A pótmagánvádas büntetőperben E. Zsanett - aki gyenge egészségi állapota miatt kérte, hogy ülve tehessen vallomást - szerdán azt mondta: 2007. május 4-én hajnalban egy miskolci koncertről tartott hazafelé, amikor a Múzeum körútnál egy rendőrautó "levillantotta".
Állítása szerint nem volt kiborulva, nem sírt az igazoltatás idején, szemben azzal, amit a rendőrök mondanak. Előadta: az egyik rendőr azt kifogásolta, hogy nem volt bekötve, miközben vezetett, majd közölte, hogy gond van az autójának forgalmi engedélyével. Akkor kezdte el sejteni, hogy pénzt akarnak tőle a rendőrök, amikor már sokadszorra kérdezték meg tőle, hogy ivott-e vagy fogyasztott-e kábítószert - mondta.
Hozzátette: ekkor ajánlotta fel, hogy ha hazakísérik őt a rendőrök, ott ad nekik tízezer forintot, mert a helyszínen csak alig több mint kétezer forint volt nála. A rendőrök a pénzt kevesellték, egyikük még azt is megjegyezte, hogy két gyereke van, akiket el kell tartania.
E. Zsanett szerint ekkor a rendőrök közölték vele, hogy előállítják a rendőrkapitányságon vérvételre, ezért üljön át a járőrautóba. Mivel a kocsiban öten ültek, a lány egyikük ölébe ült. A kocsival egy szűk utcába mentek - amelyet pontosabban nem tudott meghatározni a lány -, ott ketten megerőszakolták, az elsőrendű vádlott pedig orális szexre akarta kényszeríteni, ami ellen védekezett. A lány többszöri kérdésre sem tudta megmondani, hogy az öt rendőr közül kik erőszakolták meg, válasza szerint nem tudott erre figyelni, mert azzal volt elfoglalva, hogy az elsőrendű vádlott ellen védekezett.
Az erőszaknak állítása szerint az vetett véget, hogy az a két rendőr, aki az utcasarkon figyelt, rászólt a többiekre: "hagyjátok abba, nem éri meg". Ekkor visszavitték az autójához, hazakísérték, és mivel továbbra is pénzt kértek tőle, felment a lakásba pénzért és adott nekik húszezer forintot.
Arra a védői kérdésre, miért nem hívta ekkor a rendőrséget, a lány visszakérdezett: hogyan hívhatta volna a rendőrséget, amikor rendőrök tették ezt vele. Arra a kérdésre pedig, hogy miért nem ekkor szólt az édesanyjának, miért csak a pénzátadás után, azt mondta: nem akarta veszélybe sodorni sem az anyukáját, sem a testvérét. A lány elmondása szerint ekkor a rendőrök azt mondták neki, hogy "élete legrosszabb dolga történik vele, ha eljár a szája" a történtekről.
E. Zsanett több kérdésre úgy válaszolt, hogy már pontosan nem emlékszik, időzavarba került, ő csak túl akart lenni az egészen, és csak ezzel foglalkozott. Egy védői kérdésre azt mondta: a rendőrökkel összesen másfél órát töltött együtt, ám ezt a bíróság által ismertetett mobiltelefon-híváslisták cáfolták.
A hívások és sms-ek időpontjait rögzítő adatsorból korábban a Budapesti Nyomozó Ügyészség arra a következtetésre jutott, hogy nem történt meg a bűncselekmény. Az időpontok alapján ugyanis nem volt olyan, öt percet meghaladó időtartam, amely alatt a lányt a Múzeum körútról elvihették, egy szűk utcában megerőszakolhatták és az autójához visszavihették volna. Szintén ezt erősíti egy Kálvin téri és egy Váci úti kamerafelvétel is.
Az ügyvédek közötti személyeskedésektől sem mentes tárgyaláson az ügyben korábban szakvéleményt adó egyik szakértőt is meghallgatták. Az ő álláspontja szerint E. Zsanett előadása nem élményszerű, ellentmondásos történetekről számolt be a barátainak, és nem kizárt, hogy így akarta magára felhívni a figyelmet, továbbá az elmondottak során valós elemek mellé tehetett valótlanokat. Mint mondta: akit egy ilyen bűncselekmény ér, az rendszerint minden részletre emlékszik, még évek múlva is. A szakértő által elmondottakkal kapcsolatban a lány jogi képviselője azt kifogásolta, hogy a barátok beszámolóit igaznak fogadta el a szakértő, és azokhoz viszonyította a vizsgált alanyét. Többek között emiatt kérte a szakvélemény kizárását a bizonyítékok köréből.
A tárgyaláson egy másik, azóta szakértői státusáról éppen emiatt az ügy miatt lemondó tanút is meg fog hallgatni a bíróság egy későbbi időpontban. A bíróság pénteken folytatja az ügy tárgyalását.
