A brit sajtó hithű módon euroszkeptikus szárnya szerint Sir Keir Starmer munkáspárti kormányfő a brexit ellenére meg akarja nyomni a „reset gombot” az Európai Unióval fenntartott viszonyban. Ennek fényében kell értékelni, hogy csütörtökön egy energiabiztonsági csúcsra Londonba utazott Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke.

Jelentések szerint „intenzív tárgyalások folynak a háttérben” arról, hogy Nagy-Britannia és az Európai Unió valamiféle alkut kössön védelmi és halászati kérdésekben. Továbbá – szintén az euroszkeptikus sajtó szerint –

London „behódolhat” az EU átal szorgalmazott, fiatalokra vonatkozó mobilitási megállapodásban.

Utóbbi azt jelentené, hogy a brexitkorlátozások ellenére a 18–30 év közötti brit és európai fiatalok szabadon utazhatnának és dolgozhatnának az EU-ban, illetve az Egyesült Királyságban. Ez a brexitpártiak egyik fő témáját, az európai szabad mozgást hozná vissza, igaz, korlátozott formában.

A mostani Starmer–von der Leyen találkozó a májusra tervezett brit–európai csúcs előtti „nagy egyeztetés” volt. A felek – mivel Ukrajna határozott támogatói – egyetértés van a védelmi kérdésekben, különösen azután, hogy Donald Trump amerikai elnök értésre adta: az Egyesült Államok nagyobb szerepvállalást és költekezést akar látni az európaiak részéről a NATO-ban.

A fiatalok mobilitása azonban megosztja a brit kormányt.

A vártnál rosszabb gazdasági mutatók és a tengerentúli vámszabályok szigorítása miatt „a pennyket számoló” Racher Reeves pénzügyminiszter örülne neki, mert szerinte az segítheti a gazdasági növekedést. A belügyminisztérium viszont aggódik, hogy az esetleges lazítást a migráció elleni szigor enyhítéseként tálalhatja az ellenzék akkor, amikor „megroggyant” a kormányzó Munkáspárt népszerűsége, miközben naponta érkeznek csónakon az illegális migránsok. A kormány ezért úgy tálalja az EU felé nyitást, hogy „kizárólag a gazdasági növekedés segítése a cél”, nem akar visszatérni „a múlt vitáihoz”.

Közben a szomszédos Franciaország engedményeket követel a halászati szabályokban – emlékezetes módon a brexit után brit és francia halászok csaptak össze olyan vizek használata miatt, amelyeket századokon át megosztottak. Párizs viszont csak valamiféle brit gesztus esetén engedné a brit védelmi cégeket hozzáférni az európai megrendelésekhez, amelyeket az EU 150 milliárd eurós védelmi alapjából finanszíroznak majd.

A nagy brit–európai összeborulás ellenzői azt is nemtetszéssel fogadják, hogy Starmer egy „dinamikus megállapodás” aláírására készült, amellyel a szigetország a brüsszeli élelmiszer- és állategészségügyi szabványokhoz igazodna, hogy akadálymentesítse a határon átnyúló kereskedelmet. A brexit támogatói ezeket a szabványokat is a brit szuverenitás korlátozásának tartották.