Miközben Donald Trump felfedte, hogy június 12-én Szingapúrban tartják az első találkozót hivatalban lévő amerikai elnök és észak-koreai vezető között, Dél-Koreában azt találgatják, hogyan reagál majd Kim a tőlük kapott USB pendrive tartalmára.

Dél-Koreából eddig az ilyen adathordozókon becsempészett filmekkel, K-pop dalokkal és propagandával próbálták lazítani az északiak rendszerét, amit Phenjan ahogy tudott akadályozott.

Az áprilisban rendezett történelmi Korea-csúcson ugyanakkor maga Mun Dzse In dél-koreai elnök nyomott Kim kezébe egy ilyen memória-sticket egy ajánlat kíséretében.

Az adathordozó a Koreai-félsziget „új gazdasági térképét” tartalmazta, benne új vasútvonalakkal és erőművekkel, amelyeket akkor építenének fel a kommunista vezetésű államban, ha az feladná atomfegyvereit.

Mint a The New York Times megjegyzi, Mun dél-koreai elnök arra játszik, hogy Kim hasonló imidzset akar magának, mint a keményvonalas diktatúra után Kína gazdasági szárnyalását lehetővé tévő Teng Hsziao-ping. A kérdés az, hajlandó-e Kim feladni az atomarzenált cserébe a diplomáciai elismerésért és viszonylagos jólétért.

Dél-Korea volt egyesítési minisztere szerint igen. Ri Dzsong-szeok szerint Kim sokkal jobban vágyik hazája gazdasági fejlődésére, mint atomfegyverekre.

„Tudja ugyanakkor, hogy nem számíthat olyan gyors gazdasági növekedésre, mint Kína, ha megtartja az atomfegyvert, mert akkor a szankciók fékezni fogják a gazdasági fejlődését”

– mondta.

Dél-Koreai elemzők, saját történelmükre utalva megjegyzik: Kim számára vonzó a kínai és a déli modell is, hiszen vagy egypártrendszer, vagy katonai diktatúra alatt valósították meg a gazdasági fejlesztést, azaz meg lehet győzni arról, hogy ez számára is járható út.

A lehetőség sokáig fel sem merült, mert Kimre véres diktátorként tekintettek külföldön – elég csak saját családtagjai kivégzésére gondolni. Ugyanakkor már végrehajtott bizonyos reformokat, például több önállóságot kaptak a mezőgazdasági szövetkezetek és a gyárak, újabb piacok nyíltak meg és részben megjelent a magántulajdon is.

Ha Kim arra használja fel atomfegyvereit, hogy azokat a gazdasági fejlesztés támogatására cserélje le, akkor különösen az energia- és szállítási ágazatban szorul majd külföldi segítségre.

Észak-Korea leggyorsabban közlekedő vonata például csak 50 km/órás legnagyobb sebességre képes – mondják déli szakértők.

Mivel a nemzetközi szankciók miatt nincs pénz az olajimportra, az északi erőművek vízenergiából és kőszénből állítanak elő áramot. Ugyanakkor ördögi kör alakult ki: olyan gyakoriak az áramszünetek, hogy nehéz kitermelni a szenet és az erőművekbe szállítani. Így Észak-Korea csak annyi áramot tud termelni, ami a déli termelés 4 százalékának felel meg - jegyzi meg a The New York Times.