Mindenképpen a gazdaságra szeretném fektetni a hangsúlyt, szerintem ebben tudok több hozzáadott értéket nyújtani. Olaszország olyan természetes szövetségese Magyarországnak, mint mondjuk Bajorország vagy Ausztria. Itt már nem egyszerűen barátságról beszélhetünk, hiszen az természetes. Annyira szoros a külpolitikai egyeztetés, a kulturális kapcsolatok olyan mélyek, hogy én leginkább a gazdasági kapcsolatrendszer erősítésével tudok segíteni.

Mennyire tudja felhasználni ebben eddigi pályafutását? Ön a Figyelő című gazdasági hetilap főszerkesztője, majd a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium sajtófőnöke és szakállamtitkára is volt.

Elég jól ismerem az üzleti életet, amit nagyon jól tudok majd hasznosítani. Ráadásul az utóbbi másfél évben a minisztériumban szakállamtitkárként kifejezetten a nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal foglalkoztam. Rutint szereztem a külföldi befektetőkkel való bánásmód terén is. Nem csak befektetésekről, hanem például energiapolitikai együttműködésről is szó van.

Milyen energiapolitikai együttműködés lehetséges a két ország között?

Jó lenne, ha kialakulnának a magyarországi energiaellátás biztonságát növelő infrastrukturális összeköttetések. Erre minden lehetőség megvan, hiszen Olaszország számtalan irányból szerzi be például a földgázt: Észak-Afrikából, Törökországból, Görögországból és Albániából. Róma kiadta az engedélyt arra a 11, cseppfolyósított gázt tároló üzemanyag-tartályra, amely majd a félszigetet körbeveszi. Hozzánk a trieszti lesz a legközelebb, jó lenne, ha a MOL ki tudna építeni egy erre kapcsolódó vezetékrendszert, ezzel is csökkentve az ország kiszolgáltatottságát.

Mekkora szerepe lesz a kulturális kapcsolatok terén?

Ezen a téren különleges a helyzet, hiszen a római Magyar Akadémia elismert, nagyon jól bevezetett és óriási kapcsolatrendszerrel rendelkező intézet. Én ebbe nem nagyon szeretnék beleszólni, inkább csak segíteni szeretném a kulturális kapcsolatokat.