választási időszakban a GDP-hez mérten két számjegyű költségvetési deficitünk volt. Magyarország nagy tartozást halmozott fel. Ilyen helyzetben nem lehet növelni a költségvetési kiadásokat. Épp ellenkezőleg, csökkenteni kéne.

A magyar kormány válságkezelő csomagokat készített, melyekben milliárdos kiadások szerepelnek.

De ez nem egy összköltségvetési helyzet. Az IMF-el kötött egyezmény kötelezi Magyarországot arra, hogy csökkentse a költségvetési hiányát a GDP 3 százaléka alá. Mégpedig a válság ellenére. A növekedés helyett visszafogottságra köteleztek minket. A magyar gazdaságpolitika ciklikus irányú. Minél jobb időket élünk, annak inkább eladósodunk. Ezért ma nem arról döntünk, hogy milyen mértékű legyen a növekedés, hanem arról, hogy visszaesés, vagy államcsőd.

Mit jelentene egy államcsőd a közép-európai térségben? 

Az ország teljes összeomlását. Nem akarok találgatásokba bocsátkozni arról, hogy ez pontosan mit jelent. Oroszországban, Ukrajnában, Argentínában vagy Törökországban már láttunk csődbe jutni néhány kormányt. Az állam ilyenkor képtelen törleszteni az adósságát, ami rendkívül kedvezőtlen hatással van az egész gazdaságra nézve. Ha az állam nem tudja törleszteni a kötelezettségeit, minden nagyon gyorsan szétesik. Az emberek felhagynak az adók fizetésével, az állam nem tud béreket, nyugdíjakat folyósítani. A kezdeti időszakban ez történt szinte mindenhol, a tervgazdálkodásból  a piacgazdaságra való átálláskor.

Mennyi az esélye annak, hogy Magyarország esetében ez most bekövetkezik?

Nem hiszem, hogy erre sor kerül. A kormány tényleg igyekszik takarítani. Csak nagyon korlátozott a manőverezési lehetősége. Ha recesszióba kerül és csökkenteni szeretné a hiányt,  nagymértékben vissza kell fognia a kiadásokat.

Hol tud a kormány a jelenlegi helyzetben kiadásokat csökkenteni?

A rendszerben óriási mértékű a pénzszórás. A kiadások csökkentése nem kéne, hogy akkora nagy gondot jelentsen. A kormány valószínűleg csökkenti a szociális kiadásokat, esetleg bejelenti a 3 százalékos áfaemelést.

Adócsökkentésre is sor kerülhet?

Nem. Nem hiszem, hogy ezt megengedhetik maguknak. Még ha elméletileg lehetséges is volna kibővíteni az adókötelezettek körét, és párhuzamos adócsökkentéssel növelni az adóbevételeket. De a kormánynak nagyon nehéz lenne növelni az adóalapot. Ez végül azt jelenti, hogy több embert adóztat meg. Ez egy kisebbségi kabinet, mely kormányzásának utolsó évében jár. Pokoli egy politikai helyzetben vannak, és nehezen tudom elképzelni, hogy az IMF követeléseinek csak a minimális betartására törekedjenek.

Melyik múltbeli kormányzati döntések okozták azt, hogy Magyarország most ilyen nehéz helyzetbe került?

Nem mondhatnám, hogy a világgazdasági válságnak nem lenne hatása. De teljesen másként  hat egy már eleve legyengült, törékeny gazdaságra, mint egy egészséges országra. Általánosságban elmondhatom, hogy az utolsó három kormány - mindegyik, kivétel nélkül - populista döntéseket hozott, melyek nemcsak hogy fölöslegesek voltak, de  tovább súlyosbították a helyzetet.

Például?

