A nagyszerű emberiséget idéző, latinul Magnifica humanitas kezdetű dokumentum a digitális kornak az emberre a társadalomra, a munka világára, a nemzetközi kapcsolatokra gyakorolt hatását vizsgálja meg.

XIV. Leó szerint a technológiai fejlődés, ezen belül is a mesterséges intelligencia, a negyedik ipari forradalomnak számít, és amiként az utóbbi évszázadokban, az egyház most is utat kíván mutatni az aktuális kihívásokkal szemben. Középpontba helyezi az ember méltóságát, a munka értékét, a javak egyetemes felhasználását, a szolidaritást és szubszidaritást, a teremtett világ gondozását, a békét és testvériséget.

„Ebben a környezetben élünk, és ez az a hatalom, amellyel számot kell vetnünk” – húzta alá XIV. Leó.

Az enciklika XIII. Leó 135 évvel ezelőtti Rerum novarum, Új dolgaink kezdetű dokumentumához kapcsolódik, amely az első ipari forradalom idején hasonló témákat érintett.

XIV. Leó kilencven oldalas, több fejezetből álló pásztorlevele az elején leszögezi, hogy a technológia nem az emberrel szembenálló vetélytárs, és önmagában nem rossz, de „nem is semleges, mivel annak az arcát ölti fel, aki kigondolja, finanszírozza, szabályozza, alkalmazza”.

Ezért a digitális eszközöket jó célra, felelősségteljesen kell használni úgy, hogy „emberek maradjunk”. „Új ideológiák és erős hatalmi érdekek nyomása ellenére az ember nem válhat kizsákmányolható erőforrássá, az ember lénye nem egyenlő azzal, amit előállít vagy termel”

– írja enciklikájában a pápa, és kiemeli az élethez való jogot, az emberi jogok sérthetetlenségét, a kisebbségi jogok és a nők védelmét.

A nemzetek esetében is jogaik, identitásuk, fennmaradásuk tiszteletben tartását szorgalmazza: „súlyosan erkölcstelen és elfogadhatatlan bármilyen próbálkozás vagy terv egy nemzet megszüntetésére vagy leigázására”.

XIV. Leó a technológiai ismeretek és eszközök egyetemes megosztását kéri, hogy ne kevesek kezében legyenek, mivel az a digitális forradalomból kirekesztettek tömegét növeli negatív következményekkel a népek és a következő generációk sorsára.

Az enciklika teret ad a társadalmi igazságosság kérdésének, mindenki számára egyenlő esélyt sürgetve, a hátrányos helyzetűek és kiszolgáltatottak felkarolásával, a gyűlölet és a félretájékoztatás ellensúlyozásával.

A társadalmi szolidaritás mérföldkövének az egyházfő a menedékkérők, menekültek befogadását tartja, és a „reményhez való jog” mellett „a hazában maradás jogát” is hangsúlyozza.

Az egyházat XIV. Leó lelkiismereti vizsgálatra szólítja fel, és többek között a „lelki, gazdasági, intézményes, szexuális, hatalmi, lelkiismereti visszaélések” áldozatainak meghallgatását kéri.

A levél mesterséges inteligenciának szentelt fejezetben a pápa kifejti, hogy a legfejlettebb technológia nem feltétlenül a legjobb. A mesterséges intelligencia utánozhatja az embert, de nem rendelkezik erkölcsi lelkiismerettel, empátiával, érzelmi képességgel. Etikai kódexre van szükség, amely felügyeli a mesterséges intelligencia fejlődését és alkalmazását, politikai és jogi keretek megszabásával, független ellenőrzési szervekkel, az alkalmazók megfelelő felkészítésével, nevelésével.

„Nem erkölcsösebb AI-ra van szükség, ha azt az erkölcsöt kevesek határozzák meg”

– írta XIV. Leó. A pápa rámutatott az új technológiák környezeti hatásaira, amelyek a teremtett világ természetes forrásait vonják el.

A pápa úgy véli, le kell fegyverezni a mesterséges intelligenciát, ne váljon kizárólagos katonai gazdasági logikává, monopóliummá. Meg kell akadályozni, hogy az emberiséget uralja – tette hozzá.

A pápa szerint a játszma tétje nagy, mivel az emberi határokat megszüntetni látszó technológiai fejlődés valójában a szíveket „fejleszti vissza”. A XIV. Leó szóhasználata szerint sebzett, de nagyszerű emberiséget nem szabad helyettesíteni vagy túlhaladni.

Az enciklika széles teret szentel a szabadság és a demokrácia megőrzésének amelynek pilléreit az oktatásban, a tudás felügyeletében, valamint a „komoly újságírásban” látja.

A „fiatalok ne veszítsék el a a kérdésfeltevési vágyat a tökéletesnek tűnő gépek miatt, amelyek haszontalannak tüntetik fel az emberi gondolatot”

– írta XIV. Leó, aki a megoldások között említi a digitális böjtöt.

A pápa szót emel az újfajta rabszolgaságot teremtő, országokat gyarmatosító, a ritka földeket kizsákmányoló, a szegénységet és az egyenlőtlenséget növelő új munkavégzési formákkal szemben, és a szakszervezetek újraindítását sürgeti.

Az utolsó fejezetben a pápa azt írja, hogy a digitális forradalom módosítja a konfliktusok „grammatikáját”, egyre személytelenebbé téve az emberek életéről és haláláról hozott döntéseket. Az „azonnali és gyakorlati megoldásnak” tartott erőszak alkalmazása, a „hatalom kultúrája” normalizálja a háborút, a nemzetközi politikai eszközévé lépteti elő, amely számára a béke nem cél, hanem a konfliktusok közötti szünet.

Túl kell lépni az igazságos háború fogalmán, mivel „nincsen algoritmus, amely erkölcsileg elfogadhatóvá teszi a háborút” – szögezte le a pápa.

Hozzátette: válságba jutott a multilateralizmus, amelyet konfliktusokkal teli multipolaritás helyettesített, a jog erejét az erősebb joga vette át. A pápa az ENSZ és a nemzetközi politikai rendszer mély reformját sürgette.

Leszögezte: Isten nevét nem lehet semmilyen konfliktus legitimizációjára használni.

A felelőtlen „realpolitikkal” XIV. Leó a „szeretet civilizációját” állítja szembe.

A pápa – az egyház történetében első alkalommal – részt vesz az enciklika sajtóbemutatóján.