Németh G. Béla 1925-ben született Szombathelyen. 1950-ben szerzett diplomát az ELTE magyar-német szakán. Eötvös-kollégista volt, innen azonban 1948-ban kizárták. Politikai meghurcoltatások következtében először általános iskolában tanított, majd könyvtárosként dolgozott. 1953-tól a Budapesti Pedagógiai Főiskola adjunktusa volt, 1955-től a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének munkatársa. 1959 és 1963 között a Rákóczi Ferenc Gimnáziumban tanított, majd 1965-től az ELTE professzora lett. 1981-től az általa szervezett Művelődéstörténeti Tanszék vezetője, 1987-től a XIX. századi irodalomtörténeti tanszéket vezette, ezzel párhuzamosan 1980-tól az Egyetemi Könyvtár főigazgatója is.
Több kiemelkedő tanulmány fűződik a nevéhez, munkásságát József Attila-díjjal, Akadémiai Díjjal, Déry Tibor-díjjal és Széchenyi-díjjal is elismerték.
Szörényi László, az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója az InfoRádiónak Németh G. Béla kiemelkedő szakmai tevékenysége mellett emberi kvalitásait hangsúlyozta. Generációk tanultak nála, és azok a tanítványai is szerették, tisztelték, akik később nem irodalmi pályát választottak - mondta. Oktató-nevelő munkája diákjai számára meghatározó élménnyé vált - tette hozzá Szörényi László.
Az MTA igazgatója Németh G. Béla filozófiai műveltségét hangsúlyozta, ennek segítségével olyan irodalmi életműveket helyezett új megvilágításba, mint Arany János, Arany László, Pilinszky János, Kosztolányi Dezső, Friedrich Nietzsche és Rainer Maria Rilke.
Mint azt a MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója elmondta, Németh G. Béla halála nem csak a magyar irodalomtörténet, hanem az egész szellemi élet számára nagy veszteség.
Németh G. Béla életének 83. évében, szeptember 5-én hunyt el.
Rendkívüli üzemanyagár-változást jelentettek be