2001-ben a Fidesz-kormány ötven százalékkal emelte az államigazgatásban a béreket. A következő szocialista kormányzat mindezt kitolta a teljes közszférára is. Ennek az abszolút felesleges intézkedésnek három negatív hatása volt. A közszférában kialakult rendkívül magas bruttóbér növekedés jelentősen növelte a magánszféra bérezését is, melyhez azonban nem párosult munkatermelékenység. Ilyen mértékű fizetésemelésre egyszerűen nem volt elég pénzügyi keret a költségvetésben.  Kölcsön kellett tehát kérni. Ez butaság volt. Lehet  kölcsönt felvenni befektetésekre, melyek idővel amortizálódnak. De eladósodni a működtetési költségek érdekében szembemegy a megfontolt, előrelátó költségtervezéssel. A kormányok mindemellett a nyugdíjakat is emelték. Bevezették a tizenharmadik havi nyugdíjat és szétverték a nyugdíjrendszert.

Az ország gazdasága tehát mondhatni, hogy a szociális kiadások és bérköltségek terhe alatt omladozik?

A kormányok egy sor más hibát is elkövettek. Ide tartozik például a jelzáloghitelek állami támogatása, mégpedig a kamattámogatáson keresztül. Egy olyan időben, amikor mindenki hitelt vett fel. Emiatt "köddé váltak" a megtakarítások. Azt mondhatjuk, hogy az összes mostani hitel külföldi megtakarításokból van finanszírozva. Ugyanez a helyzet Szlovákiában is. Következő probléma a devizahitelek kérdése. Egy olyan országban, ahol euróval fizetnek, ez nem okoz gondot. De ott igen, ahol saját pénznem van, mely ráadásul gyorsan leértékelődik. Pontosan ez történik most.

Mennyire jelentenek nagy problémát a  devizahitelek?

Nagyon. A vállalatok és az emberek is eladósodtak. Magyarország és a többi ország között viszont az a különbség, hogy a vállalatok és az emberek mellett az állam is eladósodott Senki sem takarékoskodott. Ennek következtében dupla deficitünk van. Költségvetési és pénzügyi hiány is egyben. Ez egy toxikus keverék, mely árfolyam és költségvetési válságot okozhat. Körülbelül hatszázezer embernek van  devizahitele. Ha a forint tovább fog gyengülni, hatalmas problémák lehetnek.

A helyzet veszélyes. Fogalmam sincs, milyen árfolyamszinten omolhat össze az egész. De sok ember már most nehéz helyzetbe került. Egy olyan időszakban, amikor növekszik a munkanélküliség ez még hatványozottabban jelentkezik. Nem csak költségvetési válságról beszélünk, de rengeteg család megélhetése is veszélybe került. Ha nem fogják tudni törleszteni a hiteleiket, a gond a bankokat is eléri.

A fizetésképtelenség már most is látható probléma?

Még mindig nem teljesen. Nem gond, ha a rendkívül gyenge fizetőeszköz csak egy-két hónapos állapot. De nem tudjuk, mi vár ránk márciusban, áprilisban. Marad-e a forint a jelenlegi árfolyamszinten, vagy erősödik, netán tovább gyengül. Ha tovább gyengül, hatalmas egyéni csődhullámot hozhat.

Az euró most hozzávetőlegesen mintegy háromszáz forintba kerül. Meddig süllyedhet még?

Nem szeretnék találgatni. Az egész előreláthatatlan. Nem erősebb vagy gyengébb fizetőeszközre van szükségünk, hanem stabil nemzeti valutára. Az előrelátás, ez ma a legfontosabb. Egy stabil fizetőeszközzel az ember tud tervezni, képes döntéseket hozni.

A Magyar Nemzeti Bankra (MNB) ebben a helyzetben milyen szerep hárul?

Tizennégy évvel ezelőtt Magyarország pénzügyminisztere voltam. Akkor tudatosan gyengítettük a forintot. A mai helyzet két okból kifolyólag is merőben más. A fizetőeszközt nem a MNB devalválja, mely csak egy apró kis játékos. Ez egy teljesen nyitott piac, és a piac dönt az árfolyamról. Ennek következtében a MNB beavatkozhat, amennyit csak akar. Lehetséges, hogy ezek a beavatkozások nem befolyásolják az árfolyamot.

Miért váltak Magyarországon annyira népszerűvé a svájci frank alapú jelzáloghitelek?

A válasz egyszerű. A hazai pénznem hitelkamata magas volt. Ez egyfajta egyirányú fogadás volt. Az emberek hitték, hogy csődről szó sem lehet. Ennek következtében a svájci frank alapú hitelfelvevés abszolút racionális döntésnek tűnt. Még ha a MNB továbbra is abban a hitben van, hogy képes befolyásolni az eseményeket, manőverezési lehetősége egyre inkább beszűkül. A gazdaság nagy része már devizaalapon működik. A nemzetgazdaság fele egyáltalán nem törődik azzal, mi történik a forinttal, mert nem is használja.

Hiba volt, hogy nem siettek az euróbevezetéssel?

Bizonyos fajta tanulság mindenképpen levonható ebből. Amikor beléptünk az Európai Unióba, az egyik feltétel éppen az volt, hogy a nemzeti valuta teljesen konvertibilis legyen. Ilyen helyzetben nincs lehetőség független monetáris politikára. Ez egy veszélyes helyzet, melyben irányítjuk az árfolyamot befolyásoló közeget, mely viszont napról napra egyre zsugorodik. Ha az MNB magasan tartja az alapkamatot, az emberek elkezdik megkerülni. Ma már bárhol hitelhez lehet jutni. Nagy hiba volt, hogy nem követtük Szlovákia példáját, és nem vezettük be mi is az eurót.

Van annak most értelme, hogy Magyarország a mielőbbi euró bevezetést sürgesse?

Igen. De most nagyon nehéz lesz. Az elmúlt öt évben távolodtunk a maastrichti kritériumok teljesítésétől. Tíz évvel ezelőtt még szinte mindegyik feltételnek megfeleltünk, ma már egyiknek sem teszünk eleget.

Mit tud tenni ebben a helyzetben a Magyar Nemzeti Bank?

Keveset. A teljes forintkonvertibilitás környezetében, amikor a rövidtávú külföldi tőkemozgások ötször nagyobb volumenűek mint a teljes magyar gazdaság, a MNB sokat nem tehet. Meg kell még említenem azt is, hogy az árfolyam-politika nem következetes. A MNB nem irányíthatja a kamatokat és az árfolyam-alakulást is egyszerre. Ha a cél az infláció - erre játszunk most - akkor az befolyásolja a kamatlábakat. Ezzel viszont lehetőséget teremt a spekulatív külföldi tőkének, ami befolyásolja az árfolyamot. Az eurozónán kívüli országoknak, de azoknak is, akik az eurozónába tartoznak, nincs kapacitásuk arra, hogy független monetáris politikát alkalmazzanak. A megoldást az euró bevezetése jelenthetné. Az EU-ba való belépés után más lehetőség egyszerűen nincs.

Mit gondol, az eurozóna további bővítésére hullámban kerül sor, vagy ellenkezőleg, egyenként fognak belépni az országok?

Azt gondolom, hogy a következő ország, mely bevezetheti az eurót, Dánia lesz. Ha Dánia belép, gyorsan csatlakozhat Svédország is. Nyugat-Európa azon országaiban is, melyek nem tagjai az eurozónának, nézőpontváltozás figyelhető meg. Nagy-Britanniában is. Még ha a brit konzervatívok az euró bevezetését el is utasítják. A dán kormány viszont már bejelentette, hogy eurót akar, és új népszavazást kezdeményeznek.

Mire kéne a magyar kormánynak a mostani válságban leginkább összpontosítania?

Egyfelől betartani a szigorú költségvetési célokat, csökkenteni a hiányt a GDP három százaléka alá. Ezért szükség van a nyugdíjrendszer, iskolaügy, oktatási rendszer, egészségügy, közszféra és az adók reformjára. Ez megalapozza a költségvetési deficit csökkenését, de főleg csökkenti az állami elosztás mértékét. Magyarországon a költségvetési bevételek újraelosztása mintegy a GDP felét teszi ki, Szlovákiában ez mintegy 42 százalék